Egy ember életében 15 év még csak a kamaszkor kezdetét jelenti, egy intézmény esetében pedig már a nagykorúságot, a felelősségteljes működést ünnepelhetjük. Ám a Máltai Szeretetszolgálat keszthelyi Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi Otthona fennállásának 15. évfordulójára június 28-án egy vidám kerti partit rendezett, ahol nem volt hiány önfeledt nevetésből, huncut mosolyokból, meghitt percekből, régvárt találkozásokból és üdvözlő ölelésekből sem.

A Szeretetszolgálat Nyugat-Dunántúli Régiójának több intézménye is képviseltette magát e napon, kollégák jöttek a kollégákhoz, hiszen ez a néhány óra az ünneplésről szólt, elismerő szavak nélkül nem maradt sem munkatárs, sem ellátott, sem hozzátartozó, sem a szakmai munka.

Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke áldásában arról az örökérvényű igazságról szólt, miszerint egymás nélkül nem tudunk élni, az életünk egy közös út, ahol kiderül, hogy a másik embertársunknak mire van szüksége a következő lépéshez. A szeretetben nincs megoldhatatlan feladat, össze tudjuk adni az erőinket azokért a testvéreinkért, akik többet kérnek tőlünk. Nagy ajándék az, hogy feléjük fordulhatunk, és a közös útunk így az embernek való jövőt jeleníti meg. Isteni adomány, hogy a jövőt együtt építhetjük, hiszen összetartozunk, testvérek vagyunk, egymásért élünk. Egymás arcába nézhetünk, a másik ember szolgálatába rendelhetjük a létünket.

A keszthelyi Gondviselés Házában olyan közösséget köszönthettünk, akik egymásnak társai. A munkatársak, a hozzátartozók és az intézmény segítői adnak megnyugtató hátteret, a fogyatékkel élő fiatalok pedig a jókedvet, a falakon belül egy nagy családot találunk a szeretet melegségével és alázatával. Aki belép itt az ajtón, az jól lesz, mert megtapasztalja az örömet, a vidámságot, azt a csodát, ami a közösség erejéből fakad.

Az ünnepi pillanatokban is részesei lehettek a részt vevők a közösség csodájának, az ellátottak meseelőadásán a hangos nevetés, a köszöntők és az elismerések átadásán a taps hangzott utcányira az intézmény kertjéből. A hozzátartozók készítette édes és sós finomságok uralták az asztalokat, és a kerti parti elmaradhatatlan tartozéka, a bográcsokban készült paprikás krumpli is elfogyott az utolsó cseppig, az időkapszulába írt üzenetek pedig várják, hogy fél évtized múltán elővegyék és felolvassák őket.

A tortákon elfújt gyertyák ugyan az elmúlt 15 évet jelképezték, ám egyben arról is szólt a kívánság, hogy e máltai intézményben megkezdett utat továbbra is kísérje a szeretet, az odafigyelés, az öröm. Hiszen az viszonyítás kérdése csupán, hogy másfél évtized rövid vagy hosszú, sokkal fontosabb, hogy a közösen megtett úton mit tudunk egymásért tenni, mivel tudjuk még jobbá tenni a fogyatékkal élő fiatalok hétköznapjait.