A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dél-Dunántúl Régiója Máltai Hangadó címmel indított podcastsorozatot, amelyben a szervezet szociális ellátás területén dolgozó munkatársai osztják meg tapasztalataikat, gondolataikat. A beszélgetések célja, hogy felvessenek olyan szakmai kérdéseket, amelyek a Szeretetszolgálatnál végzett munka mindennapjaira reflektálnak, hogy megmutassák a segítő munka mindennapi valóságát, szakmai minőségét és értékeit – helyi példákon keresztül.

A marcali Gondviselés Háza Fogyatékkal élők Nappali Intézménye 2008-ban szülői kezdeményezésre jött létre, és azóta is töretlenül szolgálja azokat a fiatalokat, akik enyhe, középsúlyos vagy halmozott fogyatékossággal élnek, és az iskolaéveik után nem tudnak bekapcsolódni a munka világába. A Máltai Hangadó második adásának vendége Guzsvinecz Roland intézményvezető, aki saját tapasztalatai alapján mesél a szakmai kihívásokról, a közösségi szemléletről és a gondoskodás valódi arcáról.

Támogatás a mindennapokban

A marcali intézmény egy sokszínű, kiterjedt rendszer része. A nappali ellátás mellett támogató szolgálat is működik, amely személyszállítással, személyi segítéssel és tanácsadással segíti az ellátottak és családjaik életét. A szolgálat kiterjedt területen – közel 4000 km²-en – működik, a gépkocsik évente kb. 50-60 ezer kilométert tesznek meg járművenként, hogy elérhetővé tegyék a szolgáltatásokat.

„A lakosság számára a kilencszemélyes, a Szeretetszolgálat emblémájával ellátott buszaink a legláthatóbb elemei ennek a szolgálatnak” – mondja Guzsvinecz Roland, hozzátéve, hogy ezek a járművek az önálló életvezetés kulcsai is lehetnek azok számára, akiknek más módon esélyük sem lenne bekapcsolódni programokba, elintézni ügyeiket - egyszóval részesévé válni a helyi közéletnek.

A beszélgetés során kiderül: az ellátásban nemcsak a jelenlét, hanem a rendszeresség, a tervezettség és a rugalmasság is alapfeltétel. Minden reggel egy pontos logisztikai folyamat indítja a napot, a délutánok pedig ugyanilyen fegyelmezetten zárulnak – úgy, hogy közben a legfontosabb érték, a személyes kapcsolat és figyelem is megmarad.

Egyénre szabott közösség

Az intézmény legnagyobb szakmai kihívása az, hogy nagyon eltérő igényű emberek számára kell egyszerre fejlesztő és élményt adó programokat kínálni. A nappali ellátásba járó csoport tagjai között vannak enyhe értelmi fogyatékossággal élők, autizmussal élők, érzékszervi fogyatékossággal élők, halmozottan sérült fiatalok, valamint olyanok is, akik epilepsziával élnek.

Az intézmény hetirend alapján szervezett foglalkozásokkal dolgozik: kézműves foglalkozások, főzés, háztartási alapismeretek, mozgásfejlesztő és kulturális programok színesítik a hétköznapokat. A szakmai stáb célja, hogy mindenki a saját képességei szerint kapcsolódjon be, és az egyéni fejlődés vagy a szinten tartás reális céljai mentén haladhasson.

A csoportos munkát kiegészítik az egyéni fejlesztések, a terápiás kísérések, és a szülőkkel való szoros kapcsolattartás. A cél nem csupán az, hogy az ellátottak tartalmas napokat töltsenek az intézményben, hanem az is, hogy ezekből a napokból erőt és önállóságot merítsenek az otthoni életükhöz.

Maradandó élmények

A rendszeresen szervezett közös élmények – mint a táborozás vagy a közösségi programok – nemcsak kikapcsolódást kínálnak, hanem hozzájárulnak az önállósághoz, a szociális kapcsolódáshoz és az érzelmi fejlődéshez is. A rendszeres orfűi tábor például olyan sérült fiatalok számára ad lehetőséget új helyek felfedezésére, akik közül sokan korábban még sosem jártak nyaralni - hiszen sok család nehéz anyagi körülmények között él. A szülők kezdeti félelmei is oldódnak, amikor látják, hogy gyermekeik biztonságban és örömmel vesznek részt a közösségi programokon. Amíg az ellátottak a táborban kikapcsolódnak, addig a szülőknek is lehetőségük nyílik pár napos feltöltődésre.

Láthatóvá válni – a társadalom felé is

A marcali intézmény szemléletének egyik alappillére, hogy a fogyatékossággal élő emberek ne szoruljanak a társadalom perifériájára, hanem látható és aktív tagjai legyenek saját közösségüknek. A programok ezért nemcsak az intézmény falai között zajlanak: a fiatalok rendszeresen járnak piacra, boltba, közösségi rendezvényekre, és részt vesznek kulturális eseményeken is. Ezek a hétköznapi helyzetek – legyen szó egy vásárlásról vagy egy kiállítás meglátogatásáról – olyan gyakorlati lehetőségeket nyújtanak, amelyek a társas érintkezésen, tájékozódáson és önállóságon keresztül fejlesztik a résztvevők kompetenciáit. Egy-egy ilyen élmény jelentős hatással lehet az önbizalomra és az önálló életvezetés képességére.

A társadalmi láthatóság azonban nem egyirányú: a befogadó közeg is tanul ezekből a találkozásokból. Az ellátottak részvétele egy városi eseményen, egy versmondó fesztiválon vagy éppen egy mindennapi helyzetben, segíti a velük szembeni előítéletek lebontását. A hangsúly a méltóságteljes részvételen van: annak felismerésén, hogy minden ember képes adni, kapcsolódni, fejlődni – ha megfelelő támogatást és lehetőséget kap hozzá.