Mi lett volna nélkületek? – történetek a diszpécserszolgálatok naplóiból

„Ha földön fekvő, átázott ruhájú embert látnak, lépjenek oda hozzá, és szükség esetén hívják a diszpécserszolgálatot” – kértük minden lehetséges kommunikációs felületünkön a november elején kezdődött krízisidőszakban, különösen a kijárási tilalom bevezetésekor és a vörös kóddal jelzett, rendkívül hideg napok során.

A hajléktalan embereket segítő regionális diszpécserszolgálatok feladata, hogy a krízishelyzetbe került embereket gyorsan szakszerű segítséghez juttassák az utcai szociális munkások, a hajléktalanellátó intézmények és a társszervezetek bevonásával. Az országban működő nyolc diszpécserközpont közül hármat irányít a Magyar Máltai Szeretetszolgálat: a fővárosban a budai alközpontot, a Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyére kiterjedő kecskemétit, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét érintő miskolcit.

A vörös kód idején ugrásszerűen megnő a járókelőktől érkező hívások száma, de gyakran rászorulóként tárcsázzák a diszpécserközpont számát, hogy maguk számára kérjenek segítséget. Az ügyeletes diszpécsernek ugyanakkor kezelniük kell azt is, ha valaki ruhaadományt szeretne leadni, hajléktalanszállóra vitt rokonát keresi, vagy egy fűtetlen lakásban élőnek kér segítséget. Az alábbiakban olyan, az elmúlt hónapokban történt eseteket vázolunk, amelyek valamilyen szempontból tipikusak vagy különlegesek voltak.

Ki tudja fogadni?

Az egyik leginkább szerteágazó történetet miskolci diszpécserszolgálatunk rögzítette január közepén. A főszereplő egy szikszói férfi, akit kirakott az élettársa, saját bejelentett lakcímén lévő ingatlanja pedig egy nyílászárók és fűtés nélküli épület volt. A hívás a rendőrségtől érkezett, és hamar megoldódni látszott az ügy: a krízisautó elindult, hogy előzetes egyeztetés után a miskolci hajléktalanszállóra, a Vöröskereszt épületébe vigye az illetőt. Ám közben jött a hívás: mégsem tudják fogadni. Ekkor a férfi már a Szikszóra érkezett krízisautóban ült, de nem tudták, hova induljanak. Vörös kód lévén, a diszpécser a környékbeli szociális intézményekben keresett menedéket számára, ám a megoldás végül az lett, hogy egy negatív koronavírus-gyorsteszt után a Szeretetszolgálat miskolci, fogyatékossággal élőket ellátó Gondviselés Házában helyezték el éjszakára.

A kitartó munka gyümölcse

A budapesti városmajori templom mellett életvitelszerűen töltötte napjait az a hatvanéves férfi, akit a környék lakói rendszeresen elláttak élelemmel, itallal, cigarettával és pénzzel. Ez kapcsolati háló olyan fontos volt neki, hogy még a leghidegebb időszakban sem akarta máshol tölteni az éjszakát. Rendszeresen érkeztek a bejelentések, a szociális munkások kitartóan látogatták az őket rendszerint elzavaró férfit. Végül az egyik leghidegebb napon két rendőr közreműködésével, határozott, de emberséges fellépéssel sikerült meggyőzni arról, fogadja el a segítséget. Előbb a fertőtlenítő fürdőbe, majd a Batthyány téri orvosi rendelőbe vitték. A nap az egyik szállón ért véget, ahol sok év utcai élet után tartós menedéket kapott.

Megállóból menedékhelyre

Február 16., este 7 óra. „Fázom, nincs hová mennem.” – mondja egy hang a telefonban. A Bács-Kiskun megyei Szabadszállás határában lévő buszmegállóból jött a hívás. Indult is segítség, a krízisautó Kiskunfélegyházára vitte a férfit, akiről útközben kiderült, hogy bár nemrég felmondtak neki, a TAJ kártyája érvényes, így egy negatív tüdőszűrő lelettel az éjjeli menedékhelyre kerülhetett. A férfi elszánt volt, megígérte, másnap ismét munka után néz.

Meggyőzés másodszorra

Egy lajosmizsei házhoz két egymást követő februári napon is kivonultak a szociális munkások. Előbb a rendőrség tett bejelentést késő este: egy férfi egy „se ablaka, se ajtaja házban” lakik, féltik a rendkívüli hidegtől. A krízisautóval munkatársainak akkor nem sikerült meggyőzni őt, hogy menjen velük. Másnap egy magánszemély hívása után a családsegítőt is bevonva az újabb látogatás során végül sikerült rávenni a férfit, hogy töltse melegben az éjszakát. A Szeretetszolgálat kecskeméti Komplex Hajléktalanellátó és Rehabilitációs Központjába szállították.

Szállás, élelem, vonatjegy

Egy pénzétől, irataitól megfosztott bolgár férfi, aki útiokmányokat szeretne igényelni a konzulátuson – első hallásra nem a hajléktalan-diszpécserszolgálat ügykörébe tartozó eset. Az Encsi Rendőrkapitányság mégis a miskolciak segítségét kérte a Németországból hazafelé tartó, Ausztriában incidensbe keveredő, Szikszón pedig a rendőrjárőrökkel találkozó férfi érdekében. A máltai munkatársak a nagykövetséggel és budapesti kollégáikkal konzultálva a miskolci Gondviselés Háza izolációs szobájában helyezték el. Itt ellátták ruhával és élelemmel, másnap reggel vonatjegyet vásároltak számára, hogy Budapesten intézkedhessen eltűnt iratai ügyében.

Karácsonyi gyógyszerek

December 25-én délelőtt egy miskolci üzletháznál lévő padon ülő két hajléktalan kért meg egy járókelőt, hogy hívja fel a diszpécserszolgálatot. A bejelentő kérésre átadta nekik a telefont, s kiderült, van hol éjszakázniuk, ám cipőre, meleg ruházatra és élelemre szükségük lenne. A krízisautó munkatársai elindultak a kért segítséggel, és bár a pad helyett jóval odébb, egy a szállásukként szolgáló romos épületben találták meg őket, a ruhákat, az élelmet átadták, majd később a pár hölgy tagja számára orvosságot is vittek. Mint sok más esetben, órákkal később a bejelentő érdeklődött, hogy érkezett-e segítség, és hálásan köszönte az intézkedést.

A kihűlés határán

Február 13-án a járókelők sorozatosan – csak reggel 7 és 8 között hét alkalommal – hívták a Krisztinavárosi Hajléktalanellátó Centrumban csörgő diszpécserszolgálatot egy köztéri szobornál fekvő, negyven év körüli hajléktalan férfi miatt. Ahogy a bejelentők többségével, úgy az előző napokban a szociális munkásokkal is elutasító volt, indulatosan szitkozódva adta tudtukra, hogy nem akarja elhagyni a helyszínt. Mire ezen a napon a Máltai munkatársak a krízisautóval odaértek, már nem voltak egyedül, mivel valaki a mentőket is kihívta, és hamar kiderült, lehet, hogy ez mentette meg az életét: miközben az utcán mínusz 10 Celsius fok alatti, dermesztő hideg tombolt, a mentőszolgálat munkatársainak lázmérője 24 fokot mutatott a férfinál. Talán csak perceken múlt, hogy nem hűlt még ki teljesen, s a kórházba szállítással sikerült megakadályozni a további állapotromlást.

Fűtetlen házból idősotthonba

Egy hetvenéves, egyedülálló férfihoz riasztották a miskolci krízisautót, a férfi egy olyan gönci házban élt, amelyben szétfagyott a fűtésrendszer, és egészségi állapota miatt fával sem tudott fűteni. A szociális munkások rávették, hogy – a februári vörös kód utolsó napján – az egyik közeli idősotthonban töltse az éjszakát. Másnap a krízisautó átvitte miskolci 24 órás Egészségügyi Centrumba, ahol kiderült, nem képes ellátni magát. Haza tehát nem vihették, így a szociális munkások telefont ragadtak és sürgősségi eljárással állandó helyet szereztek neki az idősotthonban, ahol az első este menedéket kapott. A férfi azóta is ott él.

Mi lett volna nélkületek?

„A kanyartábla után forduljanak balra, onnan már látni fogják az autónkat” – szólt a rendőrség segítségkérő hívásának útbaigazítása február 10-én. A dél-alföldi 44-es főút közelében egy hetek óta fedél nélkül élő, átázott és fázó emberhez kértek segítséget a kecskeméti diszpécserszolgálattól, s a férfit csakhamar be is vitték az éjjeli menedékhelyre. A rendőrök rendkívül hálásak voltak: „Nem tudjuk, mit csináltunk volna nélkületek” – mondták.