A nap elején Szentkereszty Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai Integrált Hajléktalanellátó Központjának intézményvezetője köszöntötte a résztvevőket, kiemelve: „csak akkor tudunk jól segíteni, ha mi magunk is rendben vagyunk”. A workshop így a segítői önismeretre, a mértékletességre és önreflexióra épült.

Elsőként Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány innovációs munkacsoportjának vezetője tartott előadást, amelyben a Száraz November történetét és szemléletét mutatta be. Rámutatott, hogy a program nem az absztinenciáról, hanem a tudatosságról szól: arról, hogy felismerjük, mi az, ami már túl sok az életünkben, és hogyan találhatjuk meg a mértékletesség arany középútját. Felidézte Arisztotelész tanítását, miszerint a mértékletesség az egyik legfontosabb erény, de sajnos a mai modern világban ez az érték szinte teljesen elveszett. Arra is felhívta a résztvevők figyelmét, hogyan lehetne a segítői munka mellett saját határaikat is megőrizni. Dávid Ferenc hangsúlyozta, hogy a függőség sokszor nemcsak a klienseket érinti: „Segítőként is érdemes megvizsgálni, mi az, amit túlzásba viszünk – legyen az kávé, képernyőhasználat vagy akár a segítés maga.”

A folytatásban Dr. Petke Zsolt pszichiáter, addiktológus, a Boldog Gellért Szakkórház Addiktológiai Osztály szakmai vezetője, osztályvezető főorvosa osztotta meg tapasztalatait. Előadásában a „felépülés” fogalmát állította középpontba, szembeállítva a gyógyulás hagyományos szemléletével. Mint mondta, az addiktológiában a jó diagnózis akkor születik meg, amikor a kliens maga állítja azt fel. A felépülés nem egyenlő a tünetek megszűnésével, a teljes gyógyulással, hanem egy folyamatos, élethosszig tartó tanulási folyamat, amelyben a kliens újraépíti önmagát és kapcsolatait. A segítő ebben nem csupán kívülről figyelő szakember, hanem olykor társ is lehet, aki saját tapasztalatain keresztül tud hitelesen jelen lenni. Petke Zsolt példaként hozta fel a görög mitológiából Kheirón alakját, Akhilleusz tanítóját, aki saját sebein keresztül tanított – így mutatva rá, hogy a segítő ereje gyakran épp a saját sérülékenységében rejlik. Kitért a felépülő közösségek jelentőségére is, ahol a sorstársi támogatás és az önreflexió segíti az egyént abban, hogy új mintákat alakítson ki a mindennapi életében. Hozzátette, hogy a 12 lépéses módszer nemcsak a függőségek kezelésében, hanem a személyiségfejlődésben is kulcsfontosságú eszköz lehet.

A szakmai nap harmadik előadója Honti Dániel, a MentsManust Mozgalom és a Movember Magyarország Egyesület alapítója, ügyvezetője és elnöke volt. Előadásában a férfiegészség fontosságáról és a megelőzés szerepéről beszélt. Rávilágított, hogy a Movember kezdeményezés (amikor a férfiak csak bajuszt növesztenek egész novemberben) nemcsak a prosztata- és hererák szűrésére hívja fel a figyelmet, hanem a mentális egészségre és az öngyilkosság-megelőzésre is. „A cél, hogy megnyissuk a beszélgetést azokról a problémákról, amikről a férfiak sokszor hallgatnak” – mondta, és a résztvevők intézményeinek felajánlott több száz PSA-tesztet (prosztataspecifikus antigén vizsgálatot, amely a prosztatarák korai felismerését segíti).

A rövid kávészünet után a délelőtt zárásaként kerekasztal-beszélgetés következett „A segítő kapcsolata a saját függőségével” címmel. A beszélgetést Forgács Etelka szakterületi vezető moderálta. A meghívott résztvevők – Dósa László ellátási egységvezető (BMSZKI Váltóház), Füstös Kiberov felépülési tanácsadó, Németh Mihály saját élményű segítő (MRE KIMM Drogterápiás Otthon) és Nuszer Mirjam Johanna szociális munkás, terápiás munkatárs (Megálló Csoport Alapítvány) – személyes történeteiken keresztül mutatták be, hogyan tud a tapasztalat erőforrássá válni.

A beszélgetés során szó esett az önismeret szerepéről, a hitelesség megőrzéséről és arról is, miként lehet segítőként hitelesen jelen lenni akkor, ha valaki maga is megküzdött, vagy akár még küzd valamilyen függőséggel. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a segítő szakma legnagyobb ereje a valódi emberi kapcsolódásban rejlik, és hogy a józanság útja nemcsak a klienseké, hanem a segítőké is.
A napot közös ebéd zárta, ahol a résztvevők kötetlen formában folytatták a beszélgetéseket. Az esemény a szakmai tudás mellett lehetőséget adott a megállásra és az önreflexióra is. Arra is emlékeztetett, hogy a segítők is gyakorolják azt, amit másoknak tanítanak: a mértékletességet, a tudatosságot és az önmagunkról való gondoskodást.