Ekkora erőt még sosem adott a máltai kabát – A szociális munka egy napja Pécsett 1. rész

Vannak ajtók, amiket nem zárhatunk be

Bezártuk a kapukat, de új utakat nyitottunk egymás felé – így összegzi a működésükben beállt változásokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dél-Dunántúli Régiójának ügyvezetője, Jónás Gergely, amikor reggel Pécsett, a Janus Pannonius utcai régióközpont ajtajában találkozunk, hogy útnak indítson minket kollégáival.  A koronavírus járvány elleni védekezésben a Szeretetszolgálat elsődleges feladata, hogy megvédje a rábízott embereket és a munkatársait, önkénteseit, ezért minden tevékenységét át kellett alakítania. Van, ahol meg kellett szüntetni, ami eddig volt és új módszereket kellett találni, és van, ahol a bezárkózás azt jelenti, hogy belülről kellett bezárni az ajtót, hogy ami bent van, azt bent tartsák, ami kint van, azt kint – például a bentlakásos idősotthonokban. 

A testvérpár tagjai elmúltak 90 évesek, ezelőtt még sosem Skype-oltak, a családi beszélgetéshez a néni a legszebb otthonkáját vette fel a siófoki Gondviselés Háza Idősek Otthonában - Fotó: Hanyeczné Fülöp Szilvia intézményvezető 

Az ügyvezető azt mondja, arra kell a leginkább figyelniük, hogy a fizikai elzártság ne jelentsen lelki távolságtartást. „Technikailag azt megoldjuk, hisz megvan rá a protokoll, hogy amikor zöldségszállító megérkezik, álljon meg a kapuban, valaki pakolja le az árut, valaki más védőfelszerelésben vegye át egy fertőtlenített autóba, szállítsa föl az intézménybe, pakolja ki, ott kezdjék meg a fertőtlenítést. De az legalább ekkora feladat, hogy az emberi kapcsolatokat, az élményeket bevigyük. Ez a munkatársaink áldozatvállalásán múlik.” Az idősotthonok kapujának bezárásával a külső munkatársak, önkéntesek is kint rekedtek. A terápiákat zenés, mozgásos foglalkozásokkal, a lelkészek és papok hiányát közös imádságokkal pótolják, a hozzátartozókkal való kapcsolattartást pedig telefonon vagy számítógépen segítik a munkatársak. Több intézményben azt is felajánlották a gondozók, hogy ha lakhelyelhagyási tilalom lép életbe, ők beköltöznek az intézménybe, de nem hagyják magukra a rájuk bízott embereket.

A mentálhigiénés munkatársak minden napra több programot is szerveznek a görcsönyi Gondviselés Háza Időskorúak Otthonában, kézműves tevékenység, torna, zenélés, játék délután váltja egymást - Fotó: Hegedüsné Hegyi Edit intézményvezető

De átalakult a hajléktalan emberek ellátása is. Első állomásunk a nappali melegedő helyett berendezett reggeliző hely a régióközpont kapualjában. Forró tea, zsíros kenyér és beszélgetés várja a hajléktalan embereket. Igaz, kicsit rövidebben és messzebbről. „Vannak ajtók, amiket nem zárhatunk be, mert azok rekednének kint, akiknek a legnagyobb szüksége van ránk.” – szögezi le, a Szolgáló Szeretet Háza hajléktalan embereket ellátó intézmény vezetője, Sándor Andrea. „Kevesebben jönnek, mindenki igyekszik meghúzódni valahol, az utcán is alig vannak. Akik igazán rá vannak szorulva, mert kint töltik az éjszakákat, ők jönnek be, fürdeni és reggelizni.”

A hajléktalan embereket ellátó intézmény munkatársa fogadja a reggelizni érkezőket a régióközpont kapualjában - Fotó: Kovács Bence

A kapunál beljebb csak azok mehetnek, akik a fürdőt szeretnék használni. „A napokban fejeződött be a vizes blokk felújítása, így a női fürdőt, mivel az kisebb és könnyebb fertőtleníteni, meg tudtuk nyitni a kintről érkezők számára. A mosást csak kisebb mennyiségben tudjuk végezni, mert most a bent lakók is többet mosnak.” – meséli az intézményvezető. Fél kilenc és 10 óra között várják azokat, akik szeretnének tisztálkodni, reggelizni, a nap többi részében pedig lezárják a régióközpontot. A nappali melegedő és az éjjeli menedék szállóvá alakult, ahol 17 embernek nyújtanak éjjel-nappali bentlakást és ellátást. „Így tudjuk megoldani, hogy akik elszánták magukat, hogy a szállón karanténban maradnak teljes kijárási tilalommal, ne találkozzanak a kintről jövőkkel. Egy ember jár el minden nap munkába, a többiek eddig jól tűrték a bezártságot.” – az intézményvezető hozzáteszi, kompromisszumokat kellett kötni, mert többen a bent lakók közül súlyos alkoholbetegek, vagy szerfüggők, nekik rugalmas megoldásokat kerestek, vagy szakorvos bevonásával segítenek a rehabilitációban. „Eddig nagyon fegyelmezetten betartották a szabályokat, de a tehetetlenség kezdi megviselni őket. A pánik, a haláltól való félelem szorongást okoz, amit mindenki másképp kezel. Van, aki letargikus lesz tőle, és van, aki humorral oldja a feszültségét. Most fontos feladatunk, hogy többet beszélgessünk velük, megnyugtassuk őket. És nekünk is sokat ad, hogy van lehetőség a meghittebb beszélgetésekre.” 

Zsíros kenyér, tea, jó szó - több mint húsz éve várják ezekkel a hajléktalan embereket a pécsi intézményben, és nincs ez másképp a koronavírus járvány idején sem - Fotó: KB

Két fiatalember az udvaron ülve dohányzik. Pótcselekvés, mondják, mindketten dizájner drogokat használtak, amíg be nem kerültek az éjjeli menedékből kialakított karantén otthonba. „Ez egy intenzív terápia számunkra. Kaptunk gyógyszert, ami enyhíti az elvonási tüneteket, és amikor látják rajtunk, hogy nehezebben viseljük, befordulunk, akkor jön Gyöngyi néni és Ágoston és beszélgetünk.” – meséli Andor, aki a karantén idején a ház körüli teendőkkel köti le magát, ezzel teljesíti egy pénzbírság miatt kiszabott közmunkáját is. Abban bízik, hogy mire vége lesz a kijárási korlátozásnak, kitisztul annyira, hogy komoly elhatározással vonulhat be a rehabilitációjára. Gábor huszonegy éves, azt mondja, azért keresett a máltai intézményben menedéket, mert tudta, hogy itt kaphat egy második esélyt. „Abban más ez a hely, hogy biztonságban érezzük magunkat. Én voltam már itt, de mivel drogoztam, teljesen beállva jöttem, itt ájultam el, egy ideig nem jöhettem. De most elhatároztam, hogy le akarok jönni a szerről, szeretnék munkát szerezni és meg is tartani, és itt a máltánál most új esélyt kaptam. Amikor engedélyt kapunk rá, elmehetünk segíteni az itt dolgozóknak a bevásárlásban, vagy tegnap éppen egy teherautót segítettünk lepakolni a raktárnál. Vittek, hoztak, papírt kaptunk, hogy rendben vagyunk, és nagyon jó volt egy kicsit hasznosnak lenni.”

A karantént három hét után többen elhagyták, de Andor és Gábor kitart, mert új életet akarnak kezdeni - Fotó: KB 

„Minden reggelt azzal kezdünk, hogy végig telefonáljuk a családjainkat”

A reggeliztetés után Pécs keleti városrészébe indulunk, ahol a Csilla ház és a Menő Jövő Gyermekközpont működik, valamint több teleprehabilitációs, felzárkózást segítő program. 

Egy átlagos hétköznap a Csilla ház termeiben fogyatékkal élő fiataloknak tartanának fejlesztő foglalkozásokat, a másik épületrészben pedig már ebédhordókkal állnának a szociális konyhánál, és falatoznának az étkezdében. A járvány miatt azonban a ház működése is teljesen megváltozott. Az intézmény és a felzárkózást segítő programok vezetője, Csonkéné Utasi Katalin szerint a legfontosabb, hogy a máltai jelenlét sehol ne szűnjön meg. „Igaz ez a felzárkózó településekre, ahol ügyeletben vagyunk a Jelenlét pontokon és most is van egy telefonszám, amit bármikor fel lehet hívni, ha baj van. És így van ez a fogyatékkal élők napközijében is. Minden reggelt azzal kezdünk, hogy végig telefonáljuk a családjainkat. Ha segítségre van szükség, megszervezzük, de leggyakrabban a beszélgetést igénylik a szülők.”

Aki épp nem ügyeletben van a közösségi házban, többször használatos maszkokat gyárt a pécsi Csilla ház csoportszobáiban - Fotó: KB

A foglalkozások helyett most a varrógépektől zajos a ház. A pécsi Jelenlét program munkatársai többször használatos mosható maszkokat készítenek a munkatársaiknak és az intézményeikben gondozott embereknek. Farkas Laura a maszk varrása közben arról mesél, hogy egy héttel azelőtt még el sem tudta képzelni, hogyan működik egy varrógép. „Húsz perc alatt megmutatta a kolléganőnk, mit hogyan kell, találtuk ezt a jó kis szabásmintát és hozzá egy oktatóvideót, és elkezdtük, naponta fejenként 15-20 darabot készítünk. Bezártuk a Jelenlét házakat, online és telefonon tartjuk a kapcsolatot a családokkal, az otthoni munkavégzésben dolgozó kollégák fogadják és adminisztrálják a segítségkéréseket, mi pedig kimegyünk, amikor szólnak. De addig is szerettük volna hasznosan tölteni az időt.” Farkas Laura a munkaerőpiaci program koordinátoraként a járvány elején felvette a kapcsolatot a munkáltatókkal, hogy elsőkézből értesüljön, ha egy családnak megszűnik a jövedelme. „Mindenhol azt mondták, hogy amíg lehetséges, nem terveznek elbocsátásokat, de tartom a kapcsolatot a családokkal is, hogy ha gond van, rögtön tudjunk segíteni.”

Farkas Laura néhány hete el sem tudta képzelni, hogy varrógéppel fogja készíteni a háromrétegű mosható maszkokat, naponta mintegy húsz darabot - Fotó: KB

A támogató szolgálat autói a ház előtt sorakoznak. A sofőrök a fogyatékkal élő fiatalok helyett a munkatársakat hozzák a munkába, adományokat visznek a Somogy, Tolna és Baranya megyében működő intézményekbe és az ebédet viszik házhoz. A szociális konyhán 106 adag ebéd készül Varga Tamás szakács irányításával. A műanyag ételhordókról áttértek a fóliázott dobozokra, a csomagolást géppel végzik, így gyorsabb, egyszerűbb és higiénikusabb is a kiszállítás. „A levest elhagytuk a menüből, a szokásosnál gazdagabb egytál ételeket készítünk. Nagyon jóban vagyunk a vendégeinkkel, és rossz, hogy nem találkozhatunk személyesen, de az ételeinkben kifejezzük, hogy szeretettel gondolunk rájuk.” – mondja a szakács.

A csomagológép használat közben. Varga Tamás fóliázza az ebédet, amit kollgéganői adagolnak 

Pávics Lászlóval a keleti városrészbe megyünk, ahol főképp idős embereknek viszi házhoz az ebédet. Fejből tudja a kapukódokat, praktikusan és gyorsan végzi a kiszállítást, de mindig marad egy kis idő arra, hogy szükség esetén segítséget kérjenek tőle. Egy idősebb hölgy arra kéri, segítsen felvinni, amit vásárolt, egy bácsi kríziscsomagot kér, mert nem elég a nyugdíja rezsire és az étkezésre is.

A maszkos máltaiakat könnyebb volt megszokniuk a szociális konyha vendégeinek, mint a távolságtartást - Fotó: KB 

Néhány adag leszállítása után a Györgytelepen folytatjuk az utat Szabados Andrással, aki a bezárt máltai közösségi ház közelében alig száll ki a kocsiból, érkeznek a kérések. Gyermekeit egyedül nevelő anyuka, nagycsaládos apuka – címek, elérhetőségek és szükségletek bekerülnek a noteszbe, és gördül tovább az autó. 

Hat gyermekét egyedül nevelő anyuka kér segítséget a Máltai Szeretetszolgálattól a pécsi Györgytelepen - Fotó: KB

„Csak azokhoz megyünk be, akik nem tudnak a kapuig sem kijönni az ételért, mert kerekesszékkel mozognak. A többieknél a kerítésre akasztott szatyorban hagyjuk az ebédet, de van, ahol polcot szereltek fel, hogy oda tegyük. Sok áru érkezik most a régiós raktárba, ezek fogadásában, lepakolásában is részt veszünk, aztán az elkészült csomagok kiszállítását fogjuk végezni. Gyorsan jönnek a feladatok, de szerencsére nagyon jó csapattal dolgozunk, félszavakból is értjük egymást, könnyen tudunk alkalmazkodni az új helyzetekhez.” – meséli Szabados András, akit a Csilla házhoz visszatérve új feladatok várnak.

A riport második részét itt olvashatják