Fiataloknál a kormány
A terv szerint Pávics Lászlóval mennénk vissza a belvárosba, hogy még ott is házhoz vigyünk néhány ebédet, de mint a sofőrök mondták, gyorsan változnak a feladatok. Teherautó gördül a kapu elé, a már készleten lévő burgonya, hagyma és tartósélelmiszer mellé újabb szállítmány szárazáru érkezik. Az élelmiszerekből és tisztítószerekből a bajba kerülő családok számára állítanak össze csomagokat. A régió tíz helyszínén lesznek nagyobb adománypontok, ahonnan gyorsan és célzottan tudják eljuttatni a segítséget a krízishelyzetbe került családokhoz. Az akciószerű, hagyományos adománygyűjtés és osztás országszerte szünetel, ezek helyét minden esetben az egyéni segítségnyújtás vette át. Telefonon, SMS-ben, Facebookon elérhetőek a segítők, akik nagy elővigyázatossággal, a családok, bajba jutott emberek szükségleteinek megfelelően segítenek. Wágner Mariann a régió egyik legtapasztaltabb kríziskezelő munkatársa irányítja az adománycsomagok összeállítását, kezeli az igényeket és szervezi a kiosztást. „Olyan csomagokat állítunk össze, amelyek egy négy tagú család egy heti élelmét jelenthetik. Emellett pedig ott lesznek a tisztítószeres csomagok is, és kapunk az országos központtól is kríziscsomagokat.”
Liszt, olaj, tészta érkezik, majd tisztítószerek, a régiós raktárban összeállított csomagokat pedig három megye tíz pontjára szállítják
Az adományok átadásában, ahogy a legtöbb területen, a fiatal önkéntesekre és munkatársakra számít a Szeretetszolgálat. Jónás Gergely régiós ügyvezető hangsúlyozza, hogy miközben csökkenteni kell a találkozások számát, óvni kell a rosszabb egészségügyi állapotú embereket, aközben sokszorosára nőtt az adománykérések száma, egyre nagyobb az igény a máltai szervezet munkájára. „Ami eddig jellemzően a csoportjaink alapfeladata volt – az adományozás –, az mindannyiunk feladatává vált. Aki fiatal és autót vezet, segít a raktárak közti logisztikában, a gyerekesély program és felzárkózó települések munkatársai pedig a legkisebb falvakba juttatják el a segítséget.”
Gyors átszervezés után a lepakolás és raktárba szállítás is megoldódott, közben a maradék néhány ebéd kiszállítására Ignácz Henriettával a régióközpont egyik legfiatalabb operatív munkatársával indulunk, többek között a járóbeteg szakellátás vezetőjéhez, Dr. Sík Máriához.
„Nem így terveztük, de örülök, hogy láthatom a doktornőt" - Az ablakban Dr. Sík Mária a járóbeteg szakrendelő vezetője integet Ignácz Henriettának
Gondoskodunk a mieinkről
A reumatológus főorvos, aki elmúlt nyolcvan éves, önkéntes karanténba vonult. Bár nehezen viseli az otthonlétet, tudja, hogy neki ebben a helyzetben ez a feladata. „Az orvosaink többsége elmúlt hetvenéves, és a betegeink is jórészt idős emberek, ezért be kellett szüntetni a rendelést. Nagyon rossz a bezártság, ma is szerda van, ilyenkor szokott lenni a rendelésem, el is kezdtem készülődni, amikor eszembe jutott, hogy nem lehet menni.” – a doktornő hozzáteszi, sokat jelent neki, hogy nem hagyják magára. Fiatal kollégái segítik a mindennapokban, orvos kollégái és betegei is rendszeresen hívják. „Ha csörög a telefon és egy betegem hív, egyből elememben vagyok. Látatlanban nehéz szakvéleményt adni, de tanácsokkal el tudom látni őket, főleg, akik régóta a pácienseim. Van, aki orvosi segítséget kér, de van, aki csak azért hív, mert magányos. Olyankor mindig elmondom, hogy soha nem volt még ennyi időnk Bibliát olvasni, vagy a BonumTV-t nézni, imádkozni. Ki kell alakítani a napirendet, mozogni kell, és bízni a Jóistenben. Mert, ahogy Pio atyától olvastam: ami elmúlt, azt az Isten irgalmába ajánljuk, ami most van, azt át kell vészelni, a jövőt pedig a Gondviselésre bízzuk.” Dr. Sík Mária arra készül, hogy amikor vége lesz a karanténnak, újra rendelni fog, és megfogadta, megöleli az első betegét.
Lelkesítő üzenet a karanténból - Rádió interjú készül a Nyolcágú kereszt című máltai műsorba
A reumatológus főorvossal készült beszélgetés meghallgatható a Nyolcágú kereszt podcast csatornáján
Nem Sík doktornő az egyetlen, aki telefonon nyújt segítséget idős, magányos embereknek. Ignácz Henrietta koordinálásával akciócsoport alakult arra, hogy a pécsi önkéntes csoport hatvanöt éven felüli tagjait és a Szeretetszolgálathoz szorosan kötődő idős embereket segítsék. „Mondhatom, hogy a saját családunkról gondoskodunk. Olyan emberekről, akik évtizedeket adtak oda az életükből másokért. Felhívtuk őket, felmértük, miben lehetünk a segítségükre. Egyrészt fizikailag: bevásárlás, gyógyszerfelíratás és kiváltás. Másrészt lelkileg, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Sokan közülük magányosak, hiányzik nekik a beszélgetés. A telefonos szolgálat önkéntesei, akik a régióközpontban és a szakrendelőben fogadták a hívásokat, felajánlották, hogy rendszeresen felhívják azokat, akik kérik és elbeszélgetnek velük bármiről, amiről szeretnék.”
Egy idős bácsi térképet is mellékelt, hogy az önkéntesek a megfelelő árusnál vásároljanak be a vásárcsarnokban - Fotó: DDR
Ignácz Henrietta huszonöt éves, az egyetem alatt kezdett önkénteskedni a Máltai Szeretetszolgálatnál, diplomája megszerzése után pedig munkába állt a régióközpontban. „A múlt héten minden reggel hat órakor már a kocsiban ültem. Fizikailag is megterhelő és lelkileg is nehéz, hogy tartsuk a lelket a kollégákkal egymásban, és azokban is, akik bíznak bennünk és segítséget várnak tőlünk. De izgalmas is és visszatölti az energiáimat, hogy megismerjük egymást olyan munkatársakkal, akikkel a régióban még nem dolgoztunk együtt, és megtapasztalom, hogy működik a ’málta háló’, odafigyelünk egymásra. Úgy engednek el a Csilla házból a lányok, hogy belém diktálják a vitaminomat, kezembe nyomnak egy szendvicset és készítenek nekem kávét, mert tudják, hogy amúgy ezekre nem szánnék időt. Gondoskodunk a mieinkről.”
Ignácz Henrietta, Fehér Angéla, Parák Eszter és az autó, ami ezen a napon a Nyolcágú kereszt stúdiójaként is szolgál
Kiszállítás után bevásárlás következik, ehhez csatlakozik, Fehér Angéla, aki két hete otthon végzi munkáját három gyermekét nevelve: segíti őket a tanulásban, miközben a Jelenlét program koordinátora Tamásiban, Marcaliban és Mágocson, valamint az idős csoporttagokat segítő akciócsoportban az igényfelméréseket végezi. „Napközben a legnagyobb fiammal tanulunk, ő most tanulja a számítógép használatát, mert eddig nem nagyon engedtem őt a gép elé, közben a két óvodás lányt is le kell kötni, így a munkám egy részét hajnal három órai keléssel reggelig tudom elvégezni, amíg felkelnek a gyerekek.”
A bevásárlás előtt leegyeztetik a listát és a kuponokat, hogy minden szükséges beleférjen a nyugdíj előtti keretbe
Ezen a napon hat idős embernek vásárolunk. Mind önkéntesek a Szolgáló Szeretet Házában vagy a járóbeteg szakellátás rendelőjében. Gyógyszerkiváltás, áruházak és végül házhoz visszük a csomagokat, többek között Taubert Ferencné Mária néninek, aki alapító tagja a pécsi önkéntes csoportnak és a kilencvenes évek óta a járóbeteg rendelés asszisztenseként dolgozott. „Ez a legnagyobb segítség, a bevásárlás, és hogy figyelnek ránk, mert nagyon hiányzik a málta és hiányoznak az ottani emberek.”
Beszerzés közben az időre is figyelnek, hogy felmérjék, melyik időszakban meddig tart egy átlagos bevásárlás, így könnyebb lesz elkészíteni az önkéntesek beosztását
Közösség a kabátban
Míg az autóból kipakolunk, odalépnek hozzánk és kérdeznek. „A kabátot látva általában idejönnek, segítséget kérnek vagy tanácsot. Mindig felhívjuk a figyelmet az önkormányzati lehetőségekre és civil segítők nyújtotta támogatásokra is ilyenkor. Vagy ha másban nem is tudunk segíteni, néhány jó szót szólunk.” - részletezi Ignácz Henrietta, Fehér Angéla pedig hozzáteszi, nem gondolta volna, hogy hiányozni fog neki az uniformis. „Tizenhárom éve vagyok a Szeretetszolgálatnál, de soha ekkora erőt még nem adott, hogy fölvettem az egyenruhát, mint most. Látom, hogy országszerte mit csinálnak a kollégák, milyen helyzetekben állnak helyt, és most, hogy két hét után először vettem fel a kabátot, ennek a közösségnek az erejét éreztem.”
A segítségnyújtást ellenszolgáltatás nélkül végzik a máltaiak, Taubert Ferencné Mária néni azonban nem állja meg, hogy néhány tábla csokit ne küldjön a kollégák gyerekeinek
A nap végén a régióközpontban Jónás Gergely azt mondja, a nap mint nap érkező új feladatokat úgy igyekeznek feldolgozni, hogy azok ne csak kríziskezelést jelentsenek, hanem a működésbe hosszú távon jó gyakorlatként épüljenek be. Azt vallja, a veszélyhelyzetben a vezetők feladatához tartozik, hogy olyan légkört teremtsenek a megváltozott feltételek mellett és úgy szervezzék a munkát, hogy a gyorsan érkező és változó feladatok között is biztonságban érezzék magukat a munkatársak és önkéntesek. Az ügyvezető szerint az új módszerek bevezetése mellett a közösségek megerősödése lehet a veszélyhelyzet gyümölcse. „Amikor krízishelyzet van, akkor lehet érezni, hogy valódi közösség vagyunk-e, vagy csak mondjuk. És jelenleg mindenhonnan, az intézményekből, a programok helyszíneiről, az önkénteseinktől azt a visszajelzést kapjuk, hogy miközben sokszoros a fizikai és lelki igénybevétel, azt érzik, hogy könnyebb a munkájuk, mert olyan dolgok is elkezdtek működni, amelyek nem magától értetődőek egy munkahelyi közösségben. Kicsit jobban odafigyelnek, hogy aki régóta nem pihent, tudjon kikapcsolni, ha valakinek nehézsége van otthon, el tudjon menni elintézni, ha nincs, aki vigyázzon a gyerekre, a kolléga átvállalja a felügyeletet. Az idősebbek számára kihívás, hogy otthon kell lenni, holott eddig heti háromszor kétszáz embernek segítettek, de nem keseregnek. Forrón tartják a vonalakat, és közvetítik a hozzájuk folyamatosan érkező információkat, segítségkéréseket. A hetven év feletti önkénteseink, akik eddig még emailezni sem nagyon tudtak, elkezdték használni az online felületeket, videókonferenciákon tartják a csoportgyűléseket, és távolról segítenek. Minden napnak megvan a maga baja, de hiszem, hogy meg fogjuk oldani, mert működik a rendszerünk és él a közösségünk.”
A riport első része itt olvasható