Máltai napló

Válaszként elmondták, hogy egytől-egyig nagyon sok pozitív élményben volt részük. Elmondásunk szerint, azok a fiatalok, akikkel hetente beszélgettek, nagyon érdeklődőek és figyelmesek voltak velük, rengetek törődést kaptak a távolság ellenére is. Nem csak a járványhelyzet miatt kialakult nehéz helyzetről beszélgettek, hanem a fiatalok törekedtek arra is, hogy kizökkentsék őket akár egy különleges témával a csevegés alkalmával.

Beszélgettek az adott nap történéseiről, a hétre tervezett programokról, így a kertészkedésről, varrásról, kötésről, de szó esett a házimunkáról is. Mindig akadt olyan téma, ami előcsalt egy pozitív élményt a múltból, amire jó volt visszaemlékezni.

Az idősebb korosztály mesélhetett, hogy milyen események történtek velük gyermekkorukban, milyen nehézségekkel kellett megbirkózniuk a felnőtté válás folyamatában, beszélhettek tapasztalataikról. Önkénteseink bíznak abban, hogy a bölcs szavak és az az élettapasztalat, amivel rendelkeznek majd jó szolgálatot tesz a mostani fiatalok, mint önkéntesek életében is.

Valamennyiük véleménye volt, hogy ez a kezdeményezés nem csak a szépkorúaknak, hanem a telefon másik végén részt vevő személyeknek is megkönnyítette mindennapjait ebben a nehéz, szokatlan, valamint bizonytalan időszakban. Időseinknek tetszett a kialakult heti rutin, mellyel várták a telefoncsengést és a „Hogy tetszik lenni” kérdést.

A többszöri telefonbeszélgetések alkalmával eltűnt a távolság és korosztályok közötti különbség és már nem két idegen társalgott egymással, hanem igazi nagymama és unoka meghitt kapcsolatává alakulhatott át egy nehézségekkel terhelt időszak.

Csovcsity Claudia munkatárs

Maros Beáta csoportvezető