Máltai napló

A járvány miatti korlátozó intézkedések enyhülése lehetőséget adott a közösségi programok szervezésére. Intézményünkben 30 fő szenvedélybeteg embert látunk el, akiknek a közösségi kapcsolatai nagyon beszűkültek, ezért helyezünk nagy hangsúlyt a közösségi programokra, a közösség fejlesztésre. A kirándulások során olyan helyekre juthatnak el, amelyek számukra, a szociális, anyagi helyzetük miatt gyakran elérhetetlen. Nagygéc azért emblematikus hely a környéken élők számára, mert az 1970-es árvíz után az ott élőknek megtiltották a visszaköltözést, el kellett hagyniuk a szülői házat, a megművelt kerteket és az emlékeiket. Makovecz Imre tervei alapján, megépült az emlékpark, amely magában foglalja a Magyarság házát, a felújított Árpádkori templomot, a Megmaradás templomát, a 20 méter magas kilátót, valamint az itt élőkre emlékezve egy emlékművet, amelyen mindenkit felsorolnak, aki itt élt a faluban az árvízi katasztrófáig. 

Biztosan sok olyan hölgy van, akinek szekrényében lapul olyan táska, amit nem feltétlen használ, azonban szívesen felajánlana olyan nehéz életkörülmények között élő hölgy számára, aki örömmel használatba venné. Azonban nem csak a táskának, hanem a benne lévő tartalomnak van igazán jelentős szerepe, értéke. A kezdeményezést elindító két vállalkozó hölgy arra kérte az adományozókat, hogy a táskát töltsék meg olyan higiéniai és tisztálkodási szerekkel, melyeket ők is szívesen használnak.

Néhány összekészített „nemluxustáska” igazán személyesre sikerült, hiszen volt, hogy néhány pozitív sort írtak az adományban részesülő nehéz életkörülmények között élő hölgyek számára. Néhány gondolat ezekből a levelekből:

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bajai Csoportja 2020-ban bekapcsolódott a kampányba és hivatalos gyűjtőpontként fogadta az adományokat. A kampányidőszak alatt több mint 200 darab táska érkezett, munkahelyi közösségek és egyéni felajánlók is csatlakoztak a kezdeményezéshez.

A járványhelyzet miatt a tervezett márciusi időpontokat át kellett átütemeznünk. A nyár folyamán a Bajai Csoport megkezdte ezen adományok kiosztását a járás településein, így Csátalján, Dunafalván, Bácsbokodon, Baján és közeljövőben kerül sor Felsőszentivánon, Hercegszántón.

A programon résztvevők hálás szívvel gondoltak a táskákat készítő ismeretlen nő társaikra, akik szolidaritást vállaltak velük, élethelyzetükkel.

Köszönjük valamennyi felajánló nagyvonalú támogatását, mellyel hozzájárultak egy nemes cél megvalósulásához.

Csovcsit Claudia munkatárs

Maros Beáta csoportvezető

Érdeklődtünk a rászoruló családoktól, hogyan élték meg ezt a nehéz és bizonytalan időszakot. Válaszként elmondták: nagyon nehéz volt több gyermekkel otthon maradni, lekötni őket, s főként az otthoni oktatással voltak nehézségeik, gondjaik. Sok volt a feszültség ebben az időszakban, viszont próbálták kihozni belőle a maximumot és a pozitív oldalát nézni. Örültek, hogy több időt tölthetnek gyermekeikkel, több közös programot csinálhattak még ha csak a saját otthonaikban is volt erre lehetőség.

Az idős, nyugdíjas, egyedül élő személyek számára a járványhelyzeti bezártság, valamint az egyedüllét okozta a legnagyobb nehézséget. Örültek volna, ha legalább raktárunk nyitva tartott volna, hiszen a máltai önkéntesekkel és dolgozókkal is szoros bizalmi kapcsolat alakult ki az évek alatt, s így egy kis beszélgetés a ruhák válogatása közben nagyon jól esett volna számukra.

Sokan várták már, hogy újra eljöhessenek a szociális ruharaktárba, hiszen a családok részére már szükség volt a tavaszi nyári ruhadarabokra, főként a gyerekesek esetében.

Szépkorú önkénteseink is közben visszatértek segíteni és a helyi közösségi élet a nehéz időszakot követően újult erővel és lendülettel folytatódott.

Csovcsity Claudia munkatárs

Maros Beáta csoportvezető

Mi volt az első gondolata, amikor megkereste a Bajai Csoport ezzel a lehetőséggel?

Nagyon örültünk, hiszen sajnos mi nem engedhetjük meg, hogy akár egy napra is ellátogassunk a szigetre, nemhogy egy egész hétvégére. Nagyon izgatott lettem és már azon gondolkoztam, hogyan mondjam el gyermekemnek a nagyszerű hírt. Alig vártam, hogy láthassam mosolyra derült arcát.

Mivel utaztak ki a szigetre?

A felajánló Baja Marketing Kft. autójával jöttek értünk, amivel Érsekcsanádig utaztunk, onnan pedig egy hajóval mentünk át a szigetre. Először kicsit féltem, vajon a gyerekek hogy viselik a hajóutat, viszont szerencsére nagyon élvezték.

Összesen hányan részesültek a felajánlásban?

Összesen 6 család volt jelen gyermekeikkel, mindenki nagyon kedves volt és közvetlen. Azonnal megtaláltuk a közös hangot és jókat nevettünk már az első pillanatokban is.

Mi volt az első benyomása a helyszínről?

Gyönyörű festői környezet tárult elénk, tiszta levegő, a Duna vize ragyogott, csiripeltek a madarak, sütött a nap. Alig vártam, hogy itt tölthessük el gyermekemmel a hétvégét ebben a pihentető, gyönyörű környezetben.

Milyen programokkal töltötték az időt?

Rendelkezésünkre állt társasjáték, tollas, piknik lehetősége is, amiket természetesen ki is próbáltunk. A szombati napon egy hajóútra is elmehettünk, nem csak gyermekeink számára volt ez hatalmas élmény, de nekünk szülőknek is.

Milyennek találta a többi családot?

Nagyon kedves volt mindenki, sokat beszélgettünk, ki milyen életkörülmények között él. Jellemzően inkább mindenki a pozitív eseményeket mesélte el, így egymás történeteiből is feltöltődtünk.Sokat nevettünk és játszottunk akár egymás gyermekeivel is. Egy igazi kis csapat alakult ki, s remélem a későbbiekben is tartjuk majd a kapcsolatot.Egy anyukával és iker gyermekeivel kerültünk szorosabb kapcsolatban, gyermekeink nagyon jól kijöttek egymással, hiszen hasonló korúak voltak, sőt azt is elmondhatom, hogy kisfiam szerelmes lett az említett anyuka egyik kislányába. (Hm… nem lehet elég korán kezdeni.:))

Mi volt a véleménye az ellátással kapcsolatban?

Az ellátással nagyon meg voltunk elégedve. Minden kérésünket figyelték, a szobák gyönyörűek voltak, főleg a kilátás az erkélyről. A reggeli, ebéd, vacsora bőségesen elég volt, nagyon finom ételeket kóstolhattunk meg, s a személyzet végtelenül kedves volt.

Mit mondana: hogy érezték magukat?

A mi életünkben sajnos nem sűrűn adatik meg ilyen lehetőség és ezúton is szeretnénk megköszönni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bajai Csoportjának, hogy ránk gondoltak ezzel a lehetőséggel kapcsolatban. Nagyon jól éreztük magunkat, örök emlék marad számunkra.Ha tehetnénk, természetesen újra visszamennénk, akár néhány napra is. Hatalmas élmény volt, gyereknek-felnőtteknek egyaránt. Egy kicsit el tudtuk engedni a mindennapi nehézségeket és kikapcsolódtuk ebben a gyönyörű környezetben. Nagyszerű érzés volt látni, ahogy a szabadban felhőtlenül rohangálnak a gyerekek hatalmas kacajok kíséretében. Ez a látvány melegséggel töltötte el a szívemet. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodás hétvégének.

Csovcsity Claudia munkatárs

Válaszként elmondták, hogy egytől-egyig nagyon sok pozitív élményben volt részük. Elmondásunk szerint, azok a fiatalok, akikkel hetente beszélgettek, nagyon érdeklődőek és figyelmesek voltak velük, rengetek törődést kaptak a távolság ellenére is. Nem csak a járványhelyzet miatt kialakult nehéz helyzetről beszélgettek, hanem a fiatalok törekedtek arra is, hogy kizökkentsék őket akár egy különleges témával a csevegés alkalmával.

Beszélgettek az adott nap történéseiről, a hétre tervezett programokról, így a kertészkedésről, varrásról, kötésről, de szó esett a házimunkáról is. Mindig akadt olyan téma, ami előcsalt egy pozitív élményt a múltból, amire jó volt visszaemlékezni.

Az idősebb korosztály mesélhetett, hogy milyen események történtek velük gyermekkorukban, milyen nehézségekkel kellett megbirkózniuk a felnőtté válás folyamatában, beszélhettek tapasztalataikról. Önkénteseink bíznak abban, hogy a bölcs szavak és az az élettapasztalat, amivel rendelkeznek majd jó szolgálatot tesz a mostani fiatalok, mint önkéntesek életében is.

Valamennyiük véleménye volt, hogy ez a kezdeményezés nem csak a szépkorúaknak, hanem a telefon másik végén részt vevő személyeknek is megkönnyítette mindennapjait ebben a nehéz, szokatlan, valamint bizonytalan időszakban. Időseinknek tetszett a kialakult heti rutin, mellyel várták a telefoncsengést és a „Hogy tetszik lenni” kérdést.

A többszöri telefonbeszélgetések alkalmával eltűnt a távolság és korosztályok közötti különbség és már nem két idegen társalgott egymással, hanem igazi nagymama és unoka meghitt kapcsolatává alakulhatott át egy nehézségekkel terhelt időszak.

Csovcsity Claudia munkatárs

Maros Beáta csoportvezető