Máltai napló

A szent kifejezés ószövetségi értelemben maga az Isten, hiszen a Teremtő más, mint a világ, magasztosabb és tisztább.

Jézus, születésével isteni jelenlétét hozott a mi világunkba, melyet az emberek felismerve, együttműködve továbbadtak embertársaiknak. Ők lettek a mai értelemben vett szentek.
„Szent az, aki Istent úgy tudta megélni magában, hogy erkölcsileg tökéletes lett és az is maradt." - fogalmazta meg az esperes úr.

Fekete Szabolcs atya képekkel is színesítette mondandóját, mely még inkább ráhangolódást biztosított a közelgő ünnepekre. A fotókon látható  ábrázolások mind szimbólumok - hangsúlyozta.
A templomi ablakon átsüt a  nap. Ezek a sugarak ragyogtatják fel a színeket és formákat, úgy, ahogy Isten segítsége által törekedhetünk a tökéletességre.

Kiemelte Szűz Mária, Jézus anyjának szerepét is, hiszen rajta keresztül jött létre a világban az isteni jelenlét. Ő az a szent, aki közben jár értünk Istennél.

A történelmi hátteret vizsgálva a szentek első generációi a vértanúk voltak. Ők még az életüket adták a hitért, mely a Krisztus utáni  300-as évekig volt jellemző.
A középkorban – bár tudjuk voltak keresztes hadjáratok-, de előtérbe került a tudomány, higiénia, művészet, a szegények gondozása és a technikai vívmányok nagy úttörője is ez a korszak.
Ebben az időben született meg a Máltai Lovagrend is.

Ezen véres korszak után a jócselekedetekkel lehetett kivívni a szent jelzőt.
A teljesség igénye nélkül hallhattunk Szent Lukácsról, Assisi Szent Ferencről, John Henry Newmanról.

Szó esett a magyar szentek életéről, akik emberi példájukkal jártak sorstársaik előtt.
És végezetül a kortárs szentek életére is rálátást kaptunk, így például Teréz anya életéről is hallhattunk.

Fekete Szabolcs esperes gondolataival zárnám a sort. „Lehet úgy élni, hogy rajtunk keresztül nyilvánul meg Isten törvénye és jósága. A szentek élete minket is alakít, ösztönöz, ezért kérjük bátran a közbenjárásukat.”

Czifra Klaudia
munkatárs