Bujtor Gabriella súlyos agykárosodással jött a világra húsz évvel ezelőtt. Az orvos a várandósság harmincnegyedik hetében jelezte, hogy a fejlődési rendellenesség várhatóan fogyatékosságot okoz a kisbabánál. „Nagy pofon volt, hiszen minden anya egészséges gyermekre számít” – emlékszik vissza Éva, Gabika édesanyja, aki az első sokk után kislánya jövőjére koncentrálva kezdett új erőt meríteni a napi feladatokhoz. „Úgy döntöttem, minden lehetőséget megragadok, hogy Gabikát fejlesztéshez és élményekhez juttassam.”

Gabika édesanyjával, az ő párjával és két testvérével él Sikátorban, egy a pannonhalmi járásban fekvő kisközségben. Az édesanya innen hordta őt babakorától mozgásterápiára Győrbe és Budapestre. A lány fejlődése azonban így is jóval elmaradt ép kortársaiétól. Hamar kerekesszékbe került, amivel tud egyedül közlekedni, de nem tájékozódik önállóan. Állni képes pár percig, míg fürdetik vagy tisztába teszik. Keveset beszél, egyszerű szavakat használ, a kérdéseket, instrukciókat lassan érti meg, segítségre szorul az öltözésben, az étkezésben, a személyes higiénia minden területén.

Éva sokáig részmunkaidőben vagy váltott műszakban dolgozott, hogy Gabikát a terápiákra, majd iskolába hordja. Ám 2011-ben újra várandós lett, és kisbabával nem tudta volna napi kétszer fuvarozni halmozottan sérült nagylányát. Az édesanya ekkor vette fel a kapcsolatot a Máltai Szeretetszolgálat Győr-Pannonhalma járási Támogató Szolgálatával.

A támogató szolgálat kisbusza a térségben élő fogyatékos gyermekek iskola és lakhely közti szállítását végzi. Gabika nyolcévesen ült először a járműbe, amelynek immár törzsutasa. Rendszerint az anyósülésen foglal helyet, kerekesszékét összecsukva hátrateszik, mert így hárommal több személy fér el biztonságosan az utastérben. Győr akár negyvenöt perc alatt elérhető lenne Sikátorból, de a járat tucatnyi környékbeli falut is útba ejt a többi gyermekért, így Gabika naponta három órát autózik. A társaság miatt azonban nem bánja az időt. A máltai kisbusz sofőrje, Koródi Lajos azon kevesek egyike, akikkel Gabika akár hosszú perceken át is folyamatosan beszél, a maga szintjén megosztva vele örömeit, fájdalmait. „Lajos bácsi” néhány évvel ezelőtt még a karjában emelte át őt a kerekesszékből az autóba. A lány ma már húszéves hölgy, így az emelést kihagyják, de az átkarolás azért nem maradhat el. Gabika nagyon ragaszkodik „Lajos bácsihoz”, még szombat reggelenként is az „iskolabuszt” várja. Koródi Lajos minden indulás előtt egyeztet Gabika édesanyjával, szükség esetén papírokat közvetít az intézmények és a család között, és a váratlan helyzeteket is közösen oldják meg. Előfordult például, hogy Veszprémvarsány közelében egy kamion keresztbefordult és felborult, ezért Évának a helyszínre kellett jönnie: kerülőút nem lévén, Gabikát a szalagkorlát melletti bozótoson emelték át az úttorlasz másik oldalára, hogy hazajusson.

Koródi Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat támogató szolgálatának sofőrje rutinosan ülteti át Bujtor Gabikát az autóból a kerekesszékbe: hatodik éve utaznak együtt napközibe, majd haza minden nap

Gabika különleges törődést igényel, ám ez édesanyja szerint nem kivételezést jelent: Éva minden gyermekét ugyanúgy bátorságra és a mások iránti figyelmességre neveli. Így Gabikát sem „menekítette ki” soha a testvérek között gyakran előforduló civódásokból, még a birkózásig „fajulókból” sem, és tőle is elvárta, hogy – a maga szintjén – minél önállóbban és a körülötte lévőkre is vigyázva játsszon, tevékenykedjen. Éva úgy látja, hogy Gabikát nem egy „burok”, hanem azok a keretek segítik a legjobban, amelyek között az alkalmazkodást és a saját magáért való kiállást egyformán elsajátíthatja.

Ahogy Gabika „szociális edzettsége” vagy a biztonságos, kiszámítható utaztatási lehetőség, az is megnyugvást jelent Évának, hogy az iskola befejezése után lányát a Máltai Szeretetszolgálat győri Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi Otthonába tudta beíratni. A máltai napköziben Gabika hat fős kiscsoportban, két gondozó segítségével, gyógypedagógus és terápiás munkatárs irányításával tölti a napjait. Az egyéni fejlesztés és torna mellett sokféle foglalkozáson vesz részt: az órarend része a kézművesség, az értelmi fejlesztés, a meseterápia és az egyszerű háztartási tevékenységekből (hajtogatás, terítés stb.) álló munkaterápia, és folyamatosak a külvilág tevékeny megismerését célzó programok, mint például a kertészkedés az udvaron, vagy a különböző mesterségekkel való találkozás. Gabika kedvenc „tantárgyai” a formaberakó, a zenehallgatás és a színezés. „Őt örömből és koncentrációból gyúrták. Meglepetésszerűen fejezi ki az érzéseit: a legváratlanabb pillanatban odajön, és átölel” – mesélik gondozói a békés természetű lányról.

Sokszor csak úgy váratlanul odajön hozzánk, és megölel minket” – Bujtor Gabika spontán fejezi ki az érzéseit

A Gondviselés Házában egymást érik a szabadidős programok is, rendszeresek a kirándulások, az ünnepi események: műsor készül Mikuláskor, karácsonykor, farsangkor. Gabika ép fiatalokkal is sokat találkozik, hiszen a napközi érzékenyítő foglalkozásokra kisdiákokat, terepgyakorlat keretében főiskolásokat, illetve önkénteseket is fogad.

A törődés, amiben Gabika a máltai napköziben részesül, az egyéni erősségeire épít, mind nagyobb önállóságát segíti elő, és a szinten tartást is szolgálja. Mindez akár évekkel késleltetheti a fizikai-szellemi állapotromlást, ami az épekhez képest a fogyatékosoknál jóval korábban kezdődik. A Gondviselés Házában 61 éves korig kaphatnak nappali ellátást a fogyatékossággal élő emberek, így ha valamilyen okból nem lehetnek napközben szüleik, hozzátartozóik mellett, akkor sem puszta „felügyeletben”, hanem teljeskörű és személyre szabott gondoskodásban részesülhetnek. Ahogy Éva mondja, Gabika a napközinek köszönhetően nem „elvan valahogy”, hanem gazdag az élete: „Itthon Gabika nem tudna a tempójának megfelelő dolgokat csinálni, és társasága sem volna. A máltaiaknál már vannak barátai, sőt egy volt iskolatársa is odakerült, egy csoportba járnak. Mi gazdálkodunk, amit nem tehetnénk, ha velünk lenne napközben, hiszen állandó figyelmet igényel, az állatokkal, földdel kapcsolatos teendőkbe pedig nem vonhatjuk be őt. A napköziből hazaérve viszont ragyogva mondogatja, hogy <<Tanultam, tanultam!>> Gabikát az állapota sok mindenben korlátozza, de az életörömben biztosan nem. Kitartó, és nagyon szereti az életet. Ezért sem akarom itthon fogni: élvezze, lássa a világot!”

Király Eszter riportja nyomtatásban a Máltai Hírek 2023/I. számában jelent meg.