Sorakoznak az adomány feliratú dobozok a Máltai Szeretetszolgálat pápai raktárában. Május első heteiben 80 darab tartósélelmiszert és tisztítószert tartalmazó adománycsomagot szállítanak ki rászoruló embereknek, egyedül élő időseknek, fogyatékkal élőknek a városban. Pintér-Papp Eszter, a pápai támogató szolgálat és önkéntes csoport vezetője elmondta, az adományok többsége azokhoz a családokhoz kerül, akikkel az évek óta kapcsolatban állnak. „Mintegy hatvan ember veszi igénybe a támogató szolgálatot, húszan vannak, akik minden nap velünk utaznak, illetve, akiknek folyamatos személyi segítséget nyújtanak a gondozóink. A többiek időnként ügyintézéshez, orvosi vizsgálatra való eljutáshoz kérik a segítségünket.”
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Pápai Csoportja 1997-ben alakult, ételt és ruhát oszt a rászoruló embereknek, közösségi és kulturális programokat szervez családoknak, gyerekeknek, és nyári táboraiban, rendezvényein fiatalok próbálhatják ki az önkéntességet. A koronavírus járvány idején a csoport tevékenységeinek többségét fel kellett függeszteni, mert az önkéntesek jelentős része hatvanöt év feletti vagy tizennyolc éven aluli. A csoportvezető elmondta, a veszélyhelyzet idején a szolgálat munkatársaival és három önkéntessel végzik a feladatukat. „Az ifjúsági önkéntesek a digitális tanrend idején nagyon leterheltek a hétköznapokon, így bármennyire szeretnének, nem tudnak részt venni a máltai munkában. És azt is szeretnénk elkerülni, hogy tünetmentes fertőzöttként hazavigyék a vírust a családjukba, ezért ahogy az idősebb csoporttagjainkat, őket is védenünk kell azzal, hogy kivonjuk őket a szolgálatból.” Az Ifjúsági centrum és a Kultúr-Kuckó programjait is le kellett mondaniuk. „Nagyon furcsa érzés most bemenni a Kuckóba, mert még mindig ott van az utolsó programunk, a március 15-i foglalkozás dekorációja. Viszont készülünk az újra kezdésre, és az otthon lévő munkatársaink már dolgoznak azokon a kis szundi kendőkön, melyekkel a járvány elmúlásával a Pápán születő újszülötteket szeretnénk köszönteni.”
A csoportvezető hozzáteszi, nemcsak a létszámhiány nehezíti a helyzetüket, de az is, hogy március elején az első óvintézkedések egyike volt, hogy beszüntették az adományok fogadását. „Lakossági adományok híján nagyon jól jött a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácson keresztül érkezett felajánlás, amiből a Szeretetszolgálat ezeket az adománycsomagokat készíttette. Ezekkel segíteni tudjuk a hozzánk forduló embereket.” Négy munkatárs dolgozik a támogató szolgálatnál, az intézményvezető, a gépkocsivezető és a két személyi segítő. „Arról szól a munkánk, hogy találkozzunk az emberekkel. Fontos, hogy beszélgessünk azért, hogy megtudjuk, mire van szükségük, mert csak így tudunk jól segíteni. A személyes jelenlét a legfontosabb eleme a munkánknak. A feladataink nem változtak a járvány miatt, viszont ez, ami mindennek az alapja, szigorúan korlátozva van, szinte megszűnt. Ehhez kellett alkalmazkodnunk, többet beszélünk telefonon a gondozottjainkkal, a közösségi médiában tartjuk a kapcsolatot a családokkal, és sokan privát üzeneteket küldenek, hogy tudassák, hogy vannak, mire lenne szükségük.”
A támogató szolgálat kisbuszát Stenger László vezeti, aki 2006 óta járja az utakat a fogyatékkal élő emberekkel. „Amíg nem volt rámpa az autón, a kerekesszékes embereket a karomban emeltem be és aki az autóból. Sokan a kezdetek óta velünk vannak. Két férfi tavaly ment nyugdíjba, őket tizenhárom évig vittem minden nap munkába. Ilyenkor kialakulnak személyes kapcsolatok, beszélgetünk, megismerjük egymást, ami azért is jó, mert így jobban tudjuk, hogyan segítsünk nekik.”
A támogató szolgálatot a járvány kezdete óta kevesebben veszik igénybe, mert a fogyatékkal élők napközijét, ahova sok fiatalt szállítottak, bezárták, és van olyan utasuk is, aki elveszítette a munkáját. Több lett a feladata viszont a személyi segítést végző gondozóknak, akiket bevásárolni visz a kisbusz. „Csak reggel kilencig lehetne boltba menni, amikor én munkába viszem az embereket, utána segítek az adományok kiszállításában, ezért csak délben megyünk bevásárolni.” A legtöbben a gondozókat kérik a beszerzésre, de van, aki továbbra is maga szereti intézni a vásárlást, ők szintén a támogató szolgálatot hívják segítségül.
Fodorné Tuba Krisztina a Szeretetszolgálat egyik gondozónője, aki naponta négy embernek segít, hogy otthonukban el tudják látni magukat, azt mondja, több lett a feladatuk, mert azok a gondozott emberek, akik eddig maguknak tudták intézni a bevásárlást, hivatalos ügyeket, a veszélyhelyzet és kijárási korlátozás idején ebben is a gondozóktól kérnek segítséget. „Postai ügyintézés, hivatali egyeztetések, bevásárlás, ezek mindennapos feladatok, de minden gondozottunk máshogy éli meg a helyzetet. Van, akihez bemehetünk védőfelszerelésben, de van, aki szigorúan ragaszkodik hozzá, hogy a lépcsőház közepére tegyük le a csomagot, ő maga viszi be, és csak távolról beszélünk. Magukra is vigyáznak, de ránk is.” A gondozók segítséget nyújtanak a takarításban, főzésben, a mozgásképtelen embereknek a fürdésben, étkezésben is. Néhányan szinte önellátók, de igénylik, hogy ott legyen velük a gondozó, együtt főznek, közösen takarítanak. Így van ezzel Somogyi Károly is, akihez az első adománycsomagok egyikét viszi a szolgálat. Fodorné segít neki átvenni a dobozt. „Karcsi nem hall, csak szájról tud olvasni. Szinte mindent el tud végezni maga körül, de igényli, hogy irányítsam, hogy itt legyek, beszélgessünk, és amikor azt mondja, én vagyok a családja, az mindennél többet ér.”
Nyárádra is elmegy a támogató szolgálat a településen működő fogyatékkal élő embereket foglalkoztató műhelyhez, ahonnan Szabó Tibort viszik haza. A művégtaggal élő férfi hat éve kap segítséget a Máltai Szeretetszolgálattól. „Bármilyen problémám van, a málta segít. Akármivel fordulok hozzájuk, nem mondanak nemet, azt mondják: találunk rá megoldást.” Hazaérve a máltai munkatársak segítenek bevinni a mintegy tíz kilogrammos adománycsomagot a járókerettel mozgó férfinak. Az átadásról videófelvétel is készül. Pintér Ádám készíti a fotókat és a videókat, aki az önkéntes csoport legfiatalabb tagja. A húszéves informatikus többek között számítógépes tanfolyamok indítását készíti elő idősek számára. „A Kultúr-Kuckóban informatika termet alakítottunk ki, ahova hét számítógépet helyeztünk el, és tanfolyamokat szeretnénk tartani az idősebb korosztálynak, hogy megtanulhatják a számítógép kezelését, a biztonságos internetezést és az okos eszközök használatát. A vírus miatt sajnos ezt el kellett halasztani, pedig a nyugdíjas egyesület tagjai már nagyon várják. Most a szállításban segítek, az adományok mozgatásában, és dokumentálom a munkánkat.” A fényképek és videók a helyi sajtóban és a máltai Facebook oldalakon jelennek meg.
Pintér-Papp Eszter azt mondja, szeretnek csendben dolgozni, mégis néha meg kell mutatni, hogy mivel foglalkoznak, de nem saját maguk miatt. „A városban látják a máltai autót, tudják, hogy itt vagyunk, de azt is fontos elmondanunk, hogy miben tudunk segíteni. Vezetőként az is a feladatom, hogy megnyugtassam a gondozottjainkat. Sokakkal már több mint tizenöt éve folyamatosan kapcsolatban vagyunk, az életük részévé váltunk, és ugyanúgy ők is a miénknek. Meg kell nyugtatnunk őket, hogy a mi szolgálatunk itt lesz mellettük, nem fogunk bezárni. Nem hagyjuk magukra, akik csak ránk számíthatnak. Mi pedig azt érezzük, hogy jó máltásnak lenni, mert tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, mert a Máltai Szeretetszolgálat feltalálja magát a nehéz helyzetben is. Maszkot varrt, amit Tiszaburáról egy héten belül megkaptunk itt az ország másik felében is, és nagyon jókor jött, mert itt nem lehetett kapni. Készített fertőtlenítőt, amikor mindenhonnan elfogyott. Egy család vagyunk, a tágabb családunkba pedig beletartoznak a gondozottjaink is az óvodáskorú kisgyermektől a nyolcvanéves nagymamáig.”
A tartósélelmiszer és tisztítószer adományokat a pápai máltai önkéntes csoport május első felében szállítja házhoz. Az adományokból visznek a Pápai Nyugdíjasok Érdekvédelmi-Érdekképviseleti Egyesületének tagjainak, illetve a település környékén élő, a járvány miatt nehéz helyzetbe került rászoruló családoknak is.