Máltai napló

Fekete Szabolcs esperes, a csoport lelki vezetője celebrálta az alkalmat, s halottak napjának közeledtével az elhunyt Máltaisokért ajánlotta fel a szentmisét.

Beszélt a bűnről és annak következményeiről, a halálról, s az örök életről is, ami Krisztusban teljesedik ki.
A példabeszédet az elkövetkezendő hét piros betűs napjaival kezdte, hiszen október 1-én van mindenszentek, és 2-án halottak napja.
Először is a templomban ünnepeljük 1-én az összes szentet; több mint 1500 esztendőt ölel fel eme ünnep életkora. Nem csak a közismert szenteket ünnepeljük, hanem a névteleneket is, akik csodálatos hősiességről, életszentségről tettek tanúbizonyságot. Sok Máltaist is ünneplünk 1-én, akik úgymond név nélküliek, azaz nem közismertek, de az ő munkásságuk is példaértékű. Ez nem egy egyszerű megemlékezés, mert a szentek tisztelete kétféle értelemben hitvallás: egyrészt Krisztus követése: szentül, istennek tetsző életet élni a világban, hisz lehetséges a keresztény életmód, a tanítás szerinti élet, ezt bizonyítják a szentek is.

Számunkra is lehetőség van az előrehaladásra, erényeinkkel kell éljünk bűneinket eltörölve. A szenteknek sikerült ez a bűnbánó, bűnmentes élet, hogy eltöröljék a gyarlóságot, tehát nekünk egyszerű embereknek sem lehetetlen feladat. Legkönnyebben úgy vezethetjük magunkat egy ilyen szemléletű istennek kedvező életre, hogyha példaképet keresünk és állítunk magunknak a szentek közül, az ő életéhez viszonyítva a miénket. A mennyország benépesíthető, vár minden embert, aki Krisztusi útra tér, hisz a szentek eljutottak a mennyországba, ez is bizonyítja létezését. Isten rangtól függetlenül befogadja gyermekeit, hisz minden ember végcélja, beteljesedése a mennybe való bejutás. Minden azzal indult, hogy van élet a halál után, s akik ezt elhitték azok maguk a keresztények. Ezt mind ünnepeljük 1-én a templomban. Halottak napja előestéjén az emberek a temetőkbe mennek, imádkoznak elhunyt szeretteikért, rendbe teszik sírjaikat, virágokat raknak rá, gyertyát gyújtanak.

November 2-án is imádkozunk, mert az imádságunk segít oda jutni az elhunytaknak, ahová az előtte nap ünnepeltjei érkeztek. Imáinkat isten hallja, azok által és erényeik alapján elhunyt szeretteinket feljebb emelheti.

Szabolcs atya elmondta, hogy az embernek van útja a halál utáni életbe, s ha a földön úgy élünk, mint ahogyan a szentek is tették, akkor mi is kiérdemeljük isten szeretetét, irgalmát. Saját életünkből kilépve, nem csak a körülöttünk lévőknek kell segítsünk, hanem idegeneknek, távolabbi rétegeknek, mint ahogyan ezt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat csoportjai is teszik minden egyes rászorulóval. Tegyünk jót másokkal, hisz mindenkinek van helye odaát, s ezzel az isteni szolgálat teljesítésével el tudjuk juttatni egymást az örök életbe. Az atya kihangsúlyozta, hogy a Máltai Szeretetszolgálathoz hasonlóan igyekezzünk mindannyian saját életünk terén, hiszen tevékenységük és megannyi jótételük példamutató értékű. Példát állíthatunk még magunk elé megannyi jótékonykodó szentjeink közül, mint pl.: Assisi Szent Ferenc, Szent Hedvig, Árpád-házi Boldog Jolán, Kalkuttai Szent Teréz stb.

Ezzel a lelkülettel legyünk jelen életünkben, családunk és mások életében. A Máltai Szeretetszolgálat Csoportjai is ezt követik, szolgálatuk, munkájuk során bennük van a büszkeség, ez a szent tudat, s a megerősítés gyakorlása másokban.

A családias légkörben megtartott szentmisét követően minden máltai tag és önkéntes lélekben feltöltődve és felüdülve folytatta mindennapjait.