A nyílt nap célja az volt, hogy a résztvevők többet tudjanak meg a hajléktalan emberek helyzetéről, a Miklós utcai központban végzett mindennapi munkáról, a szociális munka eszközeiről, a Máltai szolgálatról. A vendégek között a központot személyesen, adományozóként, partnerként támogató, vagy folyamatos együttműködéssel segítő személyek és szervezetek is voltak, többek között rendőrök, közterület-fenntartók, idős önkéntesek, plébános, egyházközségi tagok, de eljöttek környékbeli lakosok is. Szentkereszty Tamás intézményvezető röviden bemutatta a Miklós utcai központban nyújtott ellátási formákat (utcai gondozószolgálat, krízisszálló, nappali melegedő, éjjeli menedékhely, krízisautó, tüdőszűrő állomás stb.), illetve szolgáltatásokat (étkezés, mosás, fürdés, lelkigondozás, lelkigyakorlatok, kültéri programok, klubfoglalkozások, ügyintézés, jogi segítségnyújtás, kapcsolattartás, internethasználat stb.) Szentkereszty Tamás kitért arra is, hogy milyen jellemző életmódok figyelhetők meg a hajlék nélkül maradt emberek körében, és rövid példákkal szemléltette azt is, hogy ha egy ellátási forma egy nehéz sorsú emberen segít, sajnos nem biztos, hogy másnak is megoldást nyújt, hiszen az élethelyzetek és a körülmények a hajléktalan emberek körében is egyénenként eltérőek. A Miklós utcai központban minden hajléktalan embert személyesen kísér egy esetfelelős szociális munkás, aki a rá bízott embert támogatja céljainak elérésében – mert fontos, hogy legyen célja annak, aki segítséget kér. Akár a családdal való egyesülés, akár az iratok pótlása, az iskola befejezése, a lakhatás megoldása az: a fontos a törekvésnek irányt adó cél.

Árdánházi András szociális munkás, koordinátor beszélt az utcai gondozószolgálat feladatairól. A Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanellátó szolgálata a főváros budai oldaláért felel, ezen belül a Miklós utcai „utcások” Óbuda-Békásmegyerért, amely valójában két körzetet jelent. Kiemelte, hogy a hajléktalanellátó hálózat alkalmas arra, hogy mindenkit fogadjon, aki be akar menni, „olyan nincs, hogy nincs hely”, fogalmazott. A tavalyi év sikereiről, a tartósan elhelyezett, állást szerző, sőt albérletbe jutó ellátottakról is beszámolt. A munka világába való visszatérés nehézségei kapcsán kiemelte: sokszor nem a szándék, a lehetőség vagy a bejelentett lakcím hiánya, hanem a munkavégzéshez alkalmatlan fizikai vagy mentális állapot, krónikus egészségügyi probléma is akadályozza az elhelyezkedést.

Fülep Dániel szociális munkatárs, hittanár-katekéta moderálásával rövid beszélgetésre is sor került négy, a Miklós utcai központban korábban vagy jelenleg is segített hajléktalan emberrel. A megszólalók között volt, aki válás, családi kapcsolatok megromlása, alkohol- vagy szerfüggőség, vagy elszegényedés miatt került az utcára, s mindannyian megújulásként élték meg, hogy a Miklós utcába kerültek. Ketten már szociális bérlakásban, ketten még mindig a szállón élnek, de – egyetlen kivétellel – mindannyian újra dolgoznak, például hulladékújrahasznosítóként, önkormányzati alkalmazottként, gondnokként, konyhai segítőként.

A nyílt nap szeretetvendégséggel és a Miklós utcai központban működő drámacsoport műsorával folytatódott, amelyen két, a Máltaiak által segített hajléktalan ember, Nagy László és Király Sándor saját művei is elhangzottak klasszikus szerzők versei mellett. Végül Tamás József esetfelelős szociális munkás vezette körbe az intézményben a vendégeket, akik a lakószobákat, a közösségi tereket, a tüdőszűrő állomást és a mosodát is megtekintették. A rendezvény végén kérdésre válaszolva Tamás József elmondta: a nyílt nap azt is szolgálhatja, hogy az emberekben megerősödjön az együttérzés: „Hogy egy kívülálló előbb-utóbb azt lássa meg egy utcán élőn, hogy ő is egy ember, akihez ha jó szóval közelednek, csodákat lehet előhozni belőle.”

A képre kattintva galéria nyílik (fotók: Kovács Bence):