Szűcs Tímea, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének munkatársa nyolc, a Máltai Szeretetszolgálat Szimfónia programjában dolgozó mentor-zenetanárral készített interjút, a válaszokat adatelemző szoftverrel értékelte, és a kutatási eredményeket A zenetanulás mint a társadalmi felemelkedés eszköze címmel publikálta. Az elemzés rámutatott a Szimfónia program azon elemeire, amelyek „megfelelő kombinációja lehetővé teszi a hátrányos és halmozottan hátrányos gyerekek számára a képességeik kibontakoztatását, iskolai és iskolán kívüli eredményességük fokozását, társadalmi és kulturális tőkéjük növelését, összességében társadalmi státusuk emelését.”


A kutató a Szimfóniás tanárok nyitott, megértő attitűdjét és a speciális módszertani eszköztárat találta kulcsfontosságúnak a gyerekek életének és hozzáállásának megváltozásában. A befogadó hozzáállás például a kibővült tanári szerepben (a Szimfóniás zenetanár „pótapa, barát, lelki társ, segítő” is), a közvetlen hangnemben és az óra eleji segítő beszélgetésekben valósul meg. A speciális módszertan többek között a színes kottát, a színjelekkel ellátott hangszereket, a gyakorlatközpontú, közös játékra épülő zenetanulást jelenti. Ezeknek köszönhetően a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok hamar sikerélményhez jutnak, és kötődni kezdenek a programhoz.


A tartós közös munka során fejlődni kezdenek a gyerekek iskolai teljesítményt is befolyásoló kompetenciái: a kitartás, az együttműködésre, a figyelem megtartására való képesség. A gyerekek önértékelése is megerősödik, motiváltabbak lesznek, megjelenik a környezetük jobbításának szándéka, természetessé válik az egymáshoz való alkalmazkodás és a másik felé való nyitás – akár roma-nem roma viszonylatban is –, megtapasztalják, hogy a befektetett munka idővel beérik, így kitartóbbá válnak úgy a hangszerjátékban, mint az iskolai tanulmányaikban. Szűcs Tímea így fogalmaz: „Nem lehet kizárólag a program hatásának tulajdonítani ezeket az átalakulásokat, de bizonyára befolyással van rá. Különböző dimenziókban figyelhető meg ez a változás, például viselkedésben, hozzáállásban, tanulmányi eredményekben, közös munkában, érzelmi intelligenciában (…) Egyrészt észrevehető a változás a zeneórákon, másrészt a tanórákon való viselkedésükben.”



Egy évvel korábban az ELTE kutatói jelentettek meg tanulmányt a Máltai Szimfónia programnak a gyerekek iskolai teljesítményére gyakorolt pozitív hatásairól. A Hogyan hat a zenélés a hátrányos helyzetű gyerekek kognitív képességeire és iskolai életére? című publikáció három szerzője, Vekety Boglárka, Logemann Zsófia és Alexander Logemann 60 tarnazsadányi és kömlői iskolás gyermek bevonásával készített felmérést, hogy megállapítsák, milyen hatással van a zenei program a gyermekek képességeire és személyiségfejlődésére. A tanulmány következtetései szerint a Szimfónia programban eltöltött idő leginkább a gyerekek számolási képességeire van hatással, illetve az önszabályozási képességüket, az énhatékonyságukat és csekély mértékben az olvasási képességüket is befolyásolja. Emellett a Szimfónia programban eltöltött idő összefüggést mutat a gyerekek önkifejezési képességével a társaik felé, és a tanulási képességeikkel kapcsolatos önbizalommal: tehát azok a gyerekek, akik régebb óta részt vesznek a Szimfónia programban, jobban bíznak a tanulási képességeikben, és könnyebben fejezik ki magukat a társaik felé.


A megjelent tanulmányok:

• Szűcs Tímea (Debreceni Egyetem, BTK, Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet, Debrecen): A zenetanulás mint a társadalmi felemelkedés eszköze, Educatio 33 (2), pp. 253–261 (2024).

• Vekety Boglárka, Logemann Zsófia, Alexander Logemann: Hogyan hat a zenélés a hátrányos helyzetű gyerekek kognitív képességeire és iskolai életére? In: Bajzáth, Angéla; Csányi, Kinga; Győri, János (szerk.) Elkötelezettség és rugalmasság: a neveléstudomány útjai az átalakuló világban: Absztraktkötet. Budapest, Magyarország : MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar (ELTE PPK) (2023) 456 p. p. 108.