Tizenöt kisgyermeket nevelő orvos dolgozik a Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programjában. A Felzárkózó Települések program városoktól távol első falvaiban a betöltetlen körzetek ellátását pótló telemedicinális rendelést az orvosok nagyrészt otthon, a lakásukból látják el. A rugalmas foglalkoztatási forma különösen vonzónak bizonyult a kisgyermekes fiatal orvosok számára, akik néhány hónappal a program indulása után már az orvosi létszám felét teszik ki. Az érintettek szerint az otthonról végezhető munka jól összeegyeztethető a gyermekneveléssel, így egyszerre lehetnek falusi háziorvosok és városi szülők.

Közel negyven felzárkózó településen zajlanak rendszeresen telemedicinális rendelések, amelyek során a gépjárművel érkező mobil rendelőkben a szakdolgozók a legmodernebb digitális technológiával végzik a vizsgálatot, melyet valós időben, de több száz kilométeres távolságból irányít az orvos. A program első évében több mint négyezer beteget láttak el  így, az otthonról végezhető gyógyítás pedig rövid idő alatt váratlan népszerűségre tett szert a kisgyermekes orvosok körében.

A telemedicina rendkívül előnyös munkalehetőséget teremtett olyan kisgyermekes orvosoknak, akik sem házorvosként, sem kórházban, rendelőintézetben nem tudnának dolgozni, ám egy – akár részmunkaidős –, otthonról végezhető, de mégis szakvégzettséget igénylő feladatot el tudnak látni. A főváros mellett Kecskemétről, Szegedről vagy éppen Zebegényből kapcsolódnak be az elszegényedett kistelepüléseken zajló vizsgálatokba, miközben kisgyermekükre nagyszülők vagy bébiszitter vigyáz. Van, aki az első gyermekével maradt otthon, van, aki a harmadikkal, akad, aki addig vállal rendelést, amíg a gyermek a bölcsődében van. A kismamák mellett van egy édesapa is, aki azzal segít a második gyermekükkel várandós feleségének, hogy munkába járás idejét spórolja meg az otthoni rendeléssel.

Fotó: illusztráció, Vízkeleti Tamás

 

Többen azért jelentkeztek a NAEP programba, hogy a gyermek születése után ne essenek ki a betegellátás ritmusából. Egy háromgyermekes háziorvos a kiégés jeleit tapasztalta, most viszont egy társadalmilag megbecsült programban dolgozva érzelmileg stabilabbnak érzi magát, s „a család visszakapta a nyugis anyát”. Egy kétgyermekes édesanya így foglalta össze a lényeget: „A telemedicina ebben a formában olyan orvosokat is elvisz a betegekhez, akik épp nem dolgoznának, és sokszor olyan betegekhez, akik máshogyan nem kapnának ellátást.” Akad, aki két kislány nevelése mellett, heti tíz órában dolgozik, és bár szakmai szempontból egyértelmű hátránynak írja le, hogy fizikailag nem tud hozzáérni a beteghez, ám ennek van pozitív oldala is: „Nincs fertőzésveszély, így nem viszek haza a családnak betegséget, illetve kissé betegen én is tudok dolgozni anélkül, hogy megfertőzném a pácienst.”

A legfontosabb oka annak, hogy ekkora arányban vesznek részt a programban kisgyermeket nevelő szülők az, hogy számukra a részmunkaidős, otthonról végezhető munka kifejezetten ideális, ráadásul orvosként viszonylag kevés ilyen munkalehetőség akad. Ugyanakkor a telemedicinális szakmai szempontból nem könnyebb a személyesnél, sőt, olykor még nehezebb is. A megkérdezettek a hátrányok között kiemelték: ők nem, csak a helyben lévő asszisztens tud hozzáérni a beteghez; nem alakul ki az első benyomás, mint normál helyzetben az ajtón belépő betegnél; továbbá elmaradnak az informális beszélgetések is. Van, aki szerint egy hosszú rendelés esetén megterhelő a monitor előtt végzendő ülőmunka, olykor pedig nehéz megteremteni a nyugodt, csendes körülményt. „Ha beteg a gyermekem és a rendelés alatt a közelben járkál, nehezen érti meg, hogy nem jöhet ide megölelni” – mondta egyikük.

Mindezek mentén olykor megmosolyogtató helyzetek is kialakulnak. Volt, aki rendelés közben – mialatt a férje vigyázott a gyermekekre – nem mert kimenni vécére, mert „tudtam, hogy ha előbújok az irodából és meglátnak, akkor sztrájk lesz, és nem akarnak majd visszaengedni... Így a rendelés végéig szorítottam”. Másnál megesett, hogy az ötéves gyermek betegen volt otthon, a rendelés idejére pedig megkérte az édesanyja, hogy játsszon a szobájában, és csak akkor jöjjön a nappaliba, ha vér folyik vagy ég a ház. „Idővel megunta a dolgot, csinált mindkettőnknek egy-egy kakaót, és betipegett vele, majd két beteg között kikövetelt egy gyorstalpalót a telemedicina működéséről.” Egy háromgyermekes anyát pedig a rendelés közben az iskolaigazgatóságról hívták, úgyhogy elnézést kérve felvette a telefont. „Aggódtam, hogy ismét betört valamelyiküknek a feje, vagy ilyesmi, mert volt már erre példa, de kiderült, hogy csak kitüntetést kap az egyik gyermekem. Azt hiszem, a beteg és asszisztens is látta az arcszínem változásait...”

A hasonló módon gyesen lévő dr. Nagypál Anna orvos-édesanyáról a Máltai Hírek 2023. decemberi számában külön portét közöltünk. A belgyógyász az online itt elérhető írásban így fogalmaz: „Elfogadóbb lettem. Nyitottabb az emberek problémáira. Jobban keresem a személyhez igazított megoldásokat, mert itt erre muszáj odafigyelni. Arra törekszem, hogy a legszegényebb helyeken is mindenki megkaphassa ugyanazt az ellátást, amit akkor kapna, ha egy fővárosi kórházban, egy fővárosi rendelésen jelenne meg.”

A Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program Európai Uniós forrásból, a Széchenyi 2020 program keretében, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap támogatásával valósult meg. Az EFOP-2.2.24-22-2022-00002 számú Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program beruházási komponense 8,3 milliárd forintból, amelyet 1,1 milliárd millió forinttal egészített ki az EFOP-1.8.24-22-2022-00002 számú humánerőforrás fejlesztés komponens.