„Szép napot, Kertész Tamás vagyok, csak azért hívom, mert már benne vagyunk a februárban, és egy vérvétel és ultrahang aktuális lenne önnek, amit a héten, méghozzá csütörtökön tudnánk lebonyolítani. Jó, ha jól látom hasi ultrahang lesz, tehát éhgyomorral kellene érkezni, nem eszünk előtte, csak sok vizet iszunk. A vérvételt akár holnap is megcsinálhatjuk. Rendben, akkor holnap 9-kor találkozunk a vérvételre és csütörtökön 10 órakor várjuk az ultrahangra. Szép napot kívánok!”
Ez a telefonbeszélgetés a nyírkátai háziorvosi rendelőben, a Máltai Egészségpont számára fenntartott egyik szobában zajlott le. Azért utaztunk ide kollégámmal, hogy kiderítsük, miben különbözik egy máltai rendelés a szokványostól, kik a páciensek, milyen egészségügyi problémákkal keresik fel az Egészségpontot és milyen módon segítik őket az itt dolgozó szakemberek. A nap végére nem csak ezekre a kérdésekre került válasz, ráadásként a saját bőrömön tapasztalthattam meg egy olyan egészségügyi kivizsgálást, amit bátran nevezhetek rövid életem legpontosabb, legmodernebb és vitán felül, legbarátságosabb orvosi vizsgálatának.


Nyírkáta az ország keleti felében, a Nyírség szélén fekvő kétezer fős település. A falu 2019-ben az elsők között csatlakozott a Felzárkózó települések programhoz, a Jelenlét Pontot azóta is a Magyar Máltai Szeretetszolgálat viszi. A magas lakosságszám, a település periférikus elhelyezkedése és az itt tapasztalt mindennapi nehézségek mértékének eredményeként a településen alakították ki az országos telemedicina program egyik állandó jelenléttel működő vidéki központját.


Kollégámmal kora reggel indultam Budapestről, most pedig itt ülök az Egészségpont irodájában, kezemben egy bögre erős kávé, és a nagyapám egészségügyi állapotáról mesélek a velem szemben ülő Szendreiné Császári Katalin ápolónőnek. Nem pusztán barátságos érdeklődésből keveredtünk idáig, idősebb Bessenyei Mihály egészségügyi helyzete a minden páciens számára kötelező elővizsgálat részeként került szóba. Ez a minimum negyven perces anamnézis a belépő a Máltai egészségügyi rendszerbe, az itt folytatott beszélgetés egy barátságos csevegés és egy mélyen szakmai egészségügyi felmérés ötvözete. Ilyenkor terítékre kerül a páciens életmódja, sportolási szokásai, miből mennyit eszik, minden rendű és rangú panasza, legyen az valami új vagy a régmúlt ködébe vesző probléma. Nem maradhat ki persze az ördögi hármas: kávé, cigaretta, alkohol, valamint az érrendszeri panaszok fő okozói közé frissen betörő, az újgenerációs egészségkárosítók feltörekvő fenegyereke; az energiaital sem. A személyes kérdéseket átfogó családi kórelemzést követi, ki, mikor miben szenved(ett). Így jutottunk el mi is néhai nagyapámig.


A kérdéseket feltevő ápoló az irányított beszélgetés alatt alaposan megfigyeli a beteget, hiszen egy sokat tapasztalt egészségügyi dolgozó sok olyan apró jelét ismeri a testnek, amik valamilyen betegségre, rendellenességre utalhatnak. Ha ilyennel találkozik, akkor feltesz pár pontosító kérdést, esetleg érint pár olyan témát, amit a páciens elfelejtett vagy nem tartott fontosnak megemlíteni, ezzel szavatolja, hogy a kórkép a lehető legteljesebb lehessen. Életem kielemzése közben azért maradt idő másra is, felvették telemedicina rendelés igénybevételéhez szükséges hivatalos adataimat, a TAJ számomat és a lakcímkártyám adatait, percek alatt bekerültem a rendszerbe, és az elővizsgálat végére hivatalos máltai páciensé válhattam. Miután túlestünk az anamnézisen, mind a két karomon megmérték a vérnyomásomat, az ujjamra csattintották a pulzoximétert, és lemérték a véroxigén szintemet, majd tovább küldtek a hivatalos orvosi rendelésre.


Az orvosi rendelőbe nyitva, az első szembeötlő dolog az asztalon fekvő nyitott laptop, a doktornő, aki a kivizsgálásomat hivatott levezetni ennek a képernyőjéről köszöntött. A háromszáz kilométerre innen fekvő Kecskemétről. Ez a telemedicinális rendelés lényege, az orvos a különleges eszközöknek és egy jól felkészített asszisztensnek köszönhetően akár a saját otthonából is levezetheti vizsgálatot, sőt egyes súlyos gonddal küzdő, speciális orvosi ellátást igénylő páciensnél előfordul, hogy a vizsgálata során két-három doktor is becsatlakozik a képernyőn keresztül. Elsőre kissé furcsa érzés, amikor egy képernyőnek meséli az ember, mennyit köhög reggelente, vagy hol, milyen fájdalmat érez a testében. De hála a doktornő és a helyszínen tartózkodó orvosi asszisztens összehangolt munkájának, a kezdeti gátlások hamar feloldódtak és így már maradt időm arra is, hogy a szobában található tudományos-fantasztikus filmek látványelemeihez hasonló eszközöket sorra vegyem. A körbepillantás utáni első gondolatom az volt, hogy a nyírkátai orvosi rendelő ajtaja dimenziókapu, és én már nem is a Nyírségben, hanem egy svájci magánklinika különtermében vagyok. Ezt a gondolatot azonnal megpróbáltam elnyomni, egy kicsit aggódtam, ha túl sokat kérdezősködőm még a rendelés vége előtt visszaküldenek. A második gondolatomnak viszont hangot is adtam, mire is való ez a rengeteg, számomra teljesen ismeretlen rendeltetésű eszköz? EKG, vérvétel, boka-kar vérnyomás (BKI) mérés… az itt található eszközparknak köszönhetően rengeteg olyan vizsgálat elvégezhető amire nincsen lehetőség a háziorvosnál, és esetenként kórházban is heteket, hónapokat kell várakozni rájuk. Az Egészségpontokon ezek nemcsak, hogy elérhetőek, de már rutinból elkészítik őket minden elsőre bejelentkező páciensnél. Ennek a gyakorlatnak köszönhetően sok esetben derült már fény olyan lappangó, még tünetmentes egészségügyi problémára, amit amúgy sokkal később fedeztek volna fel.


A februári hagyományokhoz híven felsőlégúti panaszokkal érkeztem a rendelőbe, de azért elfektettek a betegágyon, a mellkasomra csatlakoztattak vagy tíz elektródát, és gyorsan csináltak két EKG (elektrokardiográfiai) tesztet. Utána pedig (tényleg csak a biztonság kedvéért), a csuklóimra és a bokáimra helyzetek kettő-kettő mandzsettát, amik hol kiengedtek, hol pedig alaposan összeszorultak, és így meglett a BKI (boka-kar index) mérőszámom is. Ezek a tesztek elsősorban a szív és érrendszeri panaszok esetén szükségesek, de itt majd minden páciensen elvégzik őket, elsősorban a „sohase lehessen tudni” elv alapján, de a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a helyben élők - még ha kapnak is beutalót egy olyan kórházba, ahol van lehetőség ilyen tesztekre - csak a legritkább esetekben jutnak el odáig. Az utazás még a legközelebbi nagyvárosig is hosszú és drága, ezt a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, akik pedig dolgoznak, egyszerűen nem tehetik meg, hogy akár csak egy napot is hiányozzanak a munkahelyükről. Bár azzal a Nyírkátán élők is tisztában vannak, hogy vigyázni kell az egészségükre, azokban az otthonokban, ahol esetlegesen már hónap közepén elfogy a tüzelő, és kérdés, hogy a gyerekeknek honnan, miből kerül vacsora, az egészséges életmód és az ahhoz szükséges tevékenységek elvégzése a majdnem elérhetetlen kategóriába tartozik. Pontosabban, tartozott.
Az EKG és BKI teszteknek köszönhetően teljes biztonsággal megállapíthatóak az esetleges szív és érrendszeri problémák, de magas vérnyomás esetén napi több vérnyomásmérés szükséges. Ilyenkor kölcsön adnak a páciensnek egyet a direkt erre a célra tartott vérnyomás mérők közül, sőt, ha neki megfelelőbb és hajlandó egy héten keresztül minden nap kétszer bejönni az Egészségpontra vagy a települése Jelenlét Pontjára, ott is szívesen elvégzik a mérést, és felviszik az adatait a vérnyomásnaplójába, amit utána akár ott is hagyhat. De az is előfordul, hogy ha a beteg nehezen mozog, vagy fél, hogy elesik jeges utakon, a munkatársak közül érte megy valaki kocsival, és elfuvarozza a mérés helyszínére vagy a rendelésre. Itt, ha a páciens egészsége a cél, nem ismernek lehetetlent.


Érrendszerem után a szívem és a tüdőm került terítékre, eddig azt gondoltam, a csúcsot a wireless (kábelmentes) technikával felszerelt BKI mandzsetták jelentik, de aztán az asszisztens előrántott egy olyan sztetoszkópot, amivel ő és az orvos is egyszerre hallgathatták a tüdőmet, sőt ő az egyik fülén engem, a másikon a doktornőt hallotta, aki háromszáz kilométerről irányította a kezét, így muszáj volt átértékelnem a „műszer menőségi” listámat, valamint azt is eldöntöttem, hogy ma én többet semmin sem fogok meglepődni.

Minden, ami az elővizsgálaton lejegyzésre került és az összes addigi vizsgálatom eredménye már ott volt a doktornő előtt. Miközben ezeket elemezte, az asszisztens megszúrta az ujjamat, majd a véremmel teli fiolát egy szürke dobozba tette, és megnyomott pár gombot, mire a doboz azonnal elkezdett halkan surrogni és berregni, elemezte a CRP értékemet. Ezzel a vizsgálattal meg lehet határozni, van-e gyulladás a szervezetben. A gép az itteni műszerekhez hasonlóan elsőosztályú, gyors és pontos, ráadásul a pár perc alatt elvégzett laborvizsgálat eredményeit automatikusan továbbítja a központi rendszerbe. Ezek után következett az orvosi rendelők mumusa, a „komoly” vénás vérvétel, amitől gyakran még meglett felnőtt emberek is tartanak kissé. Rutinos véradóként (0-s vércsoportba tartozom, a véradó helyszíneken imádnak) van némi tapasztalatom a különböző vérlevételi trükkökről és szokásokról, voltam már finomkezű pacifista keze alatt, de kerültem már a tű rossz oldalára is. Ez a mostani vérvétel vitán felül a top ötös kategóriába tartozott, Agócs Lászlóné orvosi asszisztens gyors, pontos és nyugodt volt, sőt még arra is maradt ideje, hogy megdicsérje a hosszú karjaimat, és az ilyesmi, lássuk be, mindenkinek jól esik. A pillanatok alatt lecsapolt vért egy biztonságos tároló egységbe helyezte, majd sajnálkozva közölte, a laborvizsgálatom eredményei csak holnapra lesznek készen. A vért a délután folyamán a bicskei laborközpontba szállítják, mert az összetettebb elemzéseket ott tudják elvégezni, de ne aggódjak, holnapra felkerülnek az eredményeim az EESZT-be (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér).


A program egyik fontos eleme ez, hogy a felzárkózó településeken élők a lehető legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz juthassanak, a vizsgálatok többségét megpróbálják házon belül elvégezni, és így kikerülni a sorban állás, utazás és a nagy rendszerekre jellemző lassú átfutási idő okozta problémákat. Természetesen ez a két éve futó program sem lehet tökéletes, egyes bonyolultabb elemzéseket csak hetente egyszer végez a labor, így elképzelhető, hogy a páciensnek pár napot várnia kell az eredményre, de a gyakori pár hónapos várakozási időhöz képest ez a pár nap nem is tűnik olyan rossznak, ráadásul a program még fiatal, a kezdetekben ultrahang sem volt, most meg már túl vannak ezerhatszáz vizsgálaton. Nagyobb összegű fogadást tennék rá, hogy maximum egy év múlva már órákban lehet majd mérni a laborelemzési időt.
A rendelés végére érünk, az elmúlt közel két óra során összegyűjtött leletek, adatok ott sorakoznak a doktornő előtt, aki hümmög, gondolkodik, majd nyilatkozik: úgy tűnik, egy darabig még megmaradok. Megkönnyebbülten állok fel az asztaltól, elköszönök és elindulok a kint parkoló autó felé. Ahogy kilépek az udvarra még hallom, ahogy az orvosi asszisztens kiszól a rendelőből: Kérem a következőt!