A kisgyermekes anya, aki szegényeket gyógyít a nappalijában

Betegnek orvos, gyermeknek édesanya: a gyógyító jelenlét egyik formája sem nélkülözhető az egészséges élethez. Dr. Nagypál Anna egyszerre végzi két hivatását: szeretettel neveli tipegőkorú kislányát Újbudán, ugyanakkor belgyógyászati szakrendelést tart az ország legszegényebb falvaiban. Ebben nem varázspálca vagy időgép, hanem egy korszerű egészségügyi ellátási forma, a telemedicina és a Máltai Szeretetszolgálat programja segíti. Az egész emberre figyelő orvosi segítség házhoz is megy, otthon is marad – akár a népmesében. Pedig ez valóság.

Képzeljünk magunk elé egy viseltes arcú férfit, akit nehéz fizikai munka, vagy – épp állás hiányában – megélhetési válság nyomaszt, évek óta krónikus hasi panaszai vannak, és az eldugott faluból, ahol él, naponta egyszer indul busz a legközelebbi községbe. Ahol nincs se háziorvos, se szakrendelő, így megeshet, hogy akár két-három várossal kellene arrébb jutnia valahogy. A buszjegy oda-vissza, illetve a gyógyszerek ára kitenné a család havi bevételének… megengedhetetlenül nagy részét. A férfi számol – és inkább rágyújt.

Most gondoljunk egy fiatal fővárosi édesanyára, aki történetesen belgyógyász szakorvos, és egy neves kórházból ment gyesre első gyermekével. Kislánya fejlődése, biztonságos kötődése mindennél fontosabb számára: sok időt tölt vele, nem szeretné bölcsődébe, óvodába adni, ameddig nem muszáj, s férjével gyengéden és körültekintően neveli. Ugyanakkor az édesanya a szakmájában is elhivatott, és már érzi, hogy kezd kiesni a gyakorlatból, nincs alkalma a tudását frissíteni. Ráadásul az egyszobás lakásból a kis család épp tágasabb otthonba készül, a költözéshez pedig nem elég egy kereset. A doktornőnek munkára, a családnak több jövedelemre van szüksége – a kicsi lánynak meg az édesanyjára.

Nagyon különböző élethelyzetek, egészen más kihívásokkal – és bármilyen meglepő, de közös megoldással.

*

Dr. Nagypál Anna, a Honvéd Kórház egyes számú belgyógyászatának osztályos orvosa az imént említett fiatal édesanya. Épp a játszótéren volt a kislányával, amikor egy kollégája váratlan kérdést tett fel neki telefonon: „Szeretnél otthonról orvosként dolgozni?” A doktornő igent mondott, és kapott is egy rövid leírást a Máltai Szeretetszolgálat egészségügyi programjáról, amelybe szakorvost kerestek telemedicinális ellátás elvégzésére.

A személyes tájékoztatón már megtudta, hogy a Szeretetszolgálat az ország legszegényebb településeire minőségi egészségügyi ellátást visz mozgó orvosi rendelők és helybe szervezett szűrővizsgálatok révén. Ezekben a falvakban ugyanis – orvoshiány, bezárt rendelők, kilátástalan anyagi helyzet és egészségkárosító életviteli, szemléletbeli normák miatt – általában nincs más esély arra, hogy az ott élők betegségeit, problémáit időben felismerjék és megfelelően kezeljék. A szervezet által indított Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programban (NAEP) különböző szakterületű orvosok videóhíváson keresztül kapcsolódnak be a vizsgálatba, amelyet a településeken helyben dolgozó koordinátorok szerveznek meg és szintén helyi egészségügyi szakápolók végeznek el a faluba érkező mobil rendelőkben. A mozgó rendelők modern orvostechnikai felszereltsége a háziorvosinál szélesebb körű vizsgálatokat tesz lehetővé, a buszokban van például digitális fonendoszkóp, spirométer, boka-kar-index (BKI) és véralvadás-mérő, EKG-műszer, sőt ultrahangkészülék is.

A telemedicinát mint ellátási módot – a távgyógyításhoz kapcsolódó kétes hitelű jelenségek miatt – Nagypál doktornő eleinte fenntartásokkal kezelte, lelkiismeretes belgyógyászként azt gondolta, hogy az orvos által végzett fizikális vizsgálat elengedhetetlen. Ráadásul a programba bevont falvak közül egyikről sem hallott még – csak az ipolytarnóci arborétum rémlett neki –, és nem is tudta, pontosan mire számítson. A NAEP 2023 tavaszi indulásakor mégis csatlakozott ő is. A legelső rendelése a borsodi Szalonnán – egyúttal budapesti lakásuk nappalijában – történt, s rögtön sikerült is kiszűrnie egy páciens cukorbetegségét. A megfelelő szakellátásba irányította tovább a férfit, akinek így a vércukorszint-követése is megkezdődött, s aki többévi folyamatos rosszullét után immár nem maradt magára a panaszaival.

*

Az első vizsgálatok gyakran egy óránál is tovább tartottak. Dr. Nagypál Anna szerint ebben rejlik a program egyik legnagyobb ereje: van idő a páciensekre. Amire szükség is van, egyrészt a bizalom kiépítése miatt: olyan légkört kell teremteni, hogy a beteg a lehető legtöbb problémáját megossza, ne féljen elmondani olyan tüneteket, információkat, amelyek segíthetik a gyógyulását (egy jó anamnézis már majdnem diagnózis, vallja Nagypál doktornő). Ezt segíti, ha az orvos a latin szavak helyett közérthetően mondja el, mi miért történik – a pitvarfibrillációt például ő mindig pitvarremegésnek mondja –, valamint érti és tiszteli a páciens gondolkodását, kultúráját: a doktornő a roma családok többségénél azt tapasztalta, hogy a családfőt kell bevonni a döntésekbe, vele kell átbeszélni a lényeges információkat. Kedvez a bizalomnak az a sajátos körülmény is, hogy a telemedicinális ellátást végző orvos nem helybéli, így a kisközösségi léthez szokott beteg nem tart attól, hogy „a falu a szájára veszi” majd. A makacs tévhitek ellen is hatásos az odaszánt idő és figyelem: a szegény falvakban élő, jellemzően alacsony végzettségű emberek ugyanis sokszor csak filmek alapján alkotnak képet az egészségügyről, és ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez illeszkedő ellátáshoz – például, hogy pusztán kérésre antibiotikumot kaphassanak.

Dr. Nagypál Anna szerint kihívást jelent az egészséges életmódhoz kapcsolódó orvosi tájékoztatás is, a felzárkózó településeken élő páciensek számára ez értelmezhetetlen – nem mert érthetetlen, hanem mert lehetetlen. „Sokan egészségtelenül élnek, amiben óriási része van annak, hogy e falvakban alig elérhetők az egészséges élelmiszerek, vagy más, életmódváltást szolgáló lehetőségek. Mindezt az ott élők zöme meg sem engedheti magának. Rengetegen dohányoznak, nagyon korán rászoknak: huszonéves korukra már a nőknél is napi két doboz cigaretta az átlagfogyasztás. Kevesen sportolnak, általában a munkájukat tartják testmozgásnak.” A doktornő egyetlen igazán rossz élménye is ehhez kapcsolódik. Mikor egyszer az egészséges életvitel megfontolását javasolta egy férfinak, betege egyenesen kinevette őt ezért. „Rosszulesett, el is keserített, de aztán arra gondoltam, hogy ez nem hagyható el, hiszen ha csak egyetlen ember is jobban vigyáz majd magára azért, mert megfogadta a tanácsokat, már nem hiába végzem a munkám.”

Dr. Nagypál Anna mindig a rendelési idő előestéjén kezd. Megnyitja a gépén a telemedicinális ellátásban használt Netdoktor programot, s megnézi, „hol” rendel másnap. Az adott településhez tartozó naptárfülön látja, kik érkeznek majd vizsgálatra, s az előre elvégezhető adminisztrációt megcsinálja, ne ezzel menjen majd az idő. Négy faluval indult a program, ez a szám alig hét hónap alatt több mint húszra nőtt, melyek nagy részében Dr. Nagypál Anna is rendelt már. Az egymáshoz közeli falvak régióközpontokhoz tartoznak, ezeken találhatók a Máltai Egészség Pontok (ilyen van Litkén, Zalakomárban, Hiricsen, Nyírkátán, Szalonnán): itt dolgoznak a rendeléseket megszervező és a betegirányítást is végző koordinátorok. A doktornő rajtuk kívül a programban részt vevő többi szakorvossal is folyamatos kapcsolatban van, egy közös chatfelületen minden felmerülő technikai vagy szakmai problémát rögtön fel tudnak vetni és segíteni tudnak egymásnak – dr. Nagypál Annának szakmailag is ösztönző élményt adnak ezek a gyors, hatékony és megoldásra koncentráló eszmecserék a korábban a kórházban tapasztalt fásult, kelletlen konzíliumok után.

*

Nagypál doktornő nem orvosdinasztia szülötte, és bár keresztény neveltetését fontosnak tartja, nem is magasztos humanitárius célok vitték annak idején a belgyógyászi pályára. Sokkal inkább a biológia szeretete és az a hajlama, amellyel ösztönösen is tágabb összefüggésekben szemlél egy-egy – akár testi, akár más jellegű – problémát. Ezt az oldalát a telemedicinális ellátásban is kamatoztatja. Ezen a rendelésen ugyanis a szokásosnál sokkal több és gyakran nemcsak orvosi szempontot kell megfontolnia, mielőtt egy betegség ilyen vagy olyan kezelése mellett dönt.

„A betegeink életében a problémák egymásra görgetődnek. Aki rossz szociális körülmények között él, eleve fogékonyabb a betegségekre, sérülékenyebb, és ugyanezen körülmények miatt nehezebb a gyógyítása is – mert mondjuk nem tudja kiváltani a gyógyszereket, nem tudja tartani a diétát, nincs pénze kórházba utazni. Emiatt tovább romlik az egészsége, ami az egyéb nehézségeit is elmélyíti. Ez ördögi kör. Amikor javaslatot teszünk egy kezelésre, beutalót vagy receptet írunk, nagyon oda kell figyelni arra, hogy olyasmit válasszunk, ami megfizethető és elérhető a beteg számára. Nem csak azt kell felmérni, hogy milyen ellátásra van szüksége, hanem azt is, hogy hol fogadják a környéken, hova tud elmenni, mit tud kifizetni a patikában.”

Hétfőn és szerdán, rendelési napjain dr. Nagypál Anna az édesanyjához vagy az anyósához megy át a gyermekével: pici lakásukban nincs két külön helyiség, ott nem tudna zavartalanul foglalkozni a betegekkel. A nagymamáknál viszont van kijelölt „dolgozószoba”, a doktornő rendel, s közben a lányka is jól érzi magát. S ha mégis valami gond adódna, az édesanya csupán egy ajtónyi távolságra van. A lassan oviba készülő kicsi már most dicsekszik vele: az én anyukám doktornéni! Fehér köpeny helyett egy egyszerű fehér póló, fertőtlenítőszag és sápadt neonfény helyett egy jóillatú, otthonos sarok a számítógép körül. Beszédes életkép: a játékbaba és a videóhíváshoz használt fejhallgató egymás mellett a kanapén. De nem ez a látvány az egyetlen, ami megszokottá vált Nagypál doktornő mindennapjaiban.

„Elfogadóbb lettem. Nyitottabb az emberek problémáira. Jobban keresem a személyhez igazított megoldásokat, mert itt erre muszáj odafigyelni. Arra törekszem, hogy a legszegényebb helyeken is mindenki megkaphassa ugyanazt az ellátást, amit akkor kapna, ha egy fővárosi kórházban, egy fővárosi rendelésen jelenne meg.”

A riport a Máltai Hírek 2023. decemberi számában jelent meg nyomtatásban