Kell némi bátorság hozzá, hogy találkozzunk Magyarország felzárkózó településeinek olykor szürreális valóságával, mert legalább annyi veszélyt rejt magában, mint tükörbe nézni egy hosszú éjszaka utáni reggelen. Nem feltétlenül mindig azzal a képpel találjuk szemben magunkat, amit látni szeretnénk, de mégiscsak azok is Mi vagyunk. – áll a Szemben című tárlat plakátján. A kiállításon, melyen fotók, emléktárgyak, fülhallgatóval meghallgatható történetek és egy kísérő könyvecske viszi el a látogatókat az ország legszegényebb településeire, megelevenednek a hétköznapok örömei, a munka utáni pihenés, a gyermekek kacajai, a dolgos mindennapokról mesélő verandák, a vendégeket szeretettel fogadó kiskonyhák, a közös főzések, imádságok és minden, ami messziről nem látszik. Csupán akkor, ha közel megyünk és szembe nézünk az ott élő emberekkel, mögé pillantunk a hiányoknak, és hátat fordítunk az előítéleteknek. Ezt teszi évek óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Felzárkózó Települések program két munkatársa, Majoros Árpád Csaba fotóriporter és Mátrai Roxána történetíró. A leghátrányosabb helyzetű falvakat járva bekopognak, sőt, a legtöbbször kopogniuk sem kell, hiszen behívják őket az ott élők otthonaiba, ahol a mindennapok apró mozzanatait örökítik meg képeken, szóban, novellában. A Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjának lelkületével olyan közvetlen és meghitt pillanatokat mutathatnak meg, melyeket csak az láthat, aki valóban jelen van az ott élők között.

Március 15. és április 8. között, aki betér a FUGA-ba, maga is szemben találhatja magát a nyomorban is jelenlévő örömmel, a hiányok mellett ott élő boldogsággal, a romos házak közt felkacagó humorral, és miközben szembesül a nehézségekkel, a tárlat egy pontján szembe nézhet önmagával, végül pedig szembe jön a megoldás is a felzárkózás lépéseit és sikereit bemutató képsoronkon. A kísérő kiadványban elolvashatók a Majoros Árpád Csaba képeibe sűrített pillanatokat kibővítő történetek, melyekben Mátrai Roxána líraian, mégis naturalista módon írja le személyes élményeiket, bemutatva a mindennapi életet, valamint az ott élők közt jelen lévő, velük és értük dolgozó szociális szakemberek és segítők munkáját. Intim bepillantást ad a kiállítás a felzárkózó települések mindennapjaiba, megmutatva, hogy míg egyrészt fényévek választják el a nagyvárosi jóléti társadalmat az elszegényedett falvakétól, addig valójában nagyon is sok minden közös: a családi öröm, a gyerekek felhőtlen játéka, a szülők megfeszített munkája, a munka utáni jól megérdemelt pihenés, a közös ima, a remény, a tettvágy.

Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos a látogatókat kísérve azt mondta, azért különlegesek a képek, mert a hagyományostól eltérő módon láttatják a valóságot. „Ezek a képek szépek, de csakis azért lehetnek ilyenek, mert Árpád igazán szépnek látja, amit és akit fényképez. Nem a nyomort látja, hanem a gyerekek mosolyát.”  

A Szemben című kiállítás megnyitóján Asbót Kristóf, a FUGA Budapesti Építészeti Központ produkciós vezetője köszöntötte a mintegy százötven vendéget, elmondva, hogy közel egy éve dolgoznak ezen a tárlaton a két alkotóval. „Sokat beszélgettünk arról, hogy ez a kiállítás mennyire építészet, és amit megmutat, mennyire fontos, hogy része legyen a közgondolkodásnak. A FUGA a Budapesti Építész Kamara kiállítóhelye, tulajdonképpen 4000 budapesti építész jóvoltából létezik ez a kiállítóterem. Mivel az építészek is felelősséggel vesznek részt a közgondolkodás alakításában, ezért nagyon jó helyen van itt ez a kiállítás.”

A tárlatot Novák Péter előadóművész, rendező, vagy ahogy magát hívja: kultúrmunkás, a Felzárkózó Települések program egyik legelkötelezettebb segítője nyitotta meg. Beszédét azzal kezdte, hogy március tizenötödike kapcsán felidézte Shakespeare Rómeó és Júlia című művét, melyről egy elemző azt mondta, nem az a fontos, hogy az emberek Montague-k, vagy Capuletek, hanem az, hogy veronaiak, ezzel a gondolkodással él ő is hazafiként. „Úgyhogy ebben a minőségemben [hazafiként] mondom önöknek, hogy az elmúlt évek egyik legjelentősebb kiállításán vagyunk. Itt a FUGA-ban egymás között ’guggolósnak’ nevezik az ilyen fotókat, amikor a fotós és a fotózott személy nagyon közeli viszonyban kerül egymással, egy helyre kerül a nézőpontjuk. Sokféleképpen lehet lehajolni emberekhez. Lehet gőggel, lehet leereszkedéssel, és lehet azzal a szándékkal is, hogy segítsünk, hogy valamilyen kapcsolatot létesítsünk, hogy a szembenézés hiteles legyen, és valóban valamit közvetítsen. Én ezt tanultam Vecsei Miklós barátomtól, ezt tanultam a Felzárkózó Település programtól. Ajánlom mindenkinek, hogy menjen el terepre, nézzen körül, és akkor hirtelen nem a forrást fogja keresni, hogy honnan és miből lehet ezt megoldani, hanem meg akarja oldani, ott akar lenni, benne akar lenni, valamilyen közösséget akar érezni.” Novák Péter kiemelte, hogy véleménye szerint az ezeken a településeken élők és a társadalom többi része közti különbségek nem egzisztenciális különbségek, hanem kulturális különbségek. „És nem azoknak az embereknek köszönhetően, akik ott élnek, hanem nekünk, a jóléti társadalomnak köszönhetően, akik az elmúlt harminc egynéhány évben nem tudtuk felfogni a szociáldemokrácia fogalmát és megtanítani embereknek. A Felzárkózó Települések program és az azt megvalósító szervezetek ezen dolgoznak. A szociális hálót fűzik össze nap, mint nap ezeken a településeken. Ezek bizony nagyon nagy dolgok.”

A kiállításmegnyitón Mátrai Roxána József Attila Szólt az ember című versét mondta el, miközben Novák Péter, Majoros Árpád Csaba és Nagy Kálmány, a Máltai Szimfónia vezetőjének zenei kíséretében Szilágyi Krisztián táncművész improvizációját láthatta a közönség. Ezt követően Király Eszter író, újságíró énekelte el Szabó T. Anna Az ég zsoltára című költeményének megzenésített részletét.

Majoros Árpád Csaba közel tíz éve járja a legszegényebb falvakat a Máltai Szeretetszolgálat fotóriportereként. Otthonosan mozog egy olyan világban, amely a többségi társadalom számára ismeretlen. Az eldugott falvak történeteit és az ottani sorsokat úgy örökíti meg, hogy a pillanatnak ő maga is részévé válik. A fotós visszatérő vendége olyan otthonoknak is, amelyeknek környékére kevesen merészkednek, elzárt közösségek „láthatatlan arcát” mutatja meg egészen közelről. Nem a fotótémákat, hanem a találkozásokat keresi, a képek nem céljai, csupán termései a falvakban tett látogatásainak.

Mátrai Roxána írásai kitágítják a képekbe sűrített pillanatokat. A tárlat fontos részei az írott és hangzó történetek, amelyek a fotókon szereplő emberek életéről, örömeiről és nehézségeiről mesélnek időnként humorral, az író saját megélései szerint.



A felzárkózó települések távoli világa közvetlenül és a maga természetes valójában jelenik meg a képeken és a történetekben, mert az alkotók a társadalmi különbségek helyett a közös értékeket, örömöket keresik, és rendre meg is találják: itt a legnagyobb szegénységben is jut egy kávé a vendégnek, alvóhely az utazónak és ebéd annak, aki jó időben érkezik. A fotós szavai szerint olyanok ezek a látogatások, mintha a vidéki nagymamához érkezne.

A kiállításon a társadalmi problémák egy nehezen emészthető témakörével találja magát szemben a látogató. Ennek a találkozásnak a hatása személyenként más és más felismerésekhez vezethet, a témával való kapcsolatok mögötti érzelmek, gondolatok, reakciók és kérdések sora végtelen. A Máltai Szeretetszolgálat válasza a társadalmi leszakadásra évtizedekkel ezelőtt megszületett. Ez a Jelenlét program, amelynek módszertanára épülve zajlik országosan a Felzárkózó települések program a hátrányos helyzetű falvak felemeléséért.

Az április 8-ig látogatható Szemben című fotótárlat a Jelenlét megtartó és építő erejét sajátos mércével méri, a felzárkózás hosszú útján tett aprónak tűnő lépéseket, emberi értékeket, erőfeszítéseket teszi láthatóvá.

A kiállítás ideje alatt a két alkotó személyes tárlatvezetéseket tart, valamint a fotótárlat kibővített anyagából készülő album könyvbemutatójára is sor kerül. A pontos időpontokról és a kapcsolódó eseményekről a S Z E M B E N Facebook adnak folyamatos tájékoztatást a szervezők.

https://www.facebook.com/profile.php?id=61556889476215

A kiállításmegnyitó Kovács Bence képein a fotóra kattintva