2019-ben indult el a Felzárkózó települések kormányprogram a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét-programjára épülő módszertannal, a szervezet koordinálásával a háromszáz – a programba több ütemben bevont – legszegényebb magyar településen. A jelenlét- és diagnózisalapú, tehát mindig az adott helyszínen megismert, ottani problémákra reagáló, a fogantatástól a foglalkoztatásig kísérő szociális program huszonnyolc magyar karitatív és civil szervezet összefogásával valósul meg. A programért felelős miniszterelnöki biztost, Máltai alelnököt, Vecsei Miklóst Exterde Tibor riporter kérdezte az Aréna című műsor 2025. december 22-i adásában. 

„2016-ban elindultunk Tiszabőn és Tiszaburán, hogy meg tudjuk mutatni a program működését. Fontos volt, hogy két település legyen a minta, mert a települések sajátos utakat járnak be. (…) mindenhol be kell avatkozni, ahol szükséges, de mindenhol másként kell beavatkozni, nincs két egyforma település. A diagnózisalkotás a legfontosabb. A településeken egészen pontosan tudjuk, hova érkezünk, mit lehet csinálni. Maga a megérkezés is más-más: van, ahol szívesen fogadnak és gyorsan integrálódunk. Ez fordított integráció: nekünk kell belehelyezkedni a helyi életbe a saját értékeinket megtartva. Amikor sikerül beilleszkedni, valamennyi tekintélyt kiharcolni, akkor lehet elkezdeni igazán jól dolgozni” – mutatta be a beszélgetés kezdetén Vecsei Miklós a program alapvetéseit: a településre szabott működés és a folyamatos jelenlét nélkülözhetetlenségét. 

Tiszaburán „van bölcsi, egy elképesztő ovi (…), van egy iskolánk. Ezekről a településekről általában a jól tanuló cigánygyerekeket is elviszik más iskolába – de ide visszahozzák, visszahozták a szülők. Megjelentek az első diplomások, nem is kevesen. Amikor megérkeztünk ide, nem volt egy egyetemista sem, most többen vannak, akik egyetemre járnak és dolgoznak, sokan nálunk. Olyan munkahelyen, amit addig külső munkaerő töltött be – mi őt kiképeztük, most már ő dolgozik dadaként, óvónőként, pedagógiai asszisztensként” – emelte ki Vecsei Miklós az egyik legjelentősebb vívmányt, a fiatalokban megjelent új, tágabb perspektívájú jövőképet.

A Felzárkózó települések program 28 civil szervezet összefogásával valósul meg, idén december 31-ig vonják be a 300 résztvevő település közül az utoljára csatlakozókat. A program társadalmi elfogadottságával és támogatottságával kapcsolatban a miniszterelnöki biztos kitért arra is, hogy 20-30 éves időtávokban ígérni sikert a társadalom szemében talán nem olyan vonzó, de egyre több település, köztük épp Tiszabura és Tiszabő az, ahol már látható jegyei vannak a fordulatnak. „Amikor Tiszabőn legelőször beszélgettem a helyi vezetőkkel, azt kérdezték, minek ide diplomás? Ma már van joghallgatónk, rengeteg pedagógusunk. Ma, ha ott járok, és megkérdezem a gyerektől, hogy akarsz-e továbbtanulni, nem azt mondja, hogy lehet, hanem hogy persze. Ez a mi indikátorunk.”

A program egyik célja az, hogy e nehéz helyzetű településeken élők értékeit és az ezekre építve elért eredményeket közel hozzák mindenkihez, kiváltképp a jóléti erkélyen élőkhöz. „Akiknek a szava hallatszik, akik tudnak dönteni arról, hogy egy-egy kérdés pozitív vagy negatív árnyalatot kapjon a közbeszédben – én ezt hívom jóléti erkélynek. Ha itt mindenki tudja, hogy ezek a települések menthetők – mint ahogy mi tudjuk, nem hisszük, hanem biztosan tudjuk, mert nem kérdés, hogy ha jól csináljuk, akkor a sorsuk átfordítható –, ha ez megvan, akkor a települések törekvései zöld lámpát fognak kapni.” Vecsei Miklós szerint mindenki bizakodóbban fordul a települések sorsa felé, aki ellátogat a Fény utcai piacon található Fetekert kávézóba, ahol a felzárkózó településeken, helyi üzemekben, helyi emberek munkája révén készült termékekből, egyúttal a program működőképességéből kaphat kóstolót. „Ha én csak annyit mondok, hogy a cigánytelepek megmenthetők, az emberek többsége úgyse hiszi el. Sokkal jobb megmutatni egy prémiumterméket, valami nagyon finom, izgalmas, kreatív dolgot, és azt mondani: gyere, nézd meg, ez tényleg ott készült.”


A riporter felvetésére, hogy miként lehetne elérni, hogy a nyomorban élők sorsával kapcsolatban a „jóléti erkély” is felismerje a maga érintettségét és felelősségét, Vecsei Miklós egy szentírási történetet idézett fel.


„Rengetegszer viszek el magammal terepre döntéshozót, vállalkozót úgy, hogy csak ketten megyünk, és – bár vannak nagyon fájdalmas találkozások, szembesülések is, és megdöbbenések, hogy egyáltalán Magyarországon vagyunk-e – gyakori élményem, hogy a visszafelé úton elindul az emberben a gondolkodás, hogy neki mi dolga lehet mindezzel. Nem Vecsei Miklósnak és a Máltának mi dolga lehet, hanem őneki személyesen mi dolga lehet mindezzel. És ez a kulcs. (…) Majdnem mindenkinek, aki tehetős és a saját sorsának ura, el szoktam mondani az én értelmezésemet a bibliai talentumos példabeszédről. (…) Elmegy egy úr, és az egyik szolgájának ad öt talentumot, a másodiknak hármat, a harmadiknak egyet. Amikor visszajön, számonkéri őket. Aki ötöt kapott, az csinált belőle még ötöt, ezért megdicséri, és odaadja neki mind a tízet. A másodikkal ugyanez történik. A szerencsétlen harmadik, aki csak egyet kapott, az csak elásta, és megpróbálja visszaadni. De elveszik tőle, és odaadják annak, akinek tíz van. (…) Valószínűleg az a megfejtés, hogy nekünk, „ötösöknek” az a dolgunk, hogy abból az egyből kettő legyen, hogy aki egyet kapott, az ne ássa el. Nem az a dolgunk, hogy nekiadjuk a magunk ötjét, hanem hogy valahogy segítsünk, valahogy kikényszerítsük, hogy ne ássa el. (…) Ez nem jóság, hanem felismerés, hogy rengeteg olyan tudásom, lehetőségem van, amiből annak a másiknak igenis kettő lehet az egyből. Ez a mi missziónk.”

A miniszterelnöki biztos külön felhívta a figyelmet arra, hogy az elsődleges feladat mindenkor a koragyermekkori segítség biztosítása. 

"Amikor valaki beleszületik hetedik gyerekként egy olyan lakásba, ahol nincsen komfort. Semmi. Vizet a kútról, villany hol van, hol nincs. Van hozzá adott esetben egy alkoholista apuka, aki valószínűleg egy ugyanilyen lakásba született (...) Itt ez az első ugrás nagyon nehéz. Ennek a kisgyermeknek itt nagyon pici esélye van rá, hogy húszévesen büszkén álljon és ne drogkezelésen vegyen részt, ezért nekünk ez van az abszolút fókuszban: a legkisebb az első. A fogantatástól első három évig (...) ha itt jól csináljuk, akkor onnantól kezdve ő már egy picit esélyesebb. És a számok azt mutatják, hogy a koragyerekkori beavatkozások hozzák a legtöbb eredményt."


A beszélgetés teljes egészében meghallgatható a műsor Youtube-csatornáján: