A hagyományos, nomád körülmények között megrendezett táborban a hajléktalan emberek – akik alatt jelen esetben már nem szó szerint az utcán, hanem például átmeneti szálláson élő embereket értünk, akik valamilyen kapcsolatban állnak a Máltai Szeretetszolgálattal – személyes figyelmet kapnak, közös imádságokon, előadásokon, kiscsoportos beszélgetéseken és különböző szabadidős tevékenységeken vehetettek részt. Az idei eseményen 30 résztvevő és 15 segítő volt jelen, az átfogó téma ezúttal a megbocsátás volt. Helyszíni riportunkban résztvevők és szervezők is megszólaltak, akiket Kocsisné Mester Erzsébet Rozália kérdezett.

„Teljesen másképp látok mindent, mint előtte, lelkileg magasabb szintre léptem. Megbocsátok már bárkinek” – mondta az egyik résztvevő, Gábor. Társa, Sándor így fogalmazott: „Olyan lelki gyümölcsöket tudok összeszedni, amelyeket soha nem vesznek el tőlem. Mélységesen megérintenek az alkalmak” – mondta, majd leszögezte: „Ami a legfontosabb: hosszú évek óta nem járultam szentségekhez, és rávettem magam, hogy elmegyek gyónni. Az első nap az elsők között jelentkeztem gyónásra, és leestek a vállaimról a bűneim.”

A megbocsátás témájának feldolgozását segítette, hogy a táborban végig jelen volt Eredics Gergő atya, ő tartotta a szentmiséket, nála lehetett gyónni. A kiengesztelődés gesztusaként pedig az egyik este a kiscsoportvezetők megmosták a résztvevők lábát.

„Nekem is van mit megbocsátanom, saját magammal összhangba hozni az életemet. Nagyon szeretem itt az imádságokat, a velünk való törődést, mindent” – mondta a legidősebb résztvevő, a hetvenes éveiben járó Matild, aki harmadszorra jött el a táborba.

A szervezők közül sokan Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, köztük olyanok is, akik nem a hajléktalanellátásban dolgoznak. Jó példa erre Vig-Major Katalin, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezető igazgatója, aki szervezőként is sokat tudott magával vinni az elmélkedésekből. „Nagyon sok praktikus és szép gondolatot, mankót kaptam ahhoz, hogyan lehet eljutni odáig, hogy az ember szembenézzen a saját bűneivel és letegye azokat őszintén az Úr elé, illetve hogy mennyiben tudjuk megtanulni, hogyan szeressünk önmagunkat és hogyan bocsássunk meg saját magunknak. Továbbá ami nagyon fontos: hogyan tudunk kikeveredni a sok hiúságból és irigységből, hogy megbocsássunk másoknak.”

A négynapos lelkigyakorlatos programnak a hétköznapokra is hatása lehet: az egyik résztvevőnek, Máriának a tavalyi tábor adott lendületet ahhoz, hogy munkába álljon. „A tábort követően pár hét után találtam munkahelyet, két hónapig takarítottam, utána pedig ápolónőként dolgoztam.” Hozzátette: „Ez isteni segítségnek is tekinthető, egyébként nem találtam volna gyorsan munkahelyet.”

 

A Mária rádió Nyolcágú kereszt című műsorában elhangozott teljes összeállítás itt hallgatható meg: