2022 késő őszén az egész Ukrajnát sújtó háborús energiahiány miatt országszerte, így Kárpátalján is áramkimaradások kezdődtek: a központi áramszolgáltatást a katonai létesítmények és a közlekedés zavartalan ellátása érdekében a lakossági oldalon korlátozzák. Az áramszünet kifejezés lassan alighanem értelmét veszti, mert nem az ellátottság folyamatos, hanem a kimaradás, amelyet naponta néhányszor két-két órára megszakít a központi hálózat bekapcsolása. A lakosság ezekben az „áramszünet-szünetekben” próbálja elvégezni azokat a létfenntartáshoz szükséges teendőket, amelyek elektromosságot igényelnek. November vége óta naponta 4-8 órán keresztül, de gyakran ennél is kevesebb ideig van áram Kárpátalján.

Szükségvilágítás

A Magyarországról Kárpátaljára tartók már a határon is megérezhetnek valamit a helyzetből: ha épp nincs áram, az ukrán oldalon lassabban halad az ellenőrzés, nincs telefonhálózat, sem közvilágítás. Utóbbi csak néhol, takaréküzemmódban működik. Az utakról körbetekintve egyre több füstölgő kéményt látni, aki csak tehette, fafűtésre váltott. Bár néhány hónapja sem benzinhiány, sem fogyasztáskorlátozás nincs, a kutakra sokan mégis kannákkal érkeznek: kell az üzemanyag a generátorokba.

Az üzletek, a gyárak és a középületek áramellátottsága attól függ, van-e saját generátoruk, vagy esetleg trafóállomás a közelben. Míg a nagyobb élelmiszerüzletekben a fűtést és a világítást is megoldják áramfejlesztővel, a kisboltokban legfeljebb pár LED-csík pislákol és csak a hűtőpultokat működtetik, vagy még azokat sem. A beregszászi piac minden délelőtt kinyit, a zárt tér fémoszlopain biciklilámpa-méretű LED-ek adják a világosságot.

Az iskolák helyzete is különböző. Ritka esetben egy oktatási intézménynek sikerül generátort szerezni, és akkor van világítás, fűtés és víz is – mert a szivattyúk áramellátása biztosított –, de van iskola, ahol napokig nem lehet lehúzni a vécét sem az áramszünet miatt. Noha eredetileg február 5-ig tervezték a téli szünetet, január közepétől mégis elindult a (jelenléti) tanítás a kárpátaljai iskolákban. Még korán sötétedik, a házi feladatok nagy része mécsesek, gyertyák, elemlámpák fényénél készül el.

Otthonok, éjszakai üzemmódban

A központi áramszolgáltató minden nap közzéteszi a hivatalos tájékoztatást a következő napi áramkimaradásokról, az áramellátás tehát tervszerű, ütemezett – legalábbis papíron. A gyakorlat ehhez csak ritkán igazodik, többnyire kiszámíthatatlan, hogy mikor kapcsolják vissza a hálózatot. A lekapcsolás nem egyszerre történik, van, hogy az egyik utcában még égnek a lámpák, a másikban már nem.

Késő este viszonylag üzembiztosan, általában három-négy órára aktiválják a központi hálózatot, ezért sokan lefekvés előtt felkattintják a villanykapcsolót, hogy amikor éjjel kigyúlnak a lámpák, arra fölkeljenek, és elmehessenek zuhanyozni, tölthessék a telefonjukat, kimossák a szennyest – vagy újraindítsák azt a mosást, amit 12-18 órával korábban tettek be –, tartalék vizet vegyenek kannákba, vödrökbe vagy épp porszívózhassanak. Hetek óta ez a családok „éjszakai műszakja”.

Házi praktikákkal általában csak szerény világítás teremthető, de a teljes sötétség lélekölő hatását már egy apró fénypont is enyhíti. A tölthető elemek és akksik mellett nagy becsülete lett az autók, fúrógépek akkumulátorainak, ezekről lehet némi energiát nyerni egy kis benti fényhez. A powerbankokat a családok a wifi működtetésére használják. Mivel áramkimaradás esetén a telefonhálózatok sem működnek, a kapcsolattartást szinte mindenki interneten, videóhívással intézi.

Az elektromos konyhai eszközök többsége, a vízforraló, a kenyérpirító, a kézi mixer, a kávéfőző vagy a mikró a legtöbb helyen a szekrények mélyére került. De hiába nincs áram, a számlák így sem csökkennek. A bojlerek, hűtők, mélyhűtők, mosógépek sokszori újraindítása megpörgeti a villanyórát, hirtelen ugrik meg a fogyasztás. A generátorvásárlást csak a jómódúak engedhetik meg maguknak. Már egy pici, három kilowattos áramfejlesztő is komoly kiadást jelent. Ráadásul az üzemanyag ára miatt nagyon költséges a működtetése. Az átlagos háztartási felhasználáshoz egy ilyen áramfejlesztő óránként 2 liter benzint fogyaszt, így ha napi 18-20 órát megy folyamatosan, akkor csaknem 40 liter üzemanyagra van szükség. Ez egy tele tank benzinnek felel meg – naponta.

A sötétséghez pedig nem lehet hozzászokni. Van még, aki tudja humorral oldani a helyzet súlyát, és „hangulatvilágítást” meg „gyertyafényes romantikát” emleget, de van család, amelyben idős, sérült asszony él, aki nem tudja elhagyni az ágyát, így egyetlen kedvtelése, a tévénézés helyett csöndben fekszik egyedül órákig – sötétben. A Kárpátalján tartózkodó, gyakran több tucatnyian egy helyen elszállásolt belső menekültek életét is tovább nehezíti az áramhelyzet, és mindenki egyre feszültebb.

Fényt, meleget, élelmet osztani

A Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei a lakossághoz hasonlóan folyamatos alkalmazkodással és takarékossággal kezelik az áramhelyzetet. Ám mivel a rászorulók megsegítésében nem lehetnek fennakadások, mindenekelőtt a szervezethez tartozó épületek áramellátásáról gondoskodtak.

Még a háború első heteiben szerelte be a szervezet raktárának biztonsági rendszerét egy magyarországi máltai önkéntes csapat Fulajtár József informatikai hálózatmérnök irányításával. A „máltai áramos különítmény” október végétől fokozatosan beüzemelte a generátorokat a Szeretetszolgálat önkéntesházában, az üzemi konyhát is magában foglaló tanodájában, a raktárban és a fejlesztő foglalkozásoknak is otthont adó központi irodában. Az áramfejlesztők nem biztosítanak teljes kiszolgálást, de a stabil alapműködést igen. Ha a generátorról jön az áram, a máltai munkatársak a konyhai eszközöket sem használják, hogy mérsékeljék a fogyasztást.

Az áramos csapat minden generátorhoz képes használati útmutatót is készített, így az egymást váltó önkéntesek, munkatársak szakértelem híján is biztonságosan be tudják indítani az áramfejlesztőket. Az összes máltai épületbe szünetmentes tápegységekkel kialakított LED-világítás került: a szünetmentes kialakításnak köszönhető, hogy ha az áram el is megy, a munkatársak fenn tudják tartani a kapcsolatot egymással, szeretteikkel és a külvilággal, hiszen pár órán keresztül még van wifi.

A beregszászi máltai szervezet csaknem fél éve szociális kártyarendszert vezetett be, ez alapján osztja az adománycsomagokat. Ha nincs áram, akkor az adatok kezelése két-háromszor annyi időt vesz igénybe, hiszen a kézzel írt információkat utólag kell az online rendszerben rögzíteni. A tartósélelmiszer-osztás minden eddiginél fontosabb lett. A folytonos ki-bekapcsolás nagyságrendekkel megrövidíti a hűtők, fagyasztók élettartamát: a hűtőmotorok kiégése, a mélyhűtők meghibásodása miatt számos, háztáji növényt termesztő család veszíti el a télire eltett tartalékait, a kiskertben megtermelt zöldségek, gyümölcsök sok esetben nem tartanak ki a következő termésig. Sokan eddig maguknak sütötték a kenyeret, ám most kénytelenek jóval drágábban megvenni a boltban. Rengeteg az egyedül maradt, idős ember, akik egyre nehezebben birkóznak meg az áramhelyzettel, és azzal, hogy választaniuk kell: fűtenek, villanyt használnak vagy esznek.

Karácsony előtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat áramfejlesztőkből, mobil üzemanyagtöltő állomásból és tartályokból álló segélyszállítmányt vitt Beregszászra, 2023 januárjában pedig további egy IBC- és egy benzintartályt, illetve 385 hőlégfúvót juttatott el a kárpátaljai testvérszervezethez. Többek között e szállítmányok is a leginkább rászoruló kárpátaljai emberek folyamatos ellátását teszik lehetővé. A beregszászi máltai üzemi konyhán naponta 60-70 személyre főznek, a fejlesztőházban kisgyermekek korai fejlesztéséről gondoskodnak, a tanodában hátrányos helyzetű roma gyerekek délutáni foglalkozásait szervezik. „Jó itt lenni, mert van fény, és melegben tudunk játszani” – kapta az őszinte visszajelzést kis tanítványaitól egy tanodai munkatárs.

A beregszászi máltai önkéntesek, munkatársak az elmúlt hónapokban berendezkedtek a kaotikus áramhelyzetre. Kis létszámuk, illetve az adományok megcsappanása ellenére éjjel-nappal segítik a hozzájuk fordulókat. És bár a kiszámíthatatlanság és a szüntelen „készenléti” állapot tőlük is óriási lelkierőt igényel, tudják, hogy a remény a villanyfényhez hasonló: összekapcsolódás kell, hogy ne aludjon ki.

 

Köszönjük a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak a cikk elkészüléséhez nyújtott segítségét.