„Egy hétre visszaadjuk a gondtalan gyerekkort, hogy újra megtanuljanak nevetni!” – foglalta össze Együd Zsolt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat váci csoportjának vezetője. Tavaly szervezték az első ilyen nyaralást a kárpátaljai gyerekeknek, amely remekül sikerült, a gyerekek feltöltődtek, vidámabbak lettek. Az idei táborba sokan visszatértek közülük, de jöttek újak is.

Az előkészületek már februárban elkezdődtek. Sokan álltak a kezdeményezés mellé anyagi támogatással, céges felajánlások is érkeztek. A táborozó fiatalok számára adományoztak társasjátékokat, süteményt, pékárut, csokoládét, higiéniai eszközöket, ásványvizet. Ezen kívül a csoport pályázaton is nyert édességet és gyümölcslevet.

Színes programok várták a táborozókat, akik az érkezés napján a csoport tagjaival közösen szentmisét ünnepeltek, majd ismerkedő beszélgetés következett egy kis sütemény mellett.

A második nap délelőttjén múzeumpedagógus vezetésével interaktív, játékos városnézésen vettek részt Vácon, mulatságos válaszok közül kellett kiválasztani kvízjátékban a helyes megoldást. Megtudták például, hogy a középkorban a hóhér elárverezhette a kötelet, mert gyógyhatást tulajdonítottak neki. Ezután megnézték a székesegyházat, felmentek a toronykilátóba, majd ellátogattak a Memento Mori múzeumba, ahol ugyancsak interaktív módon ismerkedhettek meg a váci legendával, a múmiák történetével. Délután Gödön sárkányhajózáson és GPS-pont keresésen vettek részt a kalandparkban.

A következő napon Budapestre látogattak, jártak a Pénzmúzeumban, sétáltak a Várban, megnézték a Mátyás-templomot az egyik önkéntes társuk vezetésével, aki ott nőtt fel és ismer minden zugot. A napot a Fővárosi Nagycirkusz Mirázs című előadása zárta, amelyen mivel az első sorokban ültek, a kutyát is megsimogathatták és a bohóccal is párnacsatázhattak.

Szombaton sportnapot rendeztek, délután pedig kézműveskedésen lehetett zokniállatkákat varrni, bőrdíszműveskedni, nemezelni. Többen az otthon maradottaknak, testvéreiknek készítettek ajándékot. A napot szentmisével zárták.

Vasárnap Esztergomba utaztak, ahol volt városnéző kisvonatozás, továbbá megnézték a bazilikát. Idegenvezetővel megtekintették a templomot, a kriptát, a kincstárat. A finom ebéd és a fagyizás után kicsit kalandosan értek haza, mert a viharban kidőlt fa miatt a busz csak másik úton tudott közlekedni. Hétfőn délelőtt a gödöllői kastélyba látogattak, majd délután a gyerekek kérésére és örömére táncházat tartottak, ahol vattacukorral is kedveskedtek nekik.

Kravcova Erika tanárként kísérte a csoportot három kolleganőjével együtt. Elmondta, hogy ő tavaly is jött a gyerekekkel, és most nagyon meghatotta, hogy régi kedves ismerősként, barátként várták vissza a váciak. Megosztotta, hogy a gyerekek közt vannak olyanok, akik még soha nem lépték át Ukrajna határát. Azok, akik az előző évben is eljöttek, már karácsony előtt kérdezgették, lesz-e idén is váci nyaralás. Ahogy mondta, élete legnagyobb élménye volt az idei tábor, soha nem volt még ennyi szép helyen. Hangsúlyozta, a gyerekeken érezhető, hogy jól érzik magukat és egy csapat lettek, épült a közösségük. A tavalyi tábor után az iskolában is érezhető volt, hogy közelebb kerültek egymáshoz. Pedagógusként maga is másképp látja a gyerekeket a közösen töltött idő után.

Seres Noémi és Pógyor Dániel már másodszor nyaraltak Vácon. Noéminak különösen tetszettek a szentmisék, a városnézések, a toronykilátó, a sárkányhajózás, a táncház, illetve a cirkusz, ami mindenkit lenyűgözött. Nagyon örül, hogy lehetőséget kapott minderre, különösen egy ilyen helyzetben, amikor nemigen van lehetőség elhagyni az országot, keveset utaznak az emberek országon belül is.

Daninak nagyon jó volt, hogy megszabadult az otthoni nehézségektől. Falun laknak, otthon elég sok a munka, ideje volt kikapcsolódni. Tetszett neki, hogy Gödöllőn és Esztergomban sokat tanulhatott a magyar történelemről. Mindketten fájlalják, hogy sok rokonuk, barátjuk elhagyta az országot, messzire kerültek. Ők maradtak, idén végeznek Nagyszőlősön és Beregszászba mennek tanulni. „Nagyon tiszteletre méltó, amit tesznek értünk itt Vácon. Hálásak vagyunk érte!” – mondta meghatottan Noémi.

Az utolsó esti beszélgetésen diákok és tanárok egyaránt, hangsúlyozták, milyen jó volt a szervezés. Ahogy az egész héten, ezen az alkalmon is látható volt, hogy nagy összetartás van a gyerekek között, akik közül többen ukrán-magyar vegyesházasságból származnak, együtt él bennük a két kultúra, a két nyelv. Volt, aki elmondta, hogy a barátaival töltött idő is sokat hozzátett a nyaralás öröméhet. Vasárnap este a fiatalok szemtanúi lehettek a Váci Világi Vigalmat lezáró tűzijátéknak is. „Elsírtam magam örömömben.” – mondta az egyik lány majd hozzátette, hogy náluk a háború miatt tilos tűzijátékot rendezni. Hangsúlyozták azt is, mennyire jó volt kiszakadni az otthoni nehézségekből, és külön köszönetet mondtak a szervezőknek azért, hogy végig velük voltak, kísérték őket mindenhová és barátkoztak velük.

A váci önkéntesek hangsúlyozták: vannak dolgok, amelyek nem annyira látványosak, emberek, akik a háttérből szurkolnak, nélkülük nem történne semmi. És abban is egyetértettek, hogy nemcsak a meghívott gyerekeknek, hanem nekik is nagy élmény és csapatépítés volt az együtt eltöltött idő.