A Máltai Szeretetszolgálat budai éjjeli menedéket nyújtó intézményei, a Miklós Utcai Integrált Hajléktalanellátó Központ, a Krisztinavárosi Hajléktalan Centrum, és a Rimaszombati úti Szociális Központ is teljes kihasználtsággal működött a január 17. és 19. közötti vörös kód jelzés alatt, utóbbi intézményben a csak az ilyen esetekben szükséges plusz teret, a volt kollégiumi épületet is megnyitották. A Krisztinavárosi Hajléktalan Centrum dolgozóinak munkatársait követve konkrét sorsok és történetek is kirajzolódtak.

 

„Adok mindjárt még egy takarót is, mert nagyon hideg van, de inkább a szállóra lenne érdemes bemenni” – mondja Kis-Lőrincz Péter szociális munkás egy, a Batthyány térnél álló hajléktalannak, akivel rendszeresen találkoznak ezen a területen. A forró teán, a készételkonzerveken kívül ezekben a napokban a takarókra volt a leginkább szükség, rengeteget pokrócot osztottak szét az utcai gondozói szolgálat munkatársai.

 

Oláh Zsófia és Kis-Lőrincz Péter, a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkásai rendre körbejárják azokat az általuk már jól ismert helyszíneket, ahol a hajléktalan emberek meg szoktak fordulni. Az erőteljesebb lehűlés idején a diszpécserszolgálatokra is sokkal több jelzés érkezett az átlagosnál, ami a fagypont alatti hőmérsékleten túl annak is köszönhető, hogy a járványhelyzet miatt az emberek nagyobb arányban tettek bejelentést anélkül, hogy a hajléktalanokkal érintkezve hogylétük felől érdeklődtek volna.

 

Zoltánnak három hete lefagyott az egyik nagylábujja, ezért a szociális munkások fokozott figyelemmel kísérik az állapotát az általában a Millenáris Park mellett ülő hajléktalannak. Bár állítása szerint már jól van, megbeszélik, hogy két nap múlva beviszik a nappali melegedőbe, ahol megfürödhet, majd utána az orvosi vizsgálatra, hogy megállapítsák, van-e még teendő a lábával.

 

A budai erdőkben, elhagyatottabb területeken meghúzódók közül az elmúlt egy évben sokan beköltöztek, zömében szállókra. Ellenpélda az a férfi, aki egy második kerület szélén lévő, korábbi kőfejtő aljában rendezkedett be. A pokrócokkal, matracokkal, hálózsákokkal jól ellátott Györgynek forró teát ad Rácz Kata szociális munkás, ám a biztonságosabb, melegebb hajléktalanszállóra való költözésről azonban nem sikerül meggyőzni, és egyelőre azzal a felajánlással sem él, hogy a Szeretetszolgálat munkatársai segítenének rendezni a papírjait, ami által nyugdíjat is kaphatna. „Itt van az élelmem” – mondja a 66 éves férfi, jelezve, hogy attól tart, ha elhagyja a helyszínt, ellopják a holmijait. „Éjszaka sem fázom, megszoktam már, több mint egy éve itt vagyok.”

 

Az utcai gondozók szolgálata hétköznaponként délután négyig tart, utána – a novembertől márciusig tartó krízisidőszakban – krízisautó járja az utcákat. A műszak alapesetben hajnali kettőig tart, ám a vörös kóddal illetett napokon ez meghosszabbodik reggel nyolcig. „Míg az utcai gondozói szolgálat során mélyebb kapcsolatot alakítunk ki az ellátottakkal, és igyekszünk előmozdítani a rehabilitációjukat, addig a krízisautóval eseti kezelések zajlanak: a legfőbb cél, hogy senki se fagyjon meg odakint, s lehetőleg kerüljön szállóra” – magyarázza Oláh Zsófia, a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása.

 

A Krisztinavárosi Hajléktalan Centrum nappali melegedője reggel 8 és délután 5 között tart nyitva, a belépés lázméréshez, kézfertőtlenítéshez és maszkhasználathoz kötött. Ottjártunkkor egy férfi épp borotvával a kezében tart a mellékhelyiség felé: tisztálkodásra és mosásra is lehetőség van, valamint zsíros kenyeret is tudnak fogyasztani az ellátottak. A vörös kód alatt jelentősen megnőtt a napi betérők száma, vasárnap a 92-t is elérte.

 

Negyven ágyat tudnak biztosítani a szállást igénylő férfiaknak a Krisztinavárosi Hajléktalan Centrum éjjeli menedékhelyén, de hétfőn 64 embert ért itt a reggel. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, akik mindenkinek igyekeznek megoldani az elhelyezését, leterítették csaknem az összes plusz matracot is. Péter három hónapja alszik itt, s kérdésünkre hosszasan fejtegeti az intézmény nyugodt, barátságos légkörét, kiemelve a csaknem egy hónappal ezelőtti karácsonyi ünnepséget.