Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat játszóterei lakótelepi környezetben találhatók, és bár elsődlegesen játszótérként működnek, valójában közösségi és szociális intézményként is jelen vannak az adott helyszínen. Az első máltai játszóteret 20 évvel ezelőtt, 1998. július 22-én Óbudán, Békásmegyeren nyitotta meg a Szeretetszolgálat azzal a céllal, hogy a lakótelepen élő, programok és közösségi terek híján céltalanul csellengő gyerekeket behívja, számukra érdekes és a fejlődésüket szolgáló elfoglaltságokat és élményeket kínáljon nekik.

A Szeretetszolgálat első játszóterén a vidéki játszóterekkel és a mozgó játszótér programmal közösen ünnepelték a húszéves évfordulót, melynek megnyitóján Molnár Tamás, a karitatív szervezet Közép-Magyarországi Régiójának ügyvezetője felidézte, hogy a védett környezetben működő játszótér ötlete a Szeretetszolgálat két alelnökének, Győri-Dani Lajosnak és Vecsei Miklósnak egy külföldi útján született meg. „Hollandiában találkoztak azzal a programmal, hogy egy játszótéren egy idős hölgy felügyelete mellett játékokat lehetett bérelni. Ebből született meg az az ötlet, hogy játszótéri keretek között nyújtsanak segítséget azoknak a családoknak, amelyeknek erre szükségük van. Éppen ezért szociális munkások is dolgoznak a játszótereinken, ahol a játék a közösségépítés eszköze.” – mondta az ügyvezető, és köszönetet mondott minden jelenlegi és az elmúlt húsz évben a máltai játszótereken dolgozó munkatársnak, illetve önkéntesnek.

A békásmegyeri játszótér tapasztalatai azt mutatták, a nagy lélekszámú, panelházas lakótelepeken igény van a több korosztályt megszólító közösségi térre, ezt követően épült ki a máltai játszóterek hálózata az ország tizenöt pontján – 7 máltai játszótér található Budapest III. kerületében, vidéken pedig Esztergomban , Miskolcon, Szegeden, Orosházán, Debrecenben, Dunaújvárosban és Tatabányán a kertvárosban, illetve a belvárosban. Molnár Tamás a Máltai Híreknek elmondta, a játszótereken, mint minden máltai programban, a legfontosabb a jelenlét. „Együtt vagyunk a családokkal. A szociális munkás végzettségű kollégáink bevonják a családokat a játékba, figyelik, hogyan játszanak együtt, így a szülőknek és a gyerekeknek is tudnak segíteni. A játszótér alternatív napközbeni ellátásnak minősül a jogszabály szerint, ezért a jelzőrendszer része. Így ha van egy család, amelynek speciális szükséglete van, vagy olyan probléma merül fel, amit a Máltai Szeretetszolgálat nem tud megoldani, akkor be lehet hívni a jelzőrendszer tagjait.”

A Gyűrű utcai játszótéren kézműves foglalkozás, ugráló vár, trambulin és egy speciális tűzoltó egység, a Szomjoltóság várta a családokat. A tűzoltóknál a gyerekek megismerkedhettek a régi vonulós autó működésével, de kipróbálhatták azt is, hogyan kell használni a tűzoltó tömlőt. Emellett a játszótér minden játéka a gyerekek és szülők rendelkezésére állt.

„Azért szeretek ide járni, mert nagyon jók a játékok és kedvesek a játszis nénik.” – mondja Kadosa, akinek a családja tizennyolc éve jár a játszótérre, négy testvérével pótmamaként szeretik az itt dolgozókat. A játszóterek munkatársai nemcsak az ilyen ünnepek alkalmával, hanem egész évben szerveznek programokat a gyerekeknek, minden korosztálynak a saját érdeklődési körének megfelelően. A máltai játszótereken az egymás mellett élő gyerekekből és családokból helyi közösségek szerveződnek, értékes emberi kapcsolatok alakulnak ki, és a máltai munkatársakat, önkénteseket is a bizalmukba fogadják. Nagy Zsuzsanna, a miskolci Avas lakótelepen működő játszótér vezetője, aki több munkatársával és számos fiatal önkéntessel érkezett a húszéves évfordulóra, megerősítette, hogy a bizalom az, ami például a kamaszokat visszahozza a játszótérre. „A tizenkét éves kor feletti gyerekeket nagyon nehéz bevonzani a játszótérre, mert, ahogy mondják, nekik már ciki, még akkor is, ha előtte minden napjukat itt töltötték. Viszont ha bármilyen probléma felmerül, akár a kortársaik között, esetleg baleset éri őket, vagy otthon a szüleikkel összevesznek, vagy a suliban nehézségeik vannak, akkor hozzánk fordulnak. Minden gyereknek megvan a saját kedvence a felnőttek közül, akihez bizalommal fordul. Úgyhogy akkor is jönnek hozzánk, ha lehorzsolták a térdüket és akkor is, ha arra van szükségük, hogy meghallgassuk őket. Legtöbbször ez utóbbi a legnagyobb segítség, amit adhatunk.” – hangsúlyozza a miskolci vezető.

A borsodi játszótérről középiskolás önkéntesek is jöttek. „Nekem kell az ötven óra az érettségihez, de ha nem kellene, akkor is jönnék. Kiskorunk óta a máltai játszótérre járunk, és mindig segítettünk, amit tudtunk. Jó fejek hozzánk Zsuzsa néniék, és mi ezzel tudjuk meghálálni.” – meséli Péter és Zoltán, akik az otthoni játszótéren az elmúlt időben a focit szerették a legjobban. „Pályázat keretében foci bajnokságot hirdettünk, amivel nagyon sok 16 és 26 év közötti fiatalt meg tudtunk szólítani. És a legjobb az volt, hogy nem csak az avasiak, vagy a miskolciak jöttek el hozzánk erre, hanem a környező településekről is sokan.” – részletezi a programot Nagy Zsuzsa.

A borsodi intézményvezető azt is hozzáteszi, hogy vannak a huszonévesek közt olyanok, akik egykor a játszótérre jártak, és ma már a gyerekeiket viszik oda. Így van ezzel Királyfalvi Edina is, aki tizenegy évesen volt először a Gyűrű utcai játszótéren, az évfordulóra pedig férjével és kétéves gyermekével érkezett. „Ez volt az első ilyen játszótér Békásmegyeren, ami nagyon nagy szám volt, mert a régi játszótér kőből volt, rossz állapotúak voltak a játékok. Aztán ide kezdett járni mindenki. Kamaszként nem a köveken ültünk, vagy a téren, hanem bejöttünk ide, és itt társasoztunk, pingpongoztunk. Azóta elköltöztünk, és a gyermekemmel mi hétköznap Békásmegyer egy másik máltai játszóterére járunk, de alapvetően mind azért jó, mert zárt, figyelnek a gyerekekre, vannak zenés, kézműves és mindenféle foglalkozások, és a munkatársakat is nagyon szeretjük.” – meséli az anyuka.

A játszótér felszereltségéről beszélgetve egy másik család megjegyzi, őket azzal győzte meg az intézmény, hogy van pelenkázó és mosdó. „Ez nekünk, kisgyerekeseknek nagyon fontos, és az, hogy az itteni dolgozók nyitottak és minden gyerekre odafigyelnek a picitől a kamaszokig. Sőt, még nekünk szülőknek is vannak programjaik. Nagyon tetszik a közösség, és hogy minden van egy helyen.” – mondja Juhászné Tancsa Tímea.

„Minden máltai játszótéren fedett játszószoba és közösségi tér is várja a gyerekeket, télen-nyáron, időjárástól függetlenül működnek. A játékoknak van gazdája, ha valami elromlik, akkor megpróbáljuk azonnal pótolni vagy megjavíttatni. Vidéki játszótereinken ez sokszor közösségi összefogás révén valósul meg.” – részletezi Folmeg Balázs, a budapesti játszóterek szakmai vezetője. Mint mondja, a játszóterek nagyságától függően télen átlagosan száz ember fordul meg az intézményekben, de egy nyári napon van olyan helyszín, ahol akár négy-ötszáz fő is van. „Húsz évvel ezelőtt a panelházak között elsődleges cél volt a közösségépítésben az úgynevezett kulcsos gyerekek megszólítása és behívása, akik, amíg szüleik dolgoztak, szabadon mászkáltak a telepen. Ma már ők egyre kevesebben vannak, viszont új kihívást jelent az internethez ragaszkodó fiatalok kimozdítása a szobából. A játszótereink többsége offline, így próbáljuk megmutatni a gyerekeknek a közösségben rejlő örömöket, és hogy ha felemelik a fejüket a telefonból vagy a playstationből, akkor megláthatják a másik embert.” – mint mondja a szakmai vezető, ez az új kihívása a máltai Játszva megelőzni programnak.

A játszóterek az önkéntesség helyszínei is. Gyakran a szülők vagy a nagyszülők válnak vendégből önkéntessé, de sok középiskolás és egyetemista is jár segíteni a játszóterekre. „Van olyan apuka, aki fűnyírást vállal a játszótereinken. Hozza a saját gépét és hozzá a benzint. Azt mondta, nagyon szereti a játszótereket, és amit itt kapnak a gyerekei és az egész család, azt ezzel szeretné meghálálni.” - meséli Folmeg Balázs. A húszéves ünnepség megszervezésében és lebonyolításában is sokan segédkeztek. Volt olyan szülő, aki a díszítésben, de akadt olyan is, aki az arcfestésben vagy a kézműves foglalkozások vezetésében segített. Tari Annamária és Balogh Zsuzsanna a mindennapokban is nem csak szülőként vesz részt a játszótér életében. „Virágokat szoktam hozni, amit elültetünk, azért hogy még szebb legyen a környezet és a gyerekek jól érezzék magukat.” – mondja Zsuzsanna, amire Annamária válaszként megjegyzi: „Beállunk segíteni, amiben tudunk, és azt hiszem, ahogy mi számíthatunk rájuk, úgy ők is számíthatnak ránk. Ez nem csak egy játszótér, inkább egy nagy család. Mert nem csak a gyerekek nőnek össze, hanem mi szülők is. Meg tudjuk beszélni egymással a problémáinkat, az örömeinket.” Az évfordulón fellépett az Iron Riders Line Dance Group, melynek felnőtt tagjai önkéntesként oktatják a country táncot a Zemplén utcai játszótéren.

Folmeg Balázs a játszóterek sokrétű feladatiról beszélve azt is kiemelte, hogy ahol erre lehetőség és igény van, ott adományokat is fogadnak és osztanak. „A kollégák az évek során mindent megtudnak a lejáró családokról a játékon és a programokon keresztül. Ezért hogyha bármi baj van, akkor azt nekik elmondják a szülők. Ha például nem tudják fizetni a hitelt, akkor a máltai rendszeren belül bevonunk illetékes szakembereket, vagy ha a családon belül más gond merül fel, akkor segítő beszélgetésekkel próbálunk tenni értük, de van, amikor élelmiszer vagy ruha adománnyal segítünk átvészelni a nehezebb időszakot.”

Az évfordulón a miskolci mellett az orosházi játszótér is részt vett, amelynek munkatársai bábelőadást tartottak, valamint fellépett Rutkai Bori és bandája is, akik megtáncoltatták a gyerekeket és a szülőket is. Több régi játszóteres munkatárs is besegített az egész napos rendezvény lebonyolításába. Lévai Kálmán Szegeden és a fővárosban is dolgozott máltai játszótéren, jelenleg pedig az országos központ mozgó játszóterét koordinálja. „A mozgó játszóterek olyan helyekre viszik el a játék örömét, például a legszegényebb falvakba, ahol a gyerekeknek más lehetőségük nincs a játékra. A célunk a mozgó játszótereken hasonló, mint az állandó játszótereken, hogy a játékon keresztül megismerjük a családokat, bizalmi kapcsolatot alakítsunk ki, hogy a lehető legjobban tudjunk segíteni. Azt gondolom, ha a munkád a játék, akkor annál nem is kell jobb. Ez olyan munka, amit bármilyen fáradtan is lehet végezni, mert a gyerekek úgyis feltöltenek.”