Pálinkás Orsolya ritkán ad hírt a szokásostól eltérő kezdeményezésekről, amikor mégis, akkor nem is a hihetetlenül magas számok a leginkább meglepőek, hanem a híradásaiból sugárzó szeretet, figyelmesség. Beszélgetésünk során fény derül a titokra, hogy az ő lelkesedésén kívül mi kell ahhoz, hogy a rengeteg ajándékcsomag elkészüljön és eljusson a címzettekhez.

A sok-sok család vágyaiból hosszú listák készülnek. Vannak köztük, akiket régóta ismernek, de mindig tűnnek fel újak is. Az ajándékozók, a titkos angyalok – a szervező idei szóhasználatában a szárnyas emberek – szeretik, ha november végéig elkészül a lista az összes vággyal. Ha valaki azonban november végén jelentkezik nagy-nagy szükséghelyzetben, azt sem hagyhatják ki. A vágy, az igény és a szükség nem ugyanaz.

A családok Budapesten és Pest megyében élnek, vannak köztük olyanok, ahol sérült gyerek, felnőtt van, kerekesszékes, féllábú, félkezű családtag. Utólag összeszámolva minden harmadik ajándékozott beteg vagy sérült volt. A levelezés során kicsit irányítani kell a dolgokat, a szerényebbek alig mernek kérni valamit, és vannak olyanok is, akik a nyolcéves gyereknek a playstationt tudják csak elképzelni játéknak. Ezért Pálinkás Orsolya hosszú sorokban ötleteket is ad, hogy mi mindent lehet kérni, különleges mintás ágyneműhuzatot, játékot, harisnyát, zoknit, színes ceruzát, filcet, hosszabb ideig tartó finomságokat… Ha valaki pénzt küld, hogy vegyenek belőle, amire szükség van, akkor mosóport, öblítőt, mosogatószert, sampont vásárolnak.

Mindig figyelni kell a szükségletekre, és arra is, hogy jól fel tudják-e használni az ajándékot – derül ki a szavaiból. Van egy család, ahol halmozottan fogyatékos nagy gyereket nevelnek, nekik pelenka és élelmiszer kellett, de ezen kívül szerettek volna jegyet kapni a Füvészkertbe a fénykoncertre. Az adományozók visszakérdeztek, hogy képes lesz-e elhozni a fiúkat az anyuka, érdekli-e majd őt az előadás.  A segélyezés csapat rákérdezett a pedagógiai szakszolgálatnál és megtudták, hogy az ilyen sérültek különösen szeretik a fényjátékot. Egy másik családban van egy ikerpár, 11 évesek, nem tudnak felállni, nem látnak, szondával etetik őket – pontosan meg kell tudni, hogy ott melyik konzervgyár melyik bébiételét kaphatják a gyerekek, nem egyszerűen „csak” bébiétel kell az ünnepre.

A sok család mellé mindig összegyűlik a sok adományozó is. Néhány évvel ezelőtt jelentkezett egy nagyobb intézmény és azóta is élő a kapcsolat. Az ott dolgozók 2025 karácsonya előtt is felajánlották, hogy 18 családot ajándékoznának meg, személyre szólóan. Nagy lehetőség ez, lehet kérni akár különlegesebb dolgokat, ha szükség van rá, például airfryert, kenyérsütőt, húsdarálót. Pálinkás Orsolya levelezik a családokkal, ennek során kiderül, ki mit szeretne kapni, az ajándékozók olykor vissza is kérdeznek, nehogy például más mintás ágyneműt vegyenek, mint amire vágynak a gyerekek. Gyönyörűen becsomagolják a dobozokat, szalagot is tesznek, rá, feliratozzák. 56 csomagot készítettek a 18 családnak, hiszen több vágyuk is volt, lehet, hogy kértek mindenkinek cipőt vagy szabadidőruhát, és még tányért, poharat, fejlesztőjátékot… Ha szárítóállványt kér valaki, azt is szépen becsomagolják.

A Bókay Gyermekklinika dolgozóival is személyes kapcsolatuk van évek óta. 2024-ben a Szeretetszolgálat is segítette a klinikát néhány, az anyukák pihenését szolgáló ággyal. 2025 karácsonyán ők 47 gyereket vállaltak személyes cipősdobozra, ehhez igyekeztek minél többet megtudni a gyerekekről. Persze küldtek hozzá még néhány plusz csomagot is, ebből a későn jelentkezettek kaphatnak.

Négy éve a Máltai Szeretetszolgálat kollégái között is meghirdetik az ajándékozást. A munkatársak segítségével azoknak is jut ajándék, akik már nem fértek bele a listákba. Az elmúlt karácsonykor körülbelül 10-15 ajándékozó volt, köztük munkahelyi csoportok is, akik vállaltak egy-egy családot vagy egy személyt.

A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége sem marad ki az akcióból, a „lovaglistára” Máriássy Zsuzsanna küldte el a lehetőséget, jónéhányan jelentkeztek. Volt, aki egész családot vállalt, olyan is volt, aki elment és szemtől szembe ajándékozott. Volt, aki hatalmas összeget fizetett be, hogy nagy dolgokat is meg tudjanak valósítani. Ez fontos, mert ha valakinek nincs fűtése,  akkor nagyot kell segíteni, ezt az ilyen adományozók teszik lehetővé. Tudtak kályhát, bojlert venni, padlót rendbe tenni, és mindenütt lettek más segítők is, akik a szerelésben, padlólerakásban működtek közre. 

Nagy feladat a csomagok célba juttatása, erre mindig kevesebb a jelentkező. Nagy ajándék volt most, hogy egy Bicskén dolgozó kolléga, Sárkány Orsolya jelentkezett és sok mindent vállalt: két autóval vittek egy pesti és egy vidéki kört, voltak Tatárszentgyörgyön és Kókán is, 16 címre mentek ki, családtagok segítségével.

Idén történtek csodák is – meséli boldogan Pálinkás Orsolya. A pátyi máltai intézményből a kerámiaműhelyben dolgozó Gánya Gergő és felesége, mozgássérült házaspár rendszeresen jönnek segíteni osztani. Sajnos Gergő autója decemberben összetört, de a kerámiaműhely vezetője, Jáger Júlia adott neki autót, így el tudtak menni hat helyre is. Szükség van mellé egy önkéntesre, aki munkaidőben segít a csomagokat cipelni – idén egy olyan apuka vállalta, akit korábban segítettek, most pedig ő segít másoknak. Gyógyult alkoholista, pár éve tiszta, rehabilitációs szállón lakik, de van állása. Részt vett az Adni öröm! gyűjtésben is és vállalta a kiszállítást is. „Számomra csoda az ő párosuk. Azt gondolom, segíteni kell az embereket abban is, hogy ők segíteni tudjanak. Sokkal több ember szeretne segíteni, mint gondolnánk. Aki kérni szokott, az is állhat a másik oldalon, én ezt nem különítem el” – hangsúlyozza. Lehet, hogy valakinek nincs pénze kifizetni a horribilis számlákat, de ideje, ereje van ahhoz, hogy szétválogassa a csomagokba a füzeteket, vagy eljön a SPAR-ba a gyerekeivel együtt. És ez vonzó, olyankor az emberek még szívesebben adakoznak. Pozitív megkülönböztetéssel élve, ha sérültek jönnek segíteni – mert ők is szeretnének és tudnak is segíteni – m akkor is nagyobb az adakozó kedv. Gyálról tavaly kerekesszékes féllábú apuka jött be a feleségével, akinek korábban segítettek kerekesszékhez jutni – mert hiába laknak földúton, hiába vágták le a fél lábát, nem bizonyult jogosultnak a hatóságok számára. Volt ideje, osztotta az áruházban a szórólapokat, közvetlen volt, beszélgetett, sokan adakoztak.

Az Egyesített Gyógypedagógiai és Módszertani Intézetből is jönnek sérült iskolások. Ha a pedagógusok vállalják, hogy eljönnek velük és gyűjtenek, az izgalmas program a gyerekeknek. Ilyen helyzetben az iskolának adják az adományt, amit a tanárok, azok házastársai önkéntesként elszállítanak. Általában szociálisan is hátrányos helyzetű gyerekek járnak ezekbe az iskolákba, amelyek közül a legtöbbnek van tankonyhája is, egyszerű dolgokat főznek, ott fel tudják használni a lisztet például.

A nélkülöző emberek ugyanis sokszor nem tudnak mit kezdeni a tartós alapélelmiszerekkel. „Ha valaki kap riszt, cukrot, olajat, tésztát, mit tud enni? Az emberek tudatában a tartósélelmiszer-adakozás egy varázsszó, de ezt árnyalni szükséges. Karácsony van, szoktam mondani, ettől nem lesz karácsonyi az asztal” – figyelmeztet Pálinkás Orsolya, és hozzáteszi, ezért mást is tesznek a máltai raktárban összeállított egységcsomagokba is. Az egyik támogató tartós élelmiszert akart venni, ezt is árnyalni kellett: a kapott pénzből végül önteteket, lekvárt, diót, tartós tejet vásároltak.  Egyes kutatások szerint a családok jelentős részében nem főznek rendszeresen, nem is beszélve a bejglisütésről. A gondozott családok közül sokaknak nincs is módja sütni, vannak egyedülálló férfiak, akik nem tudnak, idősek, akik már nem képesek rá.

Hogy ki segít megoldani ezt a sokféle feladatot? „A barátaink, a ferencvárosi önkéntes csoport tagjai, a Haller téri közösségünk tagjai, a házunk lakói és mindenkinek a mindenkije beáll ilyenkor segíteni. Ha kiderül, hogy korábban jelentkezett valaki, de nem tud jönni, mert mondjuk beteg, akkor ők helyettesítik, de amikor az utolsó pillanatban derül ki, akkor csak a mi családunk marad.”

Nagyon érzékletesen foglalja össze Pálinkás Orsolya, hogy valójában egy emberi kapcsolatokból szőtt háló alakul ki a rászorulók körül: „Az ember egyedül, bármennyire is tapasztalt, elkötelezett, istenhívő, nem tud túl sokat tenni, de a kapcsolatai megsokszorozzák, amit tenni tud. Ha vannak ötletei, hogy merre, hogyan, ki segíthetne, alakulnak kapcsolatok. Olyan, mint a szociometriás háló. A négyzetnek két átlója van, a többi sokszögnek annál több, minél több a szöge. Mit mondott nekünk Jézus? Hogy emberhalászokká tesz minket. A halász szerszáma a háló. Ha elképzeljük a négyzetet mint hálót, a két átlójával, ott nagyok a lyukak, ahol át lehet esni. Ha Jézust a tizenkét tanítvánnyal felrajzolom, tizenháromszög 65 átlóval, sokkal sűrűbb hálót kapok, amivel már a kis halat is ki lehet menteni. Sokat tehetünk, ha bízunk egymásban, fogjuk egymás kezét.”