Negyven gyerek vett részt a négynapos táborban, tizennyolc fiatal önkéntes szervezte számukra a programokat. Van köztük olyan, aki már hat éve jár Monorra, de olyan is, akinek ez az első tábora. A legjobb a táborban a találkozás, hogy ilyenkor minden fiatal barátjuk itt van – mondják sorban a gyerekek arra a kérdésre, hogy mi a legjobb számukra.

Az első három nap a városban és környékén zajlottak a programok, kedden este kertmozi is volt, az Oroszlánkirály, popcornnal, ahogy kell. A zárónapon pedig Nagykőrösön, a Richter Safari Parkban volt a várva várt kirándulás.

Somogyvári Fanni, az önkéntescsoport vezetője elmesélte, hogy öt csapatba osztották a gyerekeket: az Afrika-téma alapján maszáj, zulu, himba, bantu, tuareg törzsekre. A kerettörténet szerint a törzseknek egységben és szeretetben kell élniük. A csapatok akkor kapnak pontot, ha közösen teljesítik a feladatokat, mindenki együtt dolgozik, minden csapattag ott van. Az első napon még nehéz összhangot teremteni, de Fanni varázsol, hol jókedvet, hol csendet, mindkettőre szükség van ahhoz, hogy jól érezzék magukat együtt. A csapatok pontokat kapnak az ügyességükért, de a figyelemért és a szófogadásért is. Működik, ahogy telik az idő, már egymást buzdítják a gyerekek.

Hegyessy Bori és Fábián Berta, két fiatal önkéntes lány elmesélte az első napot, amikor készítettek törzsi pajzsot, aztán kvízt töltöttek ki Afrikáról. A monori Kistónál sportversenyt rendeztek, volt mocsárjárás, bukósisakra tett cserépben labdát kellett egyensúlyozni, zsákban kellett ugrálni. Mindketten nagyon szívesen jönnek, évek óta visszajárnak, Bori már hat éve is ott volt az első táborban.

A gyerekek szemmel láthatóan nagyon kötődnek a fiatalokhoz, régi barátként találkoznak, a játékok szünetében kettesével vagy kis csoportokban beszélgetnek, nevetgélnek, sétálnak, hintáznak. A „Mi volt a legjobb a mai napon?” kérdésre az egyikük azonnal rávágja: Réka. És mutatja, hogy már otthon készült a vele való találkozásra, készített neki és magának egyforma karkötőt.  A hatéves, csillogó szemű, csupaszív Emma bátran válaszol a kérdésre, Julcsit, Zsombit, Ritát említi, és Fanni nénit, aztán komolyabban elgondolkodik. „Az a legjobb, hogy amikor mondok valamit, meghallgatnak. Az nagyon jó, mást meghallgatni.” Berta pihe-puha, rózsaszín övtáskája is szerepel a legjobb dolgok között, hogy viheti és kinyithatja a zipzárt.

A második nap a Monorhoz közeli Csévharaszthoz tartozó pótharaszti sétaerdőben telt sok játékkal, akadályversennyel. Profin települtek ki asztalokkal, horgászszékekkel, vízzel, poharakkal, oda érkezett az ebéd is délben. Öt állomáson várták az akadályok a törzseket, vizet kellett hordani kis vödrökbe szivaccsal, Activity-ben egy-egy szót elmutogatni, pingponglabdákat papírfalra ragasztott poharakba dobni, zsákból kihúzott tárgyakat bekötött szemmel felismerni. A legizgalmasabb feladat minden évben a rekeszmászás: italos rekeszeket tesznek egymásra lépcsőszerűen, és a tetejéről egy fára rögzített kötélen engedik le a gyerekeket, akikre heveder van erősítve. Borulnak a rekeszek, olykor a gyerekek is, nagy a nevetés.

 

Esténként a fiatalokkal megbeszélést tartanak, ilyenkor elmondják, hogyan élték meg az eseményeket, hogy érzik magukat. Fanni nagy szeretettel beszél az önkéntesekről, értékes fiatalok, akik rászánják az idejüket a gyerekekre. És vajon mi tartja őket itt? Úgy látja, hogy az identitásuk része lett, sokat tanultak, akár hivatásra is itt találnak. Nagy önismeretre tanít ez a kaland, megismerik a határaikat – mondja, majd nevetve hozzáteszi, hogy azokat itt bizony ötpercenként át kell lépni. Bokor Julcsi, aki két éve jár ide, és szociálpedagógusnak készül, így fogalmazza meg: „Nagyon nagy szeretetet adnak a gyerekek, feltölt, amikor random megölelnek. Boldogítják a napomat. Feltöltenek és lefárasztanak.”

Különleges színfoltja a tábornak egy 21 éves marokkói lány, Manal, aki előző nap érkezett Budapestre, és kilenc hónapon át dolgozik majd a játszótérprogramban. Európai Uniós pályázatból nyerte pályázaton a Szeretetszolgálat a lehetőséget, még ketten érkeznek hamarosan. Megkönnyíti Manal számára a beilleszkedését, hogy a kicsik viszik magukkal, folyamatosan beszélnek hozzá, kérdezgetik. Meglepően sokan vannak a gyerekek közül, akik szívesen és jól társalognak alapszinten angolul, még a kisebbek közt is.

A napközis tábort komoly előkészület előzi meg, a havi alkalmak, amelyek során mély kapcsolat alakul ki a fiatalok és a gyerekek között, összekötik egy kicsit az életüket. Egész évben foglalkoznak a 15 év feletti korosztállyal is. Az egyik önkéntes fiatal, Barlay Rita dolgozta ki a tematikát, idén volt szó többek között párkapcsolatról, családról, hobbiról, pénzügyekről, hivatásról, ehhez kapcsolódtak a játékok, aktivitások, a kézműveskedés. Fontosnak tartják, hogy ne engedjék el a kezüket a nagyobbaknak sem, hiszen ebben a korban a legsebezhetőbbek, még szükségük van a támogatásra. A barátságra pedig, amely ebben a projektben szövődik jólétben és szegregátumban élők között, minden korosztálynak szüksége van.

A galéria megtekintéséhez, kérjük, kattintson a képre: