A SARA Otthon nagy intézmény, 150 lakóval és az őket segítő több mint 60 fős dolgozói közösséggel. Az UNION Biztosító számára fontos a társadalom javára végzett önkéntesség és már évek óta jó kapcsolatban vannak a Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójával. A két komoly szándék egymásra talált, a biztosító önkéntesei szívesen vállalták a munkát, az otthon vezetői, munkatársai pedig lelkiismeretesen felkészültek a fogadásukra, hiszen az önkéntes munka rendkívül szép és fontos ajándék, de a fogadók részéről is nagy odaadást igényel. A biztosító társaság adományaiból már az önkéntes akció előtt is szépítették kicsit a kertet, nagy szürke kőkaspókat, kő virágládákat, palántákat vásároltak.



Miután összegyűlt a csapat, Tencz Beáta PR-vezető köszöntötte az önkénteseket a biztosító Social active day nevű rendezvényén. A Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiója nevében Molnár Tamás ügyvezetője elmondta, hogy a hatalmas intézményben sok olyan feladat van, amire nem jut idő, kapacitás, szakember, ezért különösen nagy segítség, amikor az önkéntesek elvégzik ezeket a munkákat.
Havas Gábor, az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója hangsúlyozta, milyen nagy öröm számukra,  hogy újra és újra tudnak segítséget adni. Nagy erő – mondta –, hogy sokan vannak, tudják kompenzálni az intézmény létszámhiányát. Ő maga, a többi vezetővel együtt szintén beszállt a munkákba, ahol éppen szükség volt segítő kézre.

Spóner Mónika, a SARA Otthon vezetője megköszönte a lakók és kollégáik nevében az anyagi segítséget és a munkájukat, majd röviden bemutatta az intézményt. Nagy szükség van erre az intézménytípusra, hangsúlyozta, a SARA Otthonban a várólista nagyon hosszú. A 45 rehabilitációs férőhelyre határozott időre kerülnek be a pszichiátriai betegek, rendkívül nehéz feladatuk van, visszaintegrálni az embereket a családba, munkaerőpiacra. 105 férőhelyen tartós bentlakást biztosítanak. A lakók jelentős része skizofrén. Kiemelte, amiről aztán az önkéntesek maguk is meggyőződhettek a folyosókon, a kertben, hogy rehabilitáción fiatal lakók élnek, az ápolási részen főként idősek, és a generációknak ez a kombinációja jó hatással van mindannyiukra. Van az intézményben művészetterápia, gyógytorna, mozgásterápia, jó csapattal dolgoznak együtt. Fontos, hogy minden alkalmazott – dolgozzon bár a takarításnál, tálalásnál – ismerje a lakókat, mert a pszichiátriai betegek esetében nem mindegy, hogyan megy be valaki a szobájába. A kommunikációnak, az empátiának, a humornak nagy jelentősége van.

Az otthonban bevált a munkaterápia és a fejlesztő foglalkoztatás is, a lakók maguk is dolgoznak nap mint nap a kertben, a tálalóban és a takarításban – mesélte el az igazgatónő, aki nagyon  fontosnak tartja a foglalkoztatást, mert növekszik általa a lakók önbecsülése, hasznosnak érzik magukat, ugyanakkor valódi segítséget is jelent a munkájuk, szükséges munkafolyamatokat látnak el. Kertészt például nem is alkalmaznak, ők maguk gondozzák a kertet.



A rövid eligazítás után csoportokra oszlottak a biztosító munkatársai, az intézmény dolgozóinak vezetésével – akik mindvégig ott voltak mellettük, készségesen segítettek – lelkesen vágtak bele a munkákba, négy területen: a belső és külső udvaron kertet rendeztek, ablakot pucoltak, falat festettek a folyosó egy részén, két lakószobában és a teakonyhában. Kedvesen megnyugtatták egy egyik lakót, aki aggódott, vajon letakarják-e majd a tévét is a szobájában, amikor majd fölötte festenek. Kertész Móni, a csapat egyik tagja elmondta, nagyon fontos számára, hogy saját kezével tud segíteni, örömet szerezni, jobbá tenni az életkörülményeket. Örült, hogy kommunikatívak a lakók, sok idő ugyan nincs beszélgetni, de egy rövid időre mégis részesévé válnak az életüknek. Másképpen nem jutnának el ide, hacsak nincs valamiféle érintettségük, és hallomásból teljesen más egy ilyen hely, mint élőben. Ő maga Pátyon kétszer is járt már, akkor bútort festettek, állítottak össze, és végeztek kerti munkát is.

A kertészkedők is elmondták, hogy mindenki örömmel jött, önkéntesen lehetett regisztrálni. Lemetszették a tujákról az elszáradt ágakat, nyírták a sövényt, egybegyűjtötték a levágott részeket, söpörték a leveleket... A lakók csendben, kicsit megszeppenten ücsörögtek a kertben, de közben elmondták, mennyire örülnek, hogy még jobban megszépül a környezet. Kint, az autóút felőli részen három jókedélyű férfi küzdött meg a kerítést borító márványlapokkal, amelyek nagy része az idők során már magától leesett, a maradékot kellett eltávolítani.



Mit jelent számukra ez a munka? Az ablakpucoló brigád számára abszolút felüdülést. „Melegség a szívemnek, hogy adhatunk” – mondta az egyikük. A PR-vezetők is bekapcsolódtak a munkába. Ők a szervezésben is nagy szerepet játszottak és örülnek, hogy valóban elkel a segítség, aktívan tudnak tenni azért, hogy megszépüljön az intézmény.

Olyan is akadt az önkéntesek közt, aki személyesen érintett, mert az édesanyja pszichiátriai otthonban élte le hátralévő életét. Úgy érzi, tőle telhetően visszaad egy keveset abból a gondoskodásból, amit ő kapott.

Szabó Tamás, a régió önkénteskoordinátora elmondta, hogy már évek óta jól működik az együttműködés az UNION-nal, személyes kapcsolatban vannak a vezetőkkel, és az önkéntesek közül sokan örömmel jönnek vissza újra. A cég vezetői nagyban gondolkodnak, komolyan veszik a kapcsolatot, anyagilag és emberi erőforrással is támogatják a Szeretetszolgálatot. 60-70 fős alkalmakat szerveznek számukra – kevés intézmény van, ahol ennyi embernek egyszerre munkát lehet adni, de a SARA Otthon ilyen. Kedvezményezettként, vendéglátóként nagy lelkesedéssel vállakoztak az otthon dolgozói is a feladatra, precízen elterveztek minden munkafolyamatot, mindennek megvolt a felelőse. Ez részükről is óriási vállalás, áldozattal jár.



Molnár Tamás ügyvezető is örömét fejezte ki, amiért ilyen jó együtt dolgozni. Kiemelte, hogy az önkéntes munkacsoport, Somogyvári Fanni és Szabó Tamás profi módon segítik az együttműködést és ezért a partnerek is hálásak, mert nem mindenütt működik ilyen jól a szervezés.
Miközben megmutatta a kertet, az intézményvezető nagy szeretettel mesélt a pszichiátriai és a demens idős betegekről is, az elfogadás és a gondoskodás sugárzik a szavaiból. A Majális parknak nevezett terület kiválóan alkalmas kerti rendezvényekre, nagy füves tér, ahová – ahogyan Spóner Mónika megálmodta – jó lenne egy 80-100 négyzetméteres szaletlit építeni, de ehhez egyelőre hiányoznak az anyagi források. Nagy vágyuk egy Kneipp taposóösvény, szeretnének magaságyásokat is.

A hátsó kertben délelőtt a dolgozók gulyáslevest főztek, és almás pite is várta az éhes segítőket. A lakók terítették meg az asztalokat, hogy a sok fáradozás után az önkéntesek leülhessenek egy finom ebédre, jó hangulatban zárják a hasznosan töltött napot.

Fotók: Greguss Anna