Louisa Freund több mint fél éve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keszthelyi Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi Otthonában, mint önkéntes segíti az intézménybe járó ellátottak mindennapi életét. Szerénysége és kedvessége megérintette az otthon fogyatékossággal élő fiataljait, a kezdeti hónapokban még a magyar nyelv ismeretének hiánya sem volt akadály a segítő munkájában, a szavaknál többet mondtak kedves gesztusok és mosolyok, megértették egymást mind a fiatalokkal, mind a munkatársakkal. Fél év elteltével Louisa már érti a magyar nyelvet, igaz beszélni kevésbé szeret, amiben szerepet játszik az is, hogy anyanyelvén és magánéletében is csendesebbnek, visszahúzódóbbnak mondja magát.

Miért választotta az önkéntességet, miért külföld, és miért Magyarország? Mert mindig is segíteni szeretett volna másokon, a hasznosság érzése fontos a számára, a külföldi önkéntességre a lehetősége pedig egybeesett a középiskolai tanulmányainak befejezésével. A családja számára nem volt ismeretlen azon álma, hogy önkéntes szolgálatot vállaljon, és annak pedig nagyon örültek, hogy a „közeli” Magyarországra esett a választása, mivel nővére egy évvel korábban Afrikába, Beninbe jelentkezett önkéntesnek.

Louisa a felkínált helyszínek közül a keszthelyi Gondviselés Házát választotta, mert úgy gondolta, hogy a nappali intézménybeli munkája egy kis teret hagy számára a feltöltődésre és a kikapcsolódásra is. Nagyon kedvesnek tartja az itt élő embereket, a Gondviselés Házában is szeretet fogadja nap mint nap, nemrég éppen meglepetéstortával várták a fogyatékossággal élő fiatalok és a munkatársak, hiszen az önkéntes lány 20. születésnapját is együtt ünnepelték. Andris, az egyik ellátott belekarolt és azt mondta: „Ne félj, minden rendben van, vigyázok rád.” Louisa említette azt is, számára megtisztelő, hogy figyelnek rá, a gyenesdiási családnál, ahol magyarországi tartózkodása alatt lakik, szintén a kedvességet és az szerető odafigyelést hangsúlyozta.

A nappali intézményben az ellátott fiatalok körében minden rábízott feladatot szívesen végez, legyen szó közös játékról, az étkeztetésben, sétában, de bármilyen tevékenységben való segítésben örömmel részt vesz, kedvenc „munka” számára, amikor egy kreatív foglalkozáson valamit közösen készítenek az ellátottakkal, hiszen ilyenkor valami egyedi megszületik, ami az együttes munkálkodásból fakad.

Louisa őszintén vall arról is, hogy életének egyik nagy pillanata volt először, hosszú időre elhagyni a szülői házat, idegen országban idegen emberek között egyedül kell megállnia a helyét. De az akadályok elhárulnak szépen-lassan, új barátok, ismerősök léptek az életébe, a Magyarországon önkénteskedő külföldiek már két alkalommal találkoztak az Európai Szolidaritási Testület képzésein. A keszthelyi cserkészcsapattal is sok közös programja van, és egy helyi gitárzenekarban is énekel, egyszóval nem unatkozik a munkaidő letelte után vagy a szabad hétvégéken. Ugyanakkor a pihenésre, feltöltődésre szüksége van, az egyedüllét, a séta, a természet csendje számára azért is fontos, mert élményeit, gondolatait olyankor rendezgeti, amit naplójába le is jegyez.

Louisa reggelente és délutánonként kerékpárral jár munkába és haza Gyenesdiásról Keszthelyre, a távolság napi 10 kilométer. Az elmúlt hét hónapot pedig úgy összegzi, augusztus végéig még sok idő van, hiszen akkor telik le az egy év külföldi önkéntes ideje, de az új élete adta élmények és tapasztalatok segítik majd később is a mindennapokban. A külföldi önkéntes munka lehetőségének kihasználásával egy évvel meghosszabbította az időt, hogy egy konkrét életpályára lépjen, amellett ez idő alatt rengeteg új ismeretet szerzett.

Ajánlaná-e másnak a külföldi önkéntességet? Louisa szeme is csillog, amikor azt mondja, azok is próbálják ki magukat a segítő önkéntességben, akik talán még bizonytalanok a döntésükben, mert mindenképpen megéri megmérettetni magunkat, egy más kultúra és nyelv megismerése, új emberi kapcsolatok megélése és azok erősödése, az ismeretlen élethelyzetekben való helytállás, a segítő szolgálat nem csak maradandó élmény és a későbbiekben felhasználható tapasztalat, de önmagunk megismerésében is egy hatalmas lépés és vissza nem térő lehetőség.