- Beszélgetésünk helyszíne Bicskén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2023-ban üzembe helyezett egészségügyi központja, melynek köszönhetően a várost akkora körrel rajzoltuk fel a Szeretetszolgálat térképére, mintha megyeszékhely, vagy régióközpont lenne. Innen indulnak a telemedicinás rendelés mozgó rendelői, ide érkeznek be a laboratóriumi minták, és itt kezdi meg működését a személyes gyógyszerellátás központja is.  Milyen érzés ide bejönni?

- Minden szempontból jó. A bicskeiekkel együtt nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen nagyléptékű beruházásnak adhattunk helyet, és külön örömmel tölt el, hogy a Máltai Szeretetszolgálat beruházása ez, hiszen olyan területekkel foglalkozik, ami a civil életemben nagyon fontos volt.

- Azon a területen vagyunk, ahol az 1989 és 2016 között működő, Bicskének egyébként nagy hírnevet szerző menekülttábor működöt.

- Úgy gondolom, hogy a bicskeiek mindig arról voltak híresek, hogy segítenek a bajba jutott, rászoruló embereken. A vége felé elindult egy egészen másmilyen irányba az itt működő menekülttábor, általánosítani nem szeretnék, de megjelent a település életében a zaklatás, a félelemkeltés, a Bicskén élő embereknek a szubjektív biztonságérzete veszélybe került. Aztán 2016. december 31-én végérvényesen bezárták.

- Milyen kapcsolat volt az ide érkező emberek és a helyben lakók között?

- Nem ezen a helyszínen indult a menekülttábor, hanem kint az erőmű lakótelepen volt egy négyemeletes épület, ez itt régen a Betonútépítő vállalat telephelye és munkásszállása volt, később került ide a menekülttábor. Az első időben Afrikából érkező menekültek, és az akkori Romániában dúló konfliktusok miatt zömében erdélyi magyarok és románok kaptak befogadást. Később költözött át ide a tábor. A bicskeiek mindig segítőkészek voltak, mindig segítették az elesetteket, a bajbajutottakat, a város egyként mozdult, és próbálta ezt úgy kezelni a helyzetet, hogy könnyítse az itt tartózkodók  nehézségeit. Mondjuk az egészségügyi ellátásban a kismamák, a csecsemők egészségügyi ellátása, egészen a felnőttekig a helyi rendelőintézetben működött. A gyermekek a bölcsődéinkbe, óvodáinkba, iskoláinkba, középiskoláinkba kaptak befogadást, és a bicskei gyerekekkel együtt járhattak ezekbe az intézményeikbe. A menekülttáborban való munkavégzés komoly lehetőség volt a Bicskén és a környéken élők számára, az ide érkezők pedig a városban különböző vállalatoknál, vállalkozásoknál, magánszemélyeknél tudtak munkát vállalni. Abban az időben abszolút szimbiózisban tudott együttműködni a város és a menekülttábor.

- Húsz éven át dolgozott ön is a táborban, főnővérként mi volt a feladata?

- Érkezés után karanténba került mindenki a kötelező szűrővizsgálatok idejére. Minden olyan tevékenység hozzánk tartozott, ami a menekültek egészségügyi alap és szakellátásához köthető, de én soha nem gondoltam azt, hogy mi csak ápolónők vagyunk itt. Valós háborúból érkező menekültek nagyon sok lelki terhet hoztak, voltak, akik extra panaszokkal jelentkeztek vizsgálatra, aztán egy hosszabb beszélgetés végén kiderült, hogy semmilyen gyógyszerre nincs szükségük, csak az kellett, hogy valaki meghallgassa, legyen kinek elmondania, hogy mi nyomja a lelkét.

 - Őriz személyes emlékeket a táborból?

- Inkább a régebbi időkből. Amikor még a normális befogadói létszámmal működtünk. A tábor 432 főre volt hitelesítve, és amikor én innen elmentem, volt, hogy 1200-an laktak itt. A régebbi időből viszont nagyon sok emlékem van, többekkel azóta is tartom a kapcsolatot, főként vajdasági magyarokkal, akik egy harmadik országban kaptak befogadást, mert a háború után nem tudtak hazamenni. Van, aki Hollandiában él, és hogyha hazajön Magyarországra, akkor az én családomhoz jön haza, és Kanadában is vannak ilyen családjaim.

- A tábor bezárása után a terület éveken át üresen marad, volt valamilyen tervük vele?

- 2016-ot írtunk, én akkor a település alpolgármestere voltam. Megkerestem az országgyűlési képviselőnket, és javaslatot tettem, hogy szociális területen hasznosítsuk a területet. Idősek lakóparkját gondoltam, mert egyre több ilyen megkeresést kaptunk, hogy kevés az olyan szociális intézmény, ahova biztonságosan, nyugodtan el lehet helyezni a hozzátartozókat.

- Akkor nem bánja, hogy nem egy csomagolóüzem épült a területen, ami dolgozókat alkalmaz és évente befizeti a helyi adókat…

- Ez eszembe nem jutott. Csak a szociális segítés irányában kerestünk lehetőséget. Ha az emlékeim nem csalnak, 2020-ban kerestek meg, hogy van itt egy ilyen elképzelés, aminek nagyon megörültem, és az első pillanattól kezdve támogattam.

- Inkább annak örült, hogy újra lesz gazdája a területnek, vagy annak, hogy egészségügyi központ költözik Bicskére?

- A kettőt együtt lehet említeni, hogy végre lett gazdája, és nem akármilyen funkcióval tudott tovább fejlődni.

- Úgy érkezik ide, mintha csak hazajönne, számos kollégánk ismeri önt.

- Van, akivel akkor találkoztam, amikor még csak a terület rendezése zajlott, sokakkal az évek alatt tényleg többször. Láttam az építkezést, és a régi menekülttábor felszámolásának folyamatát is. Polgármesterként és magánemberként is érdekelt, hogy mi is zajlik itt.

- A Bicskéről induló mozgó rendelők a legszegényebb, legelesettebb településekre viszik el az orvosi ellátást, ahol évek óta megszűnt a szolgáltatás, van, ahol már öt évnél hosszabb ideje betöltetlen a körzet.

- Én a jövőt látom ebben a történetben, hiszen minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy egészségesen éljen, és ha megbetegszik, akkor megfelelő ellátást kaphasson. És ezeken az elszegényedett területeken a Máltai Szeretetszolgálat megadja ennek a lehetőségét, sőt, ahogy az eszközöket látom és a kollégáik által elmondott tevékenységet hallgattam, úgy gondolom, lehet, hogy most egy kicsit helyzeti előnybe is kerülnek ezek az emberek. Ezekkel a készülékekkel olyan diagnosztizálást tudnak végrehajtani ott helyben, amire nekünk lehet, hogy napokat kellene várnunk egy kórházban. Ez mindenféleképpen pozitívum, és én nagyon-nagyon örülök ennek.

- Mondhatjuk, hogy a befogadótábor megszűnése után Bicskén mégsem maradt befogadó funkció nélkül, hiszen most a legszegényebb településeken élő, a rászoruló embereknek, vagy a rászoruló emberekhez induló segítségnyújtásnak egy központjává vált.

- Nem véletlenül mondtam a beszélgetésünk elején, hogy Bicske mindig arról volt híres, hogy segíti az elesetteket. Most egészen másmilyen formában, de mi adunk helyet ennek a nagyszerű tevékenységnek, és ez jó érzés.
 

A beszélgetés ajánlója a facebookon, a teljes beszélgetés a Szeretetszolgálat youtube csatornáján.