Rendeltetésszerűen élni – Király Sándor hajléktalan költő könyvbemutatója a Miklós utcai máltai szállón

2017-ben Király Sándor – akkoriban is a Miklós utcai központ lakójaként – a máltai hajléktalanközpontban irodalmi csoportot vezető Pribékné Molnár Mária ösztönzésére benevezett a Fedél Nélkül alkotópályázatára, és harmadik helyezést ért el A vándor című versével. Ennek hatására kezdte foglalkoztatni egy verseskötet gondolata. A kötet kiadója a Menhely Alapítvány, támogatója pedig a Pálferi Karitász – utóbbi szervezet felhívásának köszönhető a tizenöt önkéntes illusztrátor, aki a festményeket, rajzokat készítette a szövegekhez. Király Sándor szándékának megfelelően a könyv jótékonysági célokat szolgál: a Fedél Nélkül terjesztőit lehet támogatni a megvásárlásával.

A könyvbemutatón Fülep Dániel szociális munkás kérdezte Király Sándort az eddigi pályájáról, az írások és a kötet keletkezéséről, a verseknek a mindennapokban megmutatkozó gyógyító erejéről. A beszélgetésen Király Sándor elmondta, hogy egy nagy szerelem hatására kezdett írni – s ezen maga is meglepődött, hiszen nem rendszeresen olvasó ember, és semmilyen előképzettsége nem volt a versfaragáshoz. Az írás számára az önkifejezés eszköze; saját megélt, valós életeseményei és érzései adják versei témáit.

Király Sándor szerint könyvének, különösen a kötet létrejöttében megvalósult széles összefogásnak üzenete van: bátorító üzenet ez a sorstársai, a szociális szférában tevékenykedők és a társadalom egésze számára is. Király Sándor reméli, hogy versei – úgy, mint az idővel és odaadással nem „spóroló” munkával megalkotott antik tárgyak – segíthetnek jobban odafigyelni önmagunkra és a másik emberre is. A költő arra buzdított, hogy ha valaki indíttatást érez az alkotás, az önkifejezés bármely formájára, ne habozzon, ne bátortalanítsa el tudásbeli hiányosság vagy a külvilág értékítélete, csak kezdjen hozzá, és adja bele önmagát egészen – szerinte akkor előbb-utóbb megmutatkozik az a megérlelt szépség, amit ki akartunk fejezni, meg akartunk mutatni.

Király Sándor negyvenegy éves, évek óta hajléktalan. Sorstársai egyszerűen „a Kölyöknek” nevezik, közvetlen, segítőkész és nyíltszívű embernek ismerik. „A Kölyök” korábban is volt a Miklós utcai máltai központ lakója, legutóbb egy éve keresett menedéket az intézményben. „A máltaiak elve, hogy mindenkinek jár egy esély. Én már a harmadikat is megkaptam itt” – fogalmazott. Király Sándor az intézménybe érkezésekor azt is bevallotta, hogy kábítószerfüggő. Tamás József esetkezelő, az irodalmi alkotókört vezető Pribékné Mária, Fülep Dániel és a többi máltai szociális munkás támogatásával, fokozatosan jutott el odáig, hogy felépüléséhez szaksegítséget kérjen. Király Sándor nemrég jelentkezett egy drogrehabilitációs intézet egyéves programjára, s a napokban derült ki, hogy fogadják. Király Sándor szeretne újra rendeltetésszerűen élni: arra használni az életét, amire a Jóisten adta. Ennek kezdte meg lerakni az alapjait Miklós utcában. Hogy a gyógyuláson túl, hosszabb távon mit tervez az életével, arra Király Sándor azt felelte: „jó ügy mindig van, ami mellé oda lehet állni.”

Ha egy könyvbemutatón a közönségnek lehetősége nyílik kérdezni az alkotótól, viszonylag ritkán érdeklődnek az után, hogy „Mi lesz a vacsora?” – kivéve, ha a rendezvény főszereplője Király Sándor, aki egyúttal a Miklós utcai központ konyhafelelőse is. A derűs, ám a megrendülés pillanataiban is bővelkedő könyvbemutató egyszerre volt író-olvasó találkozó és családias hangulatú ünnep, a szállón lakók testvérükként kérdezték Király Sándort, többször megtapsolták, kifejezték büszkeségüket és jókívánságaikat – „Egy évig meg ne lássunk itt!” –, és együtt örültek a sikerének. Király Sándor köszönetet mondott társainak, az intézmény dolgozóinak, különösen Tamás József szociális munkásnak, aki az ő esetkezelőjeként a legtöbb segítséget nyújtotta neki a nehéz időszakokban. Zárásképp szeretetvendégségre hívták a résztvevőket.

A képeket Kovács Bence készítette.