Az új építésű, korszerű technológiával ellátott, akadálymentes családi házba a nyár folyamán költözhetett be hét fiatal, akik eddig a gödi Gondviselés Háza Fogyatékos Emberek Otthonának területén, de különálló házban éltek. A közösségi befogadásként is ismert programban a fiataloknak az új otthonukban szakemberek segítségével bővül a lehetőségük az önállóbb életre, nő a döntési szabadságuk és több alkalmuk lesz kapcsolatot teremteni a környéken élőkkel.

A házszentelésre érkező vendégeket dr. Koczka Klára, a gödi Gondviselés Háza intézményvezetője és Giflo Péter, a Szeretetszolgálat támogatott lakhatási programjának szakmai vezetője vezette körbe az épületben.



Tuzson Bence igazságügyi miniszter, a térség országgyűlési képviselője elmondta, hogy a Máltai Szeretetszolgálattal együtt a Gondviselés Háza intézmény és lakóotthon-hálózat létrehozásáról azzal a szándékkal döntött a kormányzat öt évvel ezelőtt, hogy egy módszertani központként is működő, európai színvonalú támogatott lakhatási rendszer épülhessen ki. A miniszter megjegyezte, a most átadott épület immár a nyolcadik családi ház, ahová súlyosan és halmozottan fogyatékos emberek költöznek át a nagylétszámú intézményi közegből. Velük együtt már nyolcvanheten élik mindennapjaikat az otthonos, személyre szabott és a lehetőségekhez mért legnagyobb önállóságot biztosító házakban. „Átbillent a mérleg: Már többen élnek kint, mint bent” – fogalmazott a tárcavezető, aki köszöntőjét azzal zárta: „Itt a gondozottak jól érzik magukat, és teljes életet élhetnek. Az a feladatunk, hogy hozzásegítsük őket ahhoz, hogy a társadalomnak olyan tagjának érezhessék magukat, akikre számítunk – hiszen ők is számítanak ránk.”

Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár az előző rendszer szociálpolitikája és a közösségi befogadás program közti szemléletváltásra hívta fel a figyelmet. Mint mondta: a fogyatékossággal élő emberek „elrejtésére” törekvő korábbi intézményrendszer a gondolkodásra is rányomta a bélyegét, s ennek időigényes és célirányos munkával történő megváltoztatására a kormányzat a Máltai Szeretetszolgálatban megbízható partnerre talált. „Amit itt látunk, az a munka legfontosabb állomása: annak a fajta gondolkodásnak a lebontása, hogy ha valaki problémával küszködik, akkor egy nagy intézménybe kell elzárni. Ehelyett ennek a programnak a lényege a közösségi befogadás, ami arról szól, hogy a fogyatékossággal élők számára is a többséghez hasonló körülményeket szeretnénk biztosítani. A támogatott lakhatás a saját életüket megteremtő otthont kínálja nekik azzal a kiegészítéssel, hogy ha egy ápoló gondozására szükség van, akkor az ápoló jelen van, lehet rá számítani nappal és éjjel is.”



Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke azt a gondolatot osztotta meg, hogy az ember igazi otthona a másik ember befogadó szívében van. A sérült hozzátartozóról gondoskodó családok támogatására, az odafordulás fontosságára hívta fel a figyelmet, arra emlékeztetett, hogy ezek a családok nagy próbatétel előtt állnak, és elengedhetetlen, hogy ebben az élethelyzetben számíthassanak a társadalomra. „Segítség már egyszerűen csak az is, ha feléjük fordulunk, ezek felé a beteg kicsinyek felé, ha részt veszünk az életükben és így a családok átélhetik azt, hogy nincsenek egyedül.” A házszentelés szertartásán Kozma Imre atya Isten áldását kérte a lakóotthonban élőkre és az értük dolgozókra, a program megvalósításában részt vevő minden szereplőre


Az új lakóotthonba hét középsúlyos értelmi fogyatékos fiatal költözött be a nyár folyamán, nyolchetes felkészülési időszakot követően. Mindannyian tanköteles korúak, ketten közülük iskolába járnak, a többiek fejlesztéséről utazó gyógypedagógus gondoskodik. A lakók között két testvérpár is van, közülük az ikerpár hosszú évek után először lakik egy szobában egymással. A házban két fős szobák vannak, a lakóközösség egyetlen lány lakójának saját „birodalma” van a részére kialakított lányszobában. A napirend által meghatározott kereteket változatos fejlesztő programok egészítik ki: a zeneterápiás, kézműves foglalkozások, a szabadtéri játékok és mozgásos aktivitások állandó részei a fiatalok életének, akiket öt gondozó segít a mindennapokban. Az igényes, korszerű és akadálymentes környezetben a fiatalok otthonosabban, nagyobb biztonságban s egyúttal teljesebb kényelemben élhetnek, többen közülük bátrabbá, nyitottabbá is váltak – például el merik hagyni a lakóépületet, gyakran kérik a gondozókat, hogy sétáljanak velük az utcán, menjenek a közeli játszótérre –, és van, aki nyugodtabban és hosszabban alszik a testmagasságához illeszkedően, speciálisan kialakított ágyban.

A képre kattintva galéria nyílik. Fotók: Kovács Bence