Húszéves fennállását ünnepelte június 8-án a pátyi Befogadás Háza, amelynek lakóotthonaiban 24 speciális szükségletű – enyhe vagy közepes értelmi fogyatékossággal élő – fiatal tölti mindennapjait. A Máltai Szeretetszolgálat célja az volt 2003-ban, amikor az állami gondozásból érkező fiatalokat befogadta, hogy a festői környezetben működő intézményben egy olyan életteret, otthont biztosítson számukra, amelyet sajátjuknak tekintenek, és amelyben a személyes segítőmunka segítségével egy önálló, tevékeny életmódot alakíthatnak ki – vagyis teljes életet élhetnek itt.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat pátyi intézményének alapkövét 1992-ben helyezték le, a központi épületben található időskorúak otthona 1995-ben nyílt meg. Ennek szomszédságában létrejött lakóotthonokban eleinte a nevelőszülői hálózathoz tartozó családok éltek, majd ezekbe az épületekbe, 2003-ban és 2004-ben érkeztek a speciális szükséglettel élő fiatalok (12, majd újabb 12 fő). A Befogadás Házának két lakóotthonában most is 24-en laknak, egy, illetve kétágyas szobákban. Mindegyikük dolgozik, a környező településeken vagy helyben, az intézményen belül: például a kerámiaműhelyben, vagy szőnyegeket készítve, mások üzemeltetési feladatokat végeznek, a szomszédos idősotthon konyháján dolgoznak.

A 24, speciális szükséglettel élő fiatal mindennapjait a nap 24 órájában hét, váltásban dolgozó nevelő segíti, rajtuk kívül fejlesztő pedagógus és foglalkoztatást segítő munkatárs is dolgozik a pátyi intézményben, továbbá heti rendszerességgel jönnek pszichológus, pszichiáter munkatársak, de még kutyaterápiás tevekénység is zajlik.

A lakóotthonokkal szomszédos idősotthon kápolnájában zajló ünnepség szentmisével indult. Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke prédikációjában elmondta: „Ennek az intézménynek a létrejöttén mindenki önkéntesen dolgozott. Szegények voltunk, pénzünk nem volt, csak lelkesedésünk és terveink.” A tíz éve Biatorbágyról ideköltözött, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató kerámiaműhely kapcsán így fogalmazott: „A pátyi műhely az üdvösség műhelye. A szeretet műhelye, amire az embernek legalább annyira van szüksége, mint a kenyérre. Mert az ember nemcsak az ételre éhes, hanem a…” „Szeretetre!” – vágta hirtelen rá az első sorokban helyet foglaló egyik lakó, Jónás Renáta, mindenki örömére és derültségére. „Tökéletes. Őszintén mondom, nem beszéltük meg előre.” – mondta mosolyogva, a fiatalt átölve Imre atya. Utána hozzátette: „Az ember léte az együttlét, az együttlét pedig szeretet.”

A szentmise záróénekét a Hegedüs Belák Viktória fejlesztő pedagógus által vezetett, a lakókból alakult Pátyi Csengettyű együttes énekelte és csengette, majd még két dalt (egy Brahms-művet és egy angol keresztény éneket) adtak elő, nagy sikerrel.

A jelen lévőket ezután Morva Emília (képünkön lejjebb), a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője köszöntötte. Úgy fogalmazott, hogy ide mindannyian hazajövünk, itt mindig kapunk valamit. Egy Ferenc pápától felolvasott idézet után kijelentette: „Azt gondolom, akik itt élnek és dolgoznak, irgalmas szamaritánus lelkülettel végzik nap mint nap a munkájukat.”

A program későbbi, szakmai részén Katona Mihály a Kolping Tordasi Otthona szakmai vezetője az ottani intézmény foglalkoztatási programját mutatta be és a sérült emberek munkavállalási lehetőségeiről beszélt. Ezt követően Szulyák Elenonóra szakterületi vezető előadásában a lakóotthonok magyarországi kialakulását és a támogatott lakhatás létrejöttét, ennek stratégiai állomásait foglalta össze, és kutatások alapján elemezte a kislétszámú intézményekben élők életminőségének javulását.

Ezután Gyárfás Erzsébet intézményvezető köszöntötte az ünneplőket, felidézve a kezdeteket, és elmondva, hogyan élnek itt a lakók aktív és teljes életet. „A 20 év alatt nagyon sokszor éltek át nehéz pillanatokat úgy a lakók, mint a lakóotthon munkatársai is. De mindig az volt a legfontosabb, hogy az itt élő emberek biztonságban, megbecsülve, önálló személyiségként tudjanak élni. Támogattuk és a mai napig támogatjuk az intimitást, fejlesztve képességeiket, ismereteiket és kreativitásukat, lehetővé tesszük számukra a függetlenséget és a választás szabadságát” – mondta.

Az ünnepségen levetítették a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs csoportja által a Befogadás Házában élők mindennapjairól készített Teljes élet című filmet (alább megtekinthető), valamint a fejlesztő pedagógia során létrejött Kevin színjátszócsoportról szóló videót. Utóbbi a kutyaterápiás foglalkozás kutyájáról, Kevinről kapta a nevét, a filmben pedig a két helyi színtársulat, a lakóotthonoké és a kerámiaműhelyé adja elő – a kutyáról bevágott jelenetekkel színesítve – Petőfi Sándor különböző verseit előadva. Ennek létrejöttét a kutyaterápiás alkalmak vezetője, Rácz Andrea tette lehetővé.

Mrázné Jáger Júlia, a kerámiaműhely szakmai vezetője a tíz év fotóiból és a műhelyhez kötődő személyek gondolataiból készült kiadványt ismertette. „A Jóisten Jóska bácsi vezetésével átvezetett minket ide, mintha Kánaánba jöttünk volna” – mondta, utalva Hagyó József atyára, aki 35 éve Biatorbágyon alapította a kerámiaműhelyt.

A délutáni programot a PMZ, azaz a Pátyi Máltai Zenekar koncertje színesítette. A 2020-ban, a koronavírus-járvány idején, az otthon lakóiból alakult együttes több mint egytucat dalt adott elő az egyik lakóotthon nappali szintjén. Az ünnep és a koncert hangulatáról sokat elmondott, amikor Kowalsky meg a Vega Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek című slágere alatt az egyik lakó táncra kérte az egyik munkatárst. Mindezek után pedig egy-egy egyedi tortával (ami a biatorbágyi Andrész Cukrászda adománya volt) köszöntötték a húszéves Befogadás Házát és a tízéves kerámiaműhelyt.