A felhívásban ez állt: kilenc órára önkéntes segítséget keresünk a Rimaszombati úti átmeneti szálló berendezésére. Tizenöt önkéntesre volt szükség. Mikor kicsivel tíz óra után megérkeztem, több mint húszan vannak, és szinte minden készen van. A Rimaszombati úti egykori kollégium épületében – melyet a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan emberek krízisszállójára szokott használatba kapni a fővárostól – a földszintet és az első két emeletet alakítják ki az ukrajnai háború elől menekülő emberek fogadására. Az önkéntesek Biró Péter máltai intézményvezető irányításával dolgoznak.

A 2-4 fős szobákban már bent vannak az ágyak és a matracok, az adományba kapott párnák, paplanok felhúzva, két asszony egy önkormányzati takarító cégtől az utolsó simításokat végzi a szobákon és a folyosón. Míg szárad a padló, beszélgetünk az önkéntesekkel. A kérdésre, hogy miért vannak itt, egyszerű válasz jön. Élőben lehet követni a háborút a neten, civilek állnak a tankok és puskák előtt. Ha tétlenül nézi az ember, beleőrül, ezért eljöttek néhány órára és majd hoznak, amire még szükség van. Ha ennyit meg tudunk tenni, miért ne – mondják. Egy asszony azt meséli, az előző hétvégén több mint 600 kilométert tett meg Budapesten belül. Szállásokra vitte az érkezőket, majd másnap tovább az induló járatokhoz. Így éreztem helyesnek, és megspóroltuk a visszaútra a szervezést – teszi hozzá. Teljes munkaidős munkája és családja mellett csinálja, mert mint fogalmaz, őt ez pörgeti fel. Segíteni kell, mást a drog meg az alkohol dobja fel, engem az, ha segíthetek – hangsúlyozza. Mennyire furcsa, ki mibe kapaszkodik ebben a helyzetben – kezdi mesélni élményeit. Volt, aki a gyerekei mellett kutyával és macskával érkezett, de fuvarozott családot papagájjal is. Egy asszonytól megkérdezte, mire lenne szüksége, és ő borotvát kért, hogy rendbe tegye a lábát. Vittem neki és a két lányának is borotvát. Nem tudom, minket mi tartan egyben ilyen helyzetben – teszi hozzá, és már megy is le a lépcsőn a többiekkel, mert amíg a maradék két szoba kulcsát várják, amelyeket épp másoltat egy önkéntes, addig keresnek feladatot.

A kollégium használaton kívül van – leszámítva a krízisidőszak néhány hónapját – otthonossá kellene tenni, ha családok jönnek ide. Gyorsan előkerül a söprű, lapát, felmosó, alakul a gyereksarok – két önkéntes hazaszalad, hoznak szőnyeget, hogy legyen mire letenni a gyerekeket, hadd játsszanak – az adományok raktározására is találnak helyet. Biró Péter azt mondja, itt mindent fognak tudni hasznosítani. Meleg ételt, szendvicset, instant levest, konzervet, gyerekjátékot, törölközőt, alsóneműt – ruhaadományt nem fogadnak, ha szükség lesz valamire, jelzik az erre létrehozott Facebook csoportban. Vannak hűtők, lesznek mikrohullámú sütők, vízforralók. Ez a szálló – ahogy a szervezet óbudai szállása is – rövid távú tartózkodásra lesz berendezve. Addig maradnak itt az emberek, amíg tovább indulnak más országba vagy találnak nekik hosszú távra szállást.

Zsúfolt a város, lassan érkezik a kulcs. Viszont érkeznek adományok – önkormányzattól, önkéntesektől, összekötve, összerendezve. Az elsőn lesz az iroda, ott kellene helyet találni nekik – irányítja a hölgyeket a vezető, míg a férfiakkal bepakolnak az autókból. Közben kinézünk az ablakon. Vagyis kinéznénk, de nem lehet kilátni, ezért többen nekilátnak a hatalmas ablaktáblák lemosásának – itt fognak bejönni, legyen szép – mondják. Ezalatt a dobozokra szép sorban feliratok kerülnek: tányér, pohár, bébiétel, cukor, kávé. Az irodában egymás mellett sorakoznak a pelenkák méret szerint, a betétek, a nedves törlők. Férfi tisztálkodó szerből kevés van, de majd érkezik. Egy férfi igen szótlan, utóbb kiderül azért, mert olasz. Angolul meséli, hogy Budapesten dolgozik, a felesége regisztrálta a segítő csoportokba, de kevés az angol nyelvű tájékoztatás – Google fordítóval próbálja angolra fordítani a magyart. Nagyon vicces mondatok jönnek ki – mondja, de ezt a felhívást megértette, úgyhogy jött. Ágyat szerel, ablakot mos, amit csak kell. Segíteni szeretne.

A piros biléta a szobákhoz, a kék a szolgálati kulcsokhoz, a zöldet adjuk ki – kész a kulcsmásolás, jöhet a rendszerezés és a maradék két szoba berendezése, takarítása. A másik szállóról tudható, a tolmács nagy kincs. Ide is jól jönne majd. A szállón 7 és 23 óra között hat óránként váltják majd egymást a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, őket egészítik ki önkéntesek. Alig múlt dél és minden a helyén. A tér készen áll, most jöhetnek a részletek. Az egykori koli portásfülkéjét praktikusan használja ki Biró Péter – járatos az ilyen rendszerek kialakításában, a szomszédban működő hajléktalanellátó intézmény vezetőjeként nem egyszer rakott már össze egy délután alatt krízisszállót, de az mégis kicsit más. Lesznek címkék, törölhető szobacédulák, információs táblák, nyilak és feliratok. Magyarul és ukránul. Az önkéntesek gyakorlatias ötleteket adnak, megoldásokat keresnek és találnak. Van az a mondás, hogy kétszer segít, aki gyorsan segít, de a vezető azt mondja, ezesetben nagyon fontos, hogy jól segítsünk. Nem csak egy estéről van szó. Hosszabb távra kell megtervezni a működést, és arra, hogy az ideérkezők a szállás mellett információt is kaphassanak, biztonságban és nyugalomban érezhessék magukat, fel kell készülni. Hamarosan 36 fő számára készen fog állni a szálló. A szobák pótágyazhatók – és ez nem csak jól hangzik, de igaz is, ha szükséges, további férőhelyeket alakít ki a Máltai Szeretetszolgálat. 

Képeken az önkéntesek munkája: