Paradox, hogy éppen a társadalomból kitaszítottakra nézve leljük meg a sorsoknak azt a legbelső halmazát, ahonnan senki sem száműzhető. Hogy amikor a szegényt magát látjuk, (újra) rádöbbenünk, hogy az emberségből, az emberi mivoltból minden ember kirekeszthetetlen. Bár szükségeink különböznek, összetartozásunk szükségszerű. Ezért az „aki megszorul, kiszorul” törvénye átverés, a tehetetlenség pedig nem más, mint illúzió: egymásért cselekedni születtünk.

Épp ezért a reményről szólnak Majoros Árpád Csaba fotoriporter képei és Mátrai Roxána írásai. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak a solymári Apáczai Csere János Művelődési Házban nyílt fotókiállítása február 12-én, a 300 leghátrányosabb helyzetű magyar községben indított Felzárkózó települések program támogatásával.

 

Az ország legszegényebb falujában, a Borsod megyei Csenyétén készült képekről és az azokat kísérő szövegről Jármy Éva, a Művelődési Ház munkatársa azt mondta: neki ezek a közösség, a család és a hit erejéről mesélnek, olyan találkozásokról, melyek segítenek egy kicsit nyitottabb szemmel járni. Felidézte, hogy még a kiállítás rendezése idején egy a terembe betérő vendétől azt hallotta: megdöbbent, hogy ezek a fotók Magyarországon készültek. „Mielőtt mögé látnánk a dolgoknak, először észre kell vennünk őket” – Jármy Éva úgy vélte, Majoros Árpád és Mátrai Roxána munkája ebben segít másokat.

A Láss mögé! című kiállítást Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyitotta meg. „Ilyen képeket nem lehet csinálni Csenyétén” – jelentette ki beszéde elején, utalva arra, hogy a nyomorúság mellett a fotókon megmutatkozó bensőségességet csak az képes láttatni, aki valóban jelen van az emberek között. Mint mondta, Majoros Árpád fotográfus látásmódja olyan „szűrő”, amely ebből a valódi jelenlétből fakad: szépnek látja a családokat, és ők megszépülnek, jónak tekinti őket, és valóban jók lesznek. Mátrai Roxána írásainak pedig megelevenítő erejét emelte ki: segítségükkel a sem Csenyétén, sem a nyomorban nem járatos látogató el tudja helyezni a fotókat és azok szereplőit, történetükben képes látni őket. „A jelenlét arról szól, hogy mi vegyülünk el, mi integrálódunk. És utána lehet képeket csinálni. Ha az ember szeret, akkor a mellette lévők gyógyulnak, és ha rajongva szeret, akkor meggyógyulnak körülötte” – mondta Vecsei Miklós.

A tárlat kiemelt eleme egy installáció, mely két, egymás mögé illesztett képből áll. A „fedőképen” világos háttér előtt egy fiatal, szélesen mosolygó, barna bőrű lány látható, alakja alatt az ismert divatszlogen: United colors of Benetton. Az e mögötti képen ugyanez a – mint kiderül: roma – lány szerepel, ám immár nem steril grafikai elemek között, hanem testvérei körében, romos házuk tornácán. Az installáció – és a kiállítás – címe: Láss mögé!

Vecsei Miklós az installáció kapcsán elárulta: szíven üti a kép főhősének látványa, hiszen ha a lány mondjuk Amerikában született volna, akkor hatalmas vagyonokat kapna a fotóért, ügynökök egyengetnék a karrierjét – ám ez a lány nem Amerikában született. Épp ezért nekünk, máltaiaknak meggyőződésünk, hogy egyetlen kérdést, a Szent Pál-i kérdést kell jól megválaszolni, amely így hangzik: Mid van, amit nem kaptál? – folytatta a miniszterelnöki biztos. „Enélkül a válasz nélkül nincs társadalmi változás. Lehetetlen a változás akkor, ha nem tudjuk pontosan, hogy azok az emberek, akikről ezek a képek készültek, ugyanolyan egyediek, és ugyanúgy egyetlen van belőlük a világon a hétmilliárdból, ahogyan belőlünk – csak nincs ügynökük, és nem oda születtek, mint szerencsésebb társaik” – fogalmazott, majd hozzátette: a társadalomnak a jóléti erkélyen élő része képes viszonyba kerülni, ezért fontos, hogy ők induljanak el embertársaik felé, ők legyenek jelen, és vegyék észre először azokat az értékeket, amelyeket észrevenni érdemes.

Végül Majoros Árpád köszöntötte a résztvevőket, és megköszönte máltai kollégái munkáját. Mint mondta: nélkülük ez a tárlat nem született volna meg, hiszen az ilyen jellegű alkotást csak összetartó és egymás számára is jelen levő csapat munkája teszi lehetővé. Elárulta, hogy ezeket a csenyétei képeket több, a szegénységgel és a cigánysággal kapcsolatos előzetes „belső képe” előzte meg, melyek jó vagy rossz, keserű vagy épp örömteli tapasztalataiból, élményeiből formálódtak. A fotográfus arra kérte a vendégeket: a megtekintett képeket ők is helyezzék a bennük élő, meglévő képeik mellé.

A szomszéd teremben koncert volt készülőben, mégsem kellett egymást túlkiabálni: talán annak az odaadó figyelemnek köszönhetően, amelyet a fotók és a szövegek csalogattak elő, de az embereknek egymásra is jutott belőle. Egy hangfalból Mátrai Roxána hangján rádiójáték-szerű felvétel szólt: többek között azt mesélte el a jelenlévőknek, hogy az itt kiállított képeket ajándékképpen azok is megkapták, akikről készültek. Egy édesapának is adtunk belőlük, aki a válásuk óta nem találkozott a fiával. A neki adott képen most nap mint nap viszontláthatja őt, amíg a család sorsa másként nem alakul – tudhatta meg a közönség.

Többen a családjukkal, egészen kicsi gyermekekkel is érkeztek. A kiállítás tere kicsinek bizonyult: a Solymárról vagy távolabbról idelátogató vendégek helyszűkében csak kissé feltorlódva szemlélhették a képeket. Ám a szoros közelség ezen az estén valahogy mégsem a kényelmetlen oldalát mutatta. A fotók nem tolakodnak – a látogatók sem tették. Észrevehető volt rajtuk az, amit csak a személyiségszerűen egyedi képek tudnak kiváltani: nem csak néztek s láttak, hanem találkoztak is.


Elvégre aki remél, nem zárul magába.

 

A Láss mögé! című fotókiállítás február 25-ig megtekinthető a solymári Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár épületében. A belépés díjtalan.