Szakmaiság - Hivatás - Máltaiság

Idén lesz 10 éve, hogy megnyitott Orosházán a Máltai játszótér. Pusztai Ágnes a kezdet kezdete óta ott van, és közvetlenségével, nyitottságával szinte vonzza maga köré a gyerekeket. Ő egy olyan személyiség, akinek jó a közelében lenni. Miért? Mert tele van életerővel, életörömmel, lazasággal, határozottsággal. Mindezt így, egyben. Különleges arca ő a játszótérnek, akinek idén már – 2018 után – második alkalommal ismerték el hivatalos formában is a munkáját.

– Nyertem már két évvel ezelőtt is belső, máltais pályázaton. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dél-Alföldi Régiója hirdette meg 2020-ban ezt a mostanit „Szakmaiság–Hivatás–Máltaiság” címen, amire önkéntesek és munkatársak jelentkezhettek. Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke adta át február 4-én Kecskeméten az elismerést, ami nagyon nagy megtiszteltetés volt. Mindenkit személy szerint megdicsért. Remegtem, mint a nyárfalevél. Én egy esszét írtam arról, hogyan alakult át bennem a munka hivatássá, hogyan lettem igazából, lelkiekben is máltás. Ez egy folyamat, amit az ide járó emberekkel való foglalkozás alakított bennem. Korábban vendéglátósként dolgoztam, és mikor ide bekerültem, azt gondoltam, itt csak gyerekekkel kell játszani, foglalkozni, és hogy menni fog ez nekem. De aztán az idő előrehaladtával megtapasztaltam azt, hogy ez jóval több ennél – mondta Ági.

Mikor arról kérdeztem Ágit, tudna-e mondatni egy „ütős sztorit”, amikor tényleg nagyban befolyásolta, új irányba fordította valaki életét, ő szerényen így válaszolt.

– Azt gondolom, hogy mi a hétköznapi, apró dolgokban tudunk segíteni. Mikor szerelmi bánattal jönnek hozzánk, vagy mikor elmondják, hogy otthon milyen probléma van. Minden nap közelebb hoz minket egymáshoz. Világmegváltó nagy tetteink nincsenek. Mint ahogy Teréz anya mondta: „Nagy dolgokat nem tudunk tenni, csak kicsiket, nagy szeretettel.” – folytatta.

Légy hiteles! Ez a legfontosabb!


Ági szerint ebben a munkában a hitelesség a legfontosabb, az, hogy ne akarjon senki tökéletesnek mutatkozni, hanem merje bevállalni, ha szomorú, dühös vagy fáradt. És be kell ismernie azt is, ha tévedett.

– Sokszor mentem már oda úgy egy gyerekhez, hogy azt mondtam: „Ne haragudj már. Az előbb nagyon dühös voltam rád, de nem volt igazam.” Megbeszéltük, és ennyi. Hibáztam, és beismertem. Nem mutattam magam erősnek akkor sem, mikor meghalt a macskám. Csak sírtam, és jöttek körém a gyerekek, hogy vigasztaljanak. Mi nem teszünk úgy, mint ha minden oké lenne, ha valójában nem úgy van. Legyél őszinte és empatikus! Nálunk az a lényeg, hogy az alap erkölcsi dolgok meglegyenek – hangsúlyozta.

A Máltai játszóterek alapvetően kulcsos gyerekeknek épültek, olyanoknak, akiknek a szülei dolgoznak, ők pedig az utcákon csellengnek egész nap kulccsal a nyakukban. Az orosházi játszótéren mindenkit szeretettel fogadnak, de kiemelt figyelmet fordítanak a hátrányos helyzet fiatalokra. Itt a szabad játék mellett sok izgalmas, szervezett program is várja a gyerekeket, Ági mégis leginkább a téli bekuckózást, a közös semmittevés, a kártyázást, társasozást szereti. Itt tanulta meg, milyen hatalma van a játéknak.

– Ha egy kisgyerektől direktbe megkérdezed, mi a helyzet otthon, akkor nem fog elmondani semmit. Viszont játék közben megnyílnak a kicsik, és spontán mesélni kezdenek. Amikor bejövök ide dolgozni, akkor gyakran csak sodródom. Úgy gondolom, elég jó habitusom van, és jól ráérzek arra, mikor van valakinek szüksége rám, és arra is, mikor nincs. Főképp a kamasz korosztállyal értem meg magam. Náluk hatványozottan látszik, mikor kérnek egy kis távolságot, vagy épp mikor van szükségük rá, hogy odaülj melléjük, és megkérdezd, mi volt ma a suliban. Kellenek ezek az előhívó kérdések. Én itt tanultam meg végighallgatni a másikat. Korábban kész válaszok voltak a fejemben, és míg a válaszomat fogalmaztam, addig nem is hallottam meg az másik szavait. Ma már értő figyelemmel hallgatom őket – mesélte Ági.

Élmények a gyerekek szájából

A játszótéren elcsíptünk két olyan fiút, fiatal felnőttet, akik hosszú évek óta ismerik Ágit. Megkértük őket, néhány szóban mondják el, milyennek látják őt.

– Ágiban nagyon nagy szeretet van – kezdte Kozsla Richárd. – Volt olyan, hogy összevesztem a barátnőmmel, és ő elmondta nekem, mit hogyan kellene csinálni. Nagyon jó tanácsot adott akkor. Meg amit szeretek benne, hogy mindenkivel szokott játszani. Ma is együtt dartsoztunk – folytatta.

– És segítőkész – vette át a szót Ordó Sándor. – A gyerekekhez nagyon jól ért. Intelligenciája páratlan, emellett megértő, és bele tudja élni magát az én helyzetembe. Egyszer segített nekem egy levelet írni. Nem tudtam, mit írhatnék, Ági viszont néhány perc alatt megcsinálta. Annyi volt neki, mint nekem kivinni a szemetet – mesélte.

Ági és a játszótéren dolgozó kollégái azt vallják, a máltaiság nem csak kerítésig tart. Járnak focimeccsekre, szalagavatókra és ballagásokra is. A gyerekek hívják őket, ők pedig mennek.

– Nehéz megfogalmazni, mi az a máltaiság. Nem tudok nagy szavakat mondani. Talán a legfontosabb fogalmak az odafigyelés, a megértés, hogy lehajolunk a másikhoz. Kicsi, apró csendes csodák a máltais tettek. Nem nagyok, nem harsogók, nem előtérbe tolakodók. Abban látszódik meg talán a leginkább a munkánk eredménye, mikor a nagyok leülnek a kicsik mellé, rajzolgatnak velük, vagy segítenek nekik a tanulásban. Mert igen, itt ilyenek is történnek – zárta gondolatait Ági. 

Az eredeti cikk és még több kép elérhető az OrosCafé oldalán.