A Hajléktalan Jézus szobrot Libárdi Henrietta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szentendrei Csoportjának tagja köszöntötte, majd Morva Emília, a Közép-Magyarországi Régió régióvezetője mondott beszédet. A régióvezető kiemelte, bátorság kell ahhoz, hogy meglássuk Jézust a rászoruló emberekben, hogy le tudjunk hajolni. Blanckenstein György plébános azt mondta, zavarba ejtő a szobor a templomban, hiszen a mindennapokban sokszor elmegyünk a hasonló helyzetben fekvő, szenvedő emberek mellett. „Ez az alkotás nem csupán a hajléktalanságról szól, hanem az együttérzésről és az elutasítottságról, és az elszalasztott szeretet-lehetőségekről is. Vigyük Jézus elé most az elhatározásunkat, hogy ő nem lesz hajléktalan a mi szívünkben.”

A képre kattintva galéria nyílik meg.

A Hajléktalan Jézus szobra kapcsán Páljános Ervin szobrász művész tett tanúságot az együttérzés fontosságáról. Márton Zsófia három gyermekes családanya, megköszönte a Szentendrei Csoport segítségét és együttérzését, amit akkor kapott a máltai önkéntesektől, mikor egyedül maradt a három gyermekével. Kovács Miklósné Mária a szentendrei Hajléktalan Szálló alapítója Teréz anya gondolataival arra hívta fel a figyelmet, hogy az együttérzéssel felelősség is jár, valamint, hogy az irgalmasság testi cselekedetei mellett a rászoruló embereknek a szóra is nagy szükségük van. „Jó szóra vágynak, amit nekik mondunk, és amit Isten felé mondunk értük, vagyis imáinkra.”

A közös éneklés és imádság után a máltai csoport adományaként a cserkészek friss cipókat osztottak a szobor mellett.

 
A Hajléktalan Jézus szobra mellett egész éjszaka a város katolikus közösségei, cserkészek, imacsoportok virrasztanak.