Történeteink

Megyaszón június 21. óta nejlonsátor alatt élnek az emberek, de vannak, akik még megmaradt bútoraikért is alig mernek visszamenni házukba, mely a vihar után lakhatatlanná vált. Aznap délután két óra után jégeső és vihar pusztított Megyaszón, és a környező településeken. A tojás, esetenként teniszlabda nagyságú jég megrongálta a tetőket, ablakokat, redőnyöket tört be, leverte a termést.  

A vihar után négy családot ki kellett költöztetni az otthonából, mert a statikusok életveszélyessé nyilvánították a házaikat. Három család a rokonaikhoz költözött, míg a negyedik, egy üresen álló ingatlanban kapott átmenetileg szállást. „A házra hetes van írva, a kapura tizenhatos. Még az utca nevét sem nagyon jegyeztem meg, azt pedig egyáltalán nem tudom, kinek a házában élünk most.” – meséli Béresné Nagy Ágnes, akinek háza lakhatatlanná vált és unokatestvére ismerősének üresen álló ingatlanába költöztek át fiával és élettársával. „Azóta állandóan takarítok, mosom az elhozott szétázott ruháinkat, az udvaron szárítgatom a megmaradt szekrényeket. A katasztrófavédelem még azt sem akarta engedni, hogy a bútorokat kihozzuk, mert annyira veszélyesen megrogyott a ház.” 

A sárga kordonnal lezárt házba lépve halkan csak annyit mond: ez egy kétéves ajtó. „Csak ezt tudtuk kicserélni meg két ablakot, a többit később akartuk, ha újra összejön rá a pénz. A párommal ketten raktuk be. Mindig javítottunk, csinosítottunk valamit, ha tellett rá. Most mindent kezdhetünk a nulláról, de nincs miből. Biztosításunk nem volt, mert a fizetésünkből kétszer is meggondoltuk, hogy a gyereknek vettünk reggelit vagy biztosítást fizettünk.” A vihar idején Ágnes fia egyedül volt otthon, mikor szinte egyszerre szakadt le a mennyezet több szobában, azonnal lekapcsolta a villanyórát és hívta édesanyját, aki Miskolcon dolgozott. „Negyed háromkor hívott András, hogy anya baj van. Elkértem magam a munkából, és azonnal jöttem, de az út több mint két óra ide. Mikor hazaértem és megláttam, mi van itt, azt gondoltam, felakasztom magam. Nem értettem, mi történt: süt a nap és bokáig állok a jégben. Elmentem dolgozni, sütött a nap, hazajöttem, sütött a nap, a kettő között tönkre ment az életünk.” A konyhában, a nappaliban, és a hálószobában lyuk tátong a tetőn, a padlón a födémből lehullott sár, kukoricacsutkák, fadarabok, amik egykor a házat tartották össze.

„Ez tegnap óta esett le megint. Ahogy a katasztrófavédelem és a statikus mondta, megszívta magát vízzel a vályog és akkora súly nehezedik a gerendákra, hogy nem bírják. Ha kiszárad, akkor omlani fog, közben pedig repednek a falak. Összedől, mint az életünk.” – mondja az asszony. A házban nyirkos penész szag terjeng, a konvektorokon kívül már más nincs benne. A hűtőt, a gáz tűzhelyet, a tévét, egy szekrényt és egy ágyat tudtak megmenteni. A kertből a viharvert cserepes virágokat elajándékozták oda, ahol még rendbe tudják hozni azokat. A portán két kutya és egy macska maradt, a kisfiú két kecskéjét el kellett adniuk. „A jószágról gondoskodni kell. Elázott a takarmány, a saját termésünket elverte a jég, a másik házhoz nem tudtuk volna vinni őket, ezért eladtuk. Adtuk volna ingyen is, de az ismerősök így akartak nekünk segíteni.” A házon csak néhány pala maradt épen, ezeket a szomszédoknak adták, akik fel tudják használni a saját házukhoz, a fiú a szobája falát díszítő matricákat és épen maradt dolgait odaajándékozta a környékbeli gyerekeknek. „Amikor csak volt miből, mindig adtunk, akinek szüksége volt rá, és most nekünk hozzák a májkrém konzervet. Nagyon szégyellem magam.” Ágnes élettársa, Bozsek József az mondja, számukra mindegy lenne, milyen házba költöznének, de a gyermeknek szeretnének újra otthont adni. „Ha az utolsó perceimet is a munkára fogom fordítani, ha ott fogok összeesni, az sem érdekel, akkor is talpra fogunk állni a nulláról is. Addig meg tartjuk egymásban a lelket.” 

Bozsek József is, ahogy mindenki, azt mondja, szakemberre lenne a legnagyobb szükség, aki azt is meg tudja mondani, milyen alapanyagokat lehet és kell felhasználni az újjáépítéshez. Sokan, még Budapestről és távolabbi településekről is ajánlottak fel a polgármesternek használt cserepet, palát, építési anyagokat, ami valóban nagy segítség lehetne, ha el tudnák szállíttatni Megyaszóra. Hajdú Istvánné azt mondja, hálás a felajánlásokért, de nincs járművük a szállításhoz. „A pala ráadásul veszélyes anyag, amit speciális feltételekkel lehet csak szállítani. Ebben is segítségre szorulunk. De sok ház esetében nem lehet használt anyagokkal megoldani a problémát, új faszerkezetet kell ácsolni, megerősíteni a mostanit, amihez valódi szakemberek szükségesek. Ezen a környéken azonban nincsenek ilyenek. Szélhámosok viszont igen, akik a legkiszolgáltatottabb családokat is ki akarnák használni.”

A házak helyreállításához szükséges felmérés és tervezés már zajlik, a kivitelezés költségeit azonban sok család nem tudja előteremteni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyűjtést hirdet a helyreállításra és a károsult családok megsegítésére.

A rászoruló embereket a 1350-es adományvonalon hívásonként 250 forinttal támogathatják, a nagyobb összegű felajánlásokat pedig a www.adomanyozz.hu oldalon keresztül fogadja a Szeretetszolgálat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyszíni jelentését teljes egészében letöltheti innen.

A fényképre kattintva megtekintheti a helyszínen készült felvételeinket. 

Tiszta udvar, rendes ház feliratú tábla van az ablakban Hajdú Károlyné házán, az udvarban széttöredezett pala, a tetőn pedig fólia. „A törmelékkel együtt a pálinkát is kidobtuk.” – mutat a nyolcvanéves asszony az udvar végén álló vihartól megkopasztott szilvafára.

A hatvanas években költözött ebbe a házba, ahol ötvenhárom éves, halmozottan sérült fiával, Karcsival él. A fiú agyvérzéssel és oxigénhiánnyal született, néhány évig intézetben gondozták, de miután sorozatosan betegeskedett, szülei hazavitték, hogy maguk gondoskodjanak róla. „Nem egy nagy palota, de a fizetéseinkhez képest és egy beteg gyerekkel, szépen megvoltunk ebben a házban. Karcsika el sem akar menni, pedig a lányom felajánlotta, hogy egy ideig legyünk nála, de hát náluk is megverte a tetőt a jég, nekik is megvan a maguk baja.” – meséli Hajdúné. Mint mondja, soha nem tapasztaltak még ilyen vihart. Lavórral és vödrökkel indult a padlásra, de lassú mozgása miatt, látta, hogy nincs értelme, így a szobában próbálta megállítani a leömlő vizet. „Húzgáltuk Karcsika ágyát, hogy ne legyen vizes, mert ő csak azon tud aludni. Hoztam a vödröket, de aztán már csak álltam és sírtam.”

A plafonról leszakadt a vakolat, a víz elöntötte a szobákat: a szőnyegek tönkre mentek, a szekrényben eláztak a ruhák, csak a konyha és a fürdőszoba maradt épen. A falról és a plafonról pereg, mállik a száradó vakolat, sár és vályog. „A lányom és a fiú unokám segített eltakarítani, amit tudtunk, most be van fedve a tető, félig azzal a fóliával, amit mi vettünk, félig azzal, amit a katasztrófavédelem adott. De ha jön még egy eső, nem tudom, kibírja-e. Még csak halvány dunsztom sincs, hogy mi lesz.” A paplan és a párnák a verandán száradnak, a fóliával borított tető alatt a nyirkos szobákban pedig nyolcvan év vízben ázott emlékeit próbálja szárítani.

A mintegy 2700 lelkes település nagy többsége egyedülálló idős ember, kisebb százalékban több gyermekes család. A károsult családok közül 211 nem rendelkezik biztosítással. „Nekem van biztosításom, így sem tudom, mi lesz.” – mondja tanácstalanul egy idős asszony. „A kárfelmérés után kiderült, a helyreállítás költségének töredékét sem fedezi a biztosítás. A teljes tetőszerkezetet ki kell cserélnünk, újra kell fedni a házat. És akkor még csak a lakásról van szó, az ólakról, kamráról nem is beszélve. A téli tüzelőre spóroltunk, most azt fordítjuk a házra. Hogy télen mi lesz, azon most nem is gondolkodunk.” 

Egy másik asszony a kertjét siratja, mint mondja, minden odaveszett. „Olyan szép volt, élvezet volt benne dolgozni. Jó termésünk lett volna, de az uborkát leszaggatta, a hagymát kiforgatta a földből, a gyümölcsöket leverte a fáról, még az ágakat is letörte. Ijesztő volt, ahogy még a szomszéd házat sem lehetett látni, és az a pusztítás, amit hagyott maga után, borzalmas.” A határban a kukoricát, a napraforgót teljesen elverte a vihar, a földeken közel 100 %-os a kár.

A házak helyreállításához szükséges felmérés és tervezés már zajlik, a kivitelezés költségeit azonban sok család nem tudja előteremteni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyűjtést hirdet a helyreállításra és a károsult családok megsegítésére.

A rászoruló embereket a 1350-es adományvonalon hívásonként 250 forinttal támogathatják, a nagyobb összegű felajánlásokat pedig a www.adomanyozz.hu oldalon keresztül fogadja a Szeretetszolgálat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyszíni jelentését teljes egészében letöltheti innen.
 

A fényképre kattintva megtekintheti a helyszínen készült felvételeinket.