A maga teljességében kell ismerni az embert, a múltjával, fájdalmaival, örömforrásaival, szokásaival és vágyaival együtt ahhoz, hogy biztonságot, törődést, otthont, vagyis személyes gondoskodást nyújtsunk számára, miközben a demencia fokozatosan megfosztja őt önállóságától, emlékeitől, kapcsolataitól. Ez a szemlélet fonta át az ötödik alkalommal rendezett, a demencia tünetcsoport felismerése és kezelése témakörét taglaló belső szakmai napot a Máltai Szeretetszolgálat az idősgondozással foglalkozó szakemberei számára.

A szakmai napon mintegy száz szakmai munkatárs vett részt, akiket Thaisz Miklós ügyvezető köszöntött leszögezve, hogy ez a konferencia is azt mutatja: a szakmai építkezés, mely mindig is jellemezte a Máltai Szeretetszolgálatot folyamatosan zajlik a ránk bízott emberek szolgálatában. „A közel 3000 idős embernek, akikről idősotthonainkban gondoskodunk, közel fele demenciával érintett. Folyamatosan keressük, hogy tudunk jól segíteni nekik. Az ő érdekükben is kiemelten fontos az innováció és a munkatársaink továbbképzése, motiválása, megőrzése. Tanuló szervezet vagyunk, ahogy az is voltunk, ahol a fejlődés kötelesség, felelősség és lehetőség is, amelynek a máltai értékeink jelentik az alapját: az emberközpontúság, a folyamatos szolgálat, az egymás iránti felelősség, a tisztelet, az egymástól tanulás, és a megújulásra való képesség.”

A szociális kormányzat részéről Vajda Kinga a Szociális, Család-, és Idősügyi Államtitkárság Idősügyi Főosztály főosztályvezetője vett részt a szakmai találkozón és vázolta a minisztérium rövid és hosszútávú vízióját. Mint mondta, az Idősügyi Főosztály mottója: aktivitás-autonómia-méltóság. Az idős emberek ügye kiemelt fontosságú, mert az idősek aránya továbbra is nő a társadalomban, ezzel párhuzamosan a demens betegek és általuk az érintett családtagok, hozzátartozók aránya is növekszik. Mint kifejtette, világszerte 57 millió ember érintett a demenciában, 10 millió új esetet regisztrálnak évente. Hazánkban 2-3 százezer ember szenved a demenciától és hozzátartozóikkal együtt több mint 1 millió ember életét befolyásolja ez a betegség.

Vajda Kinga elmondta, a főosztály arra törekszik, hogy ne egy íróasztal mögül szülessenek szakmai döntések. Kutatás, diplomácia, módszertan, koordináció – ezt a négy nagy feladatkört határozták meg a főosztály számra. „Megkérdezzük a terepet, megkérdezzük a célcsoportot vagy a célcsoportokat, hogy mit hogyan szeretnének, milyen igényeik vannak. Elengedhetetlen a hatékony, megfelelő döntéshozatalhoz az, hogy bizonyítékokon alapuljon, lássuk azt, hogy mi az igény. Ehhez pedig megbízható alapozó kutatásokra van szükség. Emellett nagyon fontos az, hogy stratégiák és cselekvési tervek szülessenek, köztük a demens stratégia kialakítása.” Hangsúlyozta, hogy nagy hangsúlyt kapnak a jövőben a terepen kipróbált jó gyakorlatok, az ezekből születő pilot programok, hogy azokat a jövőben kodifikálhatóvá és széles körben használhatóvá lehessen tenni. „Jó gyakorlatokat kell gyűjtenünk, amihez ma tökéletes helyen vagyunk. A gyakorlatokból pilot programokat kell létrehozni, és azt követően lehet megtervezni, hogy hogyan lehet ezeket fenntarthatóan beemelni az ellátási rendszerbe.” A főosztályvezető kiemelte a szemléletformálás fontosságát, és az age-izmus visszaszorítását. „Az életkor alapú megkülönböztetés a legelterjedtebb a világon, a szexizmusnál és a rasszizmusnál is többször fordul elő.”

A korai diagnózist is segíti a társadalom tájékozottsága

A demencia nemcsak egyéni sors, hanem társadalmi kihívás is – hangzott el Dallos Rita, a Veszprémi Érseki Főiskola adjunktusának, a Feledhetetlen Alapítvány koordinátorának előadásában. A szakember ismertette a demenciakutatás nemzetközi szakmai irányait, melyek egyik legfontosabb megállapítása: a demencia már nem kizárólag időskori szociális probléma, hanem közegészségügyi és társadalmi kihívás. A probléma kezelésében együtt kell működnie számos szektornak: az egészségügy a megelőzésben, diagnózis felállításban, kezelésben és rehabilitációban kap szerepet, a szociális ellátás a gondozásban és a támogató szolgáltatások fejlesztésében, szükség van az érintett ember családjának és gondozóinak támogatására, fontos a nemzetközi tudásmegosztás és a globális összefogás a téma széleskörben való ismertségéhez, elengedhetetlen a befogadó társadalom és a demenciabarát környezet kialakítása. A kutató és innovációs területen új diagnosztikai eljárások és terápiás lehetőségek fejlesztése, valamint az életszemléletű megoldások kapnak hangsúlyt, és fontos a politika részéről a jogszabályok, a finanszírozási keretek és a nemzetközi stratégiák kialakítása.

Kiemelt nemzetközi téma a prevenció és az életútszemléletű kockázatcsökkentés, valamint a korai felismerés és a pontosabb diagnosztika. A diagnózis után a személyközpontú ellátásban egyre nagyobb hangsúlyt kell kapjanak az érintett ember igényei, értékei és életminősége, az autonómia, a méltóság, ehhez pedig az szükséges, hogy a gondozás során a demenciával élő ember teljes élethelyzetét és környezetét is figyelembe vegyük – hangzott el az előadásban.  

Prof. Dr. Kovács Tibor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika igazgatója eőadása csatlakozott a nemzetközi irányokban is meghatározott szemlélethez, mely szerint klucsfontosságú a megelőzés és a korai felismerés, hogy a kezelés mihamarabb megkezdődhessen. A szakember leszögezte, a demencia egy tünetcsoport, mely ernyőként maga alá gyűjti a különböző betegségeket, a demencia mögött meghúzódó a leggyakoribb betegség az Alzheimer-betegség, a lassú, progresszív idegsejtpusztulás. „Ennek felismerésében vannak jelentős változások. „A jelenleg használt diagnosztika, a tünetek mintázata, a kognitív károsodás formái alapján és a képalkotó leletek alapján karakterizálja a betegséget, ami a tüneti kezelés szempontjából elégséges. A betegség azonosításához biomarker alapú diagnosztikát kell végezni. Az invazív, agygerincvelőfolyadékból végezhető meghatározás mellett egyre jobban terjed a kevésbé megterhelő és olcsóbb, vérből végezhető biomarker vizsgálat. Ennek értelmezését a kognitív tünetekkel együtt kell végezni. A biomarkerek meghatározása után Európában már elérhetőek gyógyszerek, melyek csökkentik az Alzheimer-betegség progressziójának mértékét. Korai szakaszban kell felismerni, mert akkor lehet lassítani a betegséget.” Dr. Kovács Tibor hangsúlyozta, a társadalmat érzékenyíteni kell, hogy felismerje a tüneteket. „Mindenki attól fél, hogy ha fáj a feje, agydaganata van, ha zsibbad a karja, sclerosis multiplexe, ha remeg, akkor parkinsonja van, de ha feledékeny, azt hajlamos az ember könnyedén kezelni. Jó lenne, ha a betegség ismertsége elterjedne, és korai stádiumban lehetne a betegséget felismerni és kezelni.”

Személyre szabott szeretetteljes gondoskodás a bentlakásos intézményekben

Ráczné Németh Teodóra, a Máltai Szeretetszolgálat Nyugat-dunántúli Régiójának ügyvezetője, a készülő demenciaútmutatót és a protokoll szakmai tartalmát mutatta be a máltai szakembereknek. Az útmutatót, mely még elfogadásra vár, Országos Szakmatámogatási Hálózat Időügyi Szakellátási Munkacsoportja az NSZI és a szaktárca megrendelésére készítette el a demenciával élők bentlakásos intézményi ellátásához. „Ez azoknak a szakembereknek szól, akik a bentlakásos intézményben demenciával élőket gondoznak, róluk gondoskodnak. Minden szakember a vezetőtől, akár a takarításban résztvevő munkatársig a számára hasznos és a munkaköréhez passzoló tudást, technikát, ismeretet tudja alkalmazni.”

A régióvezető elmondta, hogy az élet valamennyi területére kitér az útmutató. A személyi feltételektől a tárgyi feltételeken át a környezet erejére, az életben betöltött különböző szerepekre, kapcsolatokra, szociális hálóra, de az egyes napi tevékenységsorokra, így a személyi higiénére, az étkezésre, a folyadékpótlásra és az értelmesen eltöltött idő fontosságára, a fejlesztési tevékenységekre. „Aki ezt az útmutatót fellapozza és elolvassa, az meg tudja találni, hogy az ő intézményében, az adott környezetben, az adott ellátási szükségletekkel, mi az, ami a legjobb megoldás lehet, mi az, ami a legnagyobb segítséget adja. És egy dolog biztos, hogy érvényesülni tud: hogyha ezt alkalmazzuk, az emberi méltóság megőrzésével, szeretetteljes odafigyeléssel fogunk tudni gondoskodni a demenciával élő személyről, ami elengedhetetlen.” Az előadásában Ráczné Németh Teodóra nyomatékosította, a család és a hozzátartozók kiemelten fontosak abban, hogy megismerjük az idős embert, hogy amit ő már nem tud elmesélni saját magáról, azt a család elmondja, hiszen csak a teljes embert megismerve lehet kialakítani a személyre szabott gondoskodást.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat bentlakásos idősotthonaiban a demenciával élő emberek számára kedvező környezetet alakítanak ki, hogy a lehető legjobban csökkentsék a beköltözéssel járó mentális-lelki megterhelést, és a mindennapokban nyugodt életkörülményeket teremtsenek az idős embereknek. A demenciabarát környezetről Belancsicsné Pál Ágnes, a zalakomári Gondviselés Háza Aranytölgy Időskorúak Otthona vezetője tartott előadást a saját intézményükben megvalósított fejlesztésekről. A zalakomári intézményben élő 106 idős ember közül 52 érintett a demenciával. Korábban ők egy zárt épületrészben töltötték napjaikat, aztán a szakemberek úgy döntöttek, megnyitják előttük az ajtót, ám ezt úgy akarták megtenni, hogy közben biztonságban maradjanak a lakók. „A környezet is gondoz. A demenciával élő ember számára a világ fokozatosan válik nehezebben értelmezhetővé. A megszokott helyek, tárgyak, útvonalak, jelek és kapaszkodók ezért különösen nagy jelentőséget kapnak. Ezért a környezetnek „el kell mondania”, amit az ember már nem mindig tud önállóan értelmezni.” A belső udvart kerítéssel vették körbe, kialakítottak egy biztonságos, belátható teret, padokat helyeztek el, kisebb találkozásipontokat hoztak létre. „Átgondoltuk a felügyeletet, fejlesztettük a kamerarendszert, biztonságosabbá tettük a környezetet, és közben folyamatosan figyeltük, hogyan reagálnak lakóink az új lehetőségekre. Azt tapasztaltuk, hogy amikor több teret, több választási lehetőséget adunk nekik, akkor sok esetben nem a veszély növekszik, hanem a nyugalom.” Megújultak a burkolatok, a bútorok, új, kontrasztos festést kapott a részleg, mosható falvédők kerültek a megfelelő helyekre, színes, tűzgátló ajtókat építettek be, ezzel is növelve a biztonságot és egyben segítve a tájékozódást. „Napközben élni kell, ezért arra törekszünk, hogy akit csak lehet, kivegyünk az ágyból, ebben segítenek az elektromos emelők, és így ők is részt vehetnek a programokon, kiülhetnek a kertbe, beszélgethetnek, csökkentjük az elszigetelődést.” Intelligens szobát alakítottak ki, melyben lehetőség van arra, hogy a szobából közvetlen kommunikáció történjen a dolgozókkal, illetve szükség esetén jelzés érkezzen a munkatársak felé. A rendszer segítséget jelent akkor is, ha az ellátott elesik, lecsúszik az ágyról vagy olyan helyzetbe kerül, amelyben segítségre van szüksége.

Két másik, a demenciával élők számára fontos szobát alakítottak ki az intézményben: retro szobát és só szobát. A retro szoba berendezése az idős emberek fiatalkorát idézi, a használati tárgyak a lakók saját emlékdobozával segítenek emlékezni, így kapcsolódhatnak a gondozók ahhoz, amit az ember átélt. A múlt hidat képez a jelennel.

A sószoba a jótékony hatása mellett, nemcsak pihenésre és megnyugvásra szolgál, hanem aktív programoknak is helyet ad. Gyakran zajlik ott beszélgetés, torna, illatterápia és főleg éneklés.

Az otthonban arra törekednek, hogy mindenkinek megmaradjon az önállósága, amíg csak lehetséges. Ebben nagy segítséget jelentenek az olyan eszközök, mint a Parkinson-kanál, amely bizonyos mozgáskoordinációs nehézségekkel élő emberek számára segítheti az étkezést és ezáltal az önállóság megőrzését.

Az intézményvezető kiemelte, hogy minden tárgyi feltétel mellett a legfontosabb „eszközük” továbbra is az ember. „Azok a munkatársak, akik nap mint nap jelen vannak a lakóink mellett. Akik ismerik őket, akik tudják, hogy melyik lakó milyen zenét szeret, ki szeret beszélgetni, ki szeret sétálni. Ez a személyes ismeret nagyon fontos. Mert a demenciával élő ember nem „egy demens beteg”. Ő egy ember, saját történettel, szokásokkal, személyiséggel, félelmekkel és örömökkel. És nekünk ehhez kell igazodnunk. Mert a környezet csak akkor válik valóban demenciabaráttá, ha a mögötte lévő szakmai szemlélet is az.”

Marokbaba: gyermekfejlesztéstől a demencia kezeléséig

Gyakorlati tapasztalatokról számolt be előadásában Goricsán Melinda nyugat-dunántúli regionális intézményi szakreferens is, aki a Marokbaba nevű eszközcsomag használatáról beszélt. A speciális anyagból készült babák bölcsődében, pszichiátriai betegek intézményeiben, szenvedélybetegek nappali ellátásában, fogyatékos embereket ellátó intézményekben és az idősotthonokban váltak a mindennapi ellátás eszközévé.

„Négy hónapja használjuk a marokbabákat. Az idősellátásban vannak nagyon jó tapasztalatok, közös módszertan kialakításán dolgozunk, hogy ezt az eredetileg gyermek fejlesztőeszközként ismert eszközt bevezessük más területeken is. A Marokbaba eredetileg gyermekek mozgásos, értelmi és érzelmi fejlődésének támogatására kidolgozott szenzoros eszköz, a Montessori-szemléletet emeli be a módszertanba: az önálló tapasztalást és a felfedező tanulást helyezi előtérbe. Kiválóan alkalmazható az idősellátásban, ha nem teljesítményorientált, hanem választható, önállóan felfedezhető szenzoros és kognitív eszközként használjuk. A figurák változatos textúrái, és vizuális jellemzői taktilis és vizuális ingereket kínálnak, a módszertan pedig szabadon variálható feladatokra épül.” A marokbabák az idős emberek ellátásában használhatók csoportos és egyéni foglalkozáson, alkalmazásuk az idős állapotától vagy akár hangulatától is függhet. Végezhető velük összetett feladat: párosítási gyakorlat vagy emlékezési feladat, történetmesélés. Alkalmazható utánzásra, tapintási felismerésre, és súlyos stádiumú embereknél a tapintásos érzékelés útján megnyugtatásra. Utóbbi esetben a marokbaba nem feladat része, hanem figyelemelterelő vagy fókuszálást segítő eszköz. „A siker nem a hibátlan megoldás, hanem a részvétel, az érdeklődés, a meginduló kommunikáció és az őszinte mosoly. A marokbaba egy sokoldalú terápiás eszköz, mely nemcsak a demenciával élők, hanem a normál idősellátásban részesülő lakók számára is élvezetes, megerősítő. Használatakor a teljesítmény helyett az egyéni reakció, a megmaradt képességek, a jóllét, a kapcsolódás és a nyugalom kerül a középpontba” – mondta el Goricsán Melinda.

Emberi kapcsolatokkal a demencia ellen

Devecsery Ágnes, pszichológus, Észak-budai Szent János Centrumkórház Egészségfejlesztési Iroda vezetője a JADE Health pilotprogramjait ismertette előadásában. Mint elmondta, a demencia nem az öregedés elkerülhetetlen része, és a kockázat nem 65 év felett kezdődik. A rizikófaktorok az életút különböző szakaszaiban jelennek meg, és egymást erősítik, 14 módosítható rizikófaktor együttes kezelése populációs szinten a demencia esetek akár 45%-ának megelőzéséhez vagy késleltetéséhez járulhat hozzá. A WHO 2026-os frissített ajánlása életútszemléletű, és a normál kogníciójú emberek mellett az enyhe kognitív zavarban élőket is bevonja a rizikócsökkentési megközelítésbe.

A JADE Health - Joint Action addressing Dementia and Health programban 17 ország 44 szervezete vesz részt. A célja a demencia terhének csökkentése prevencióval és korai felismeréssel, a bizonyított jó gyakorlatok és hatékony intervenciók integrálásával. Magyarországon az OKFŐ koordinációjával az Észak-budai Szent János Centrumkórház és az OKFŐ vesz részt a demenciaprevenciós pilot megvalósításában. A program egyik fő pilotjának célja könnyen használható, bizonyítékokon alapuló információs és edukációs anyagok, valamint prevenciós eszköztár kialakítása az egészségügyi szakemberek és a lakosság számára is. Emellett a magányosságra mint rizikófaktorra fókuszálva Circle of Friends, a Barátok Hálója elnevezésű Pilot programot indítanak. A pilot általános célja, hogy a Circle of Friends csoportmodellt magyarországi környezetben adaptálják és kipróbálják annak érdekében, hogy erősítsék a közösségi alapú társas támogatást és a társadalmi részvételt; támogassák a felépülés-orientált szemléletet; csökkentsék az időskori magány és társas izoláció kockázatát; megalapozzák a modell hosszú távú beépítését a helyi közösségi és szociális ellátásokba. Devecsery Ágnes hangsúlyozta: „A demenciamegelőzés nem egyetlen beavatkozásról szól, hanem arról, hogy időben észrevegyük a kockázatot, adjunk lehetőséget a változtatásra, és olyan közösségi és egészségügyi rendszert építsünk, amiben senki nem marad egyedül.”

A konferencia utolsó előadója, a MODUS Alapítvány kuratóriumi elnöke Cserbán Józsefné a munkahelyi mentálhigiéné és a demenciaprevenció összefüggéseiről szólt. Előadását azzal kezdte: nem elég azt mondani a dolgozónak, hogy vigyázzon magára. A szervezetnek is meg kell teremtenie a segítség, a rekreáció és a biztonság feltételeit. A munkahelyi egészségvédelem a szociális szolgáltatás fontos része, figyelmet kell fordítani a munkaterhelésre, a pihenőidőre és a kiszámítható feladatokra. A munkahelyi mentálhigiéné támogatja a bizalomra épülő, segítséget kérni tudó munkahelyi légkört, teret ad az esetmegbeszélésnek, a szupervíziónak és a vezetői visszajelzésnek, értékelésnek, segít megelőzni a tartós túlterhelést, a kiégést és a pályaelhagyást, erősíti a dolgozók megtartását és jóllétét.

Cserbán Józsefné részletesen beszélt arról, hogy a szociális ellátórendszerben az idősödő szakdolgozói kör milyen munkaerőszervezési, minőségi és ellátásbiztonsági kihívásokat hoz. Ugyanakkor felértékelődik az idősbarát technológia, emellett a tapasztalat, a tudás és a munkaerő is értéket képvisel. Mint elmondta, a munkaképesség megőrzése nem kizárólag egyéni feladat. A munkáltatónak szükséges rendszeresen felmérni a dolgozók szükségleteit és terhelését, aktív idősödési diagnózist készíteni a munkatársi kör számára. A jó munkahely egyéni életmód- és egészségtervezést támogat, figyelemmel kíséri a mentális és fizikai állapot változásait a munkavégzés szempontjából, a munkakörülményeket az életkori sajátosságokhoz is igazítja, biztosítja a szakmai támogatás feltételeit és méri, hogy a beavatkozások javítják-e a jóllétet és a megtartást.  

A demenciával érintett emberek gondozásához szakmai támogató anyagok találhatók a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Módszertani Munkacsoport oldalán. A családtagok hasznos tanácsokat, információkat, videós segédanyagokat találnak a megújult WebNővér oldalunkon.