A Máltai Tanulmányok 2026/II. kötetének bemutatóján Dr. Solymári Dániel, a tudományos folyóirat főszerkesztője vezette azt a kerekasztal-beszélgetést, melyen azt a kérdéskört járták körbe, hogyan válhat az egyén és döntései társadalmat is formáló tényezővé, milyen súlya van a végtelen értékű embernek a materialista civilizációban.

Beszélgetésindítóként a kötet alapgondolatát megfogalmazó Pallós Tamástól idézett a főszerkesztő: „Korunk emberének egyek legmélyebb tapasztalata a bizonytalanság. A jelenkor egyik legnagyobb drámája éppen az, hogy a civilizáció egyre hatalmasabb eszközöket ad az ember kezébe, miközben nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy mire „való” maga az ember.” 

Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője az alapgondolatból kiindulva hangsúlyozta, kapaszkodók nélküli, bizonytalan világban élünk, fesztültséggel és szorongással teliek a mindennapok. A társadalmi és egyéni életben is ebben a helyzetben a mikroközösség – a család, a szűkebb munkahelyi közeg, a baráti háló – és a hit adhat kapaszkodót.

Walter Fontanini Massimo filozófus, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Társadalomtudományi Intézetének adjunktusa rámutatott, hogy fontos lenne a maga komplexitásában kezelni az embert és ugyanilyen teljességében elfogadni a társadalmat, hogy egyre inkább teret kapjon a méltóság. Ahogy az embernek több arcéle van – apa, vezető, férj, gyermek, szakember – és ezek összessége adja a személyiségének erősségét, úgy a társadalom is akkor lehet erős, ha komplexitásában kezeljük, elfogadjuk az azt alkotó embereket. „Ha kihúzzuk a szövetből a sötét szálakat, mert azok nem tetszenek, a szövet meggyengül. Ugyanígy a társadalom is.”

Morva Emília a máltai szemlélet oldaláról egy fogyatékossággal élőket gondozó intézményük gyakorlati példájával támasztotta alá a filozófus elméleti gondolatmenetét. „Az ott élő ránk bízott emberek nagyon kevéssel megelégednének, sokan nem is tudják kifejezni a szükségleteiket. A mi felelősségünk viszont az, hogy teljes emberként tekintsünk rájuk, akik mindent megérdemelnek komplexen. Így kell a méltóságukat megőriznünk, hogy szép ruhájuk legyen, méltó környezetben legyenek, finom ételeket fogyasszanak, kedves gondozásuk legyen. Ránk is visszahat az, ha az ő méltóságukat vissza tudjuk adni.” Szintén a máltai küldetés részének nevezte azt is, hogy ezt a szemléletet mintaadással közvetítsék a társadalom felé.

Kovács Éva szociológus, a Corvinus PHD hallgatója megerősítette, hogy a mintaadás és az edukáció a társadalom formálásának fontos eszközei. Az önkéntesség motivációiról szólva elmondta, hogy az azonnali visszacsatolás és a hit indítja leggyakrabban az embereket arra az önkéntes szolgálatra. A legtöbben – hívők és nem hívők egyaránt – azért vállalják a segítségnyújtás önkéntes formáját, mert hisznek abban, hogy az ember érték.

Walter Fontanini a Máltai Tanulmányokban megjelent írása kapcsán kifejtette, hogy nem lehet megalkotni az uniformizált, hibátlan társadalmat, mert akkor elveszik a komplexitásból eredő ereje. A társadalom folyamatosan változik, az elfogadás az egyetlen, amely segíthet a szövetét erőssé tenni. A társadalomban akkor jelenik meg a szabálykerülés és cinizmus, ha a jogszabályok ellentmondanak a közösség morális és etikai normáinak. Mint mondta, a szorongásnak is van pozitív hatása, amit a börtönben végzett kutatásában résztvevő fogvatartottak esetében fedezett fel. Az apák és férjek rehabilitációját segítette ugyanis, hogy szabadulásuk után meg akartak felelni a családjuknak.

Az önkéntesség témakörében végzett kutatásukról szóló értekezésükből Kovács Éva szociológus kiemelte az alkalomszerű önkéntesség jelentőségét, mely az utóbbi évtizedben meghatározó formája a közösségi szolgálatnak. Az epizodikus vállalásokból aztán az önkéntesek egy része hosszú távon is bekapcsolódik a segítségnyújtásba. 

Arra a felvetésre, hogy egy keresztény szervezet, mint a Máltai Szeretetszolgálat mivel komplexebb egy szekuláris civil szervezetnél, Morva Emília részletezte, hogy a máltai munkában mindig az ember áll a középpontban, az ellátásban egyenlő súllyal van jelen a professzionális tudás és az emberségesség. „Nem elég, ha „csak” szeretjük a ránk bízottakat, komoly szakmai tudásra van szükség, de a munkatársaink tudják, hogy a professzió mellé mindig kell egy kicsit többet adni magunkból. Nem lehet úgy segíteni a másik emberen, hogy nem vonódunk be. A Szeretetszolgálatnál ebben a folyamatban tudunk segíteni a kollégáinknak, hogy a megérintettséget jól tudják kezelni. Megadjuk a biztonságot, hogy meglássák az embert az ellátottban, mert tudunk segítséget adni, hogy ezt a határokon belül tudja megtenni. Így, amikor a szakmai eszköztárból mindent megtettünk, akkor is mindig lehet egy kicsit több gondoskodást, személyes törődést adni.”

A teljes beszélgetés hamarosan megtekinthető lesz a Máltai Tanulmányok YouTube csatornáján. A tanulmányok és tudományos értekezések elolvashatók ingyenes regisztráció után a maltaitanulmanyok.hu oldalon.