A Máltai Tanulmányok, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tudományos folyóirata fennállása, 2019 óta gyakorlatilag minden lapszámában foglalkozik ezzel a kérdéssel, hiszen akár a demenciával, a fogyatékossággal, marginális szociális helyzettel vagy függőséggel való megküzdésről, akár a nemzetközi színtéren nyújtott segélyezésről gondolkodnak a szerzők, felmerül a „jól segíteni” parancsának értelmezése.

A Segítő szakma lapjának idei első száma az eddigieknél direktebb módon közelíti meg azt a kérdést, miért és milyen mértékben van jelen a kooperációs erő a társadalomban – elsősorban a magyar helyzetet vizsgálva – , és milyen mozgatórugók hatnak érdekében vagy ellene. A kérdés nem is lehetne aktuálisabb, hiszen ahogy a Máltai Tanulmányok egy korábbi számában publikáló Csepeli György professzor az „Értékek ébresztése” című művében fogalmazott: a hagyományok járszalagjából kiszabadult ember elvesztette tájékozódó képességét. Ha pedig az értékek nem ébrednek, nem támadnak fel, akkor soha nem látott katasztrófába rohan az emberiség.

Ezen gondolatok már meg is alapozzák az értékek sorában legalapvetőbbnek, az altruizmusnak, a jótékonyságnak a racionalitását. Amennyiben azonban ez a racionalitás a személyes felelősségünket veti fel, már sokkal nehezebb magunkat megszólítottnak éreznünk, és megtalálnunk saját szerepünket a jelenlegi turbulens korban.  Az egyes egyénekből összeálló struktúrák, szervezetek szintjén ugyanakkor a közösen megtalált válaszokkal saját magunk sorsformáló, életjobbító részét is megélhetjük. Ehhez azonban szükség van arra, hogy intézményi szinten is végiggondoljuk, mit is jelent a „segíteni csak jól szabad” imperatívusza.

A Máltai Tanulmányok jelen számának első két tanulmánya az Alapgondolat rovatban ezt a kérdést vizsgálja meg más-más szemszögből. Ponácz Márk azt kutatja, hogyan befolyásolják a karitatív szervezetek és az azok által erősített társadalmi tőke a nemzeti versenyképességet, Modla Zsuzsanna pedig arról gondolkodik, milyen módon nyilvánul meg a versenyszférában működő cégek paternalizmusa a civil szervezetekkel kapcsolatban. Mindkettejük tanulmányából kiviláglik: a közösségek akkor tudják hatékonyan kezelni közös erőforrásaikat, ha a tagjaik között erős a bizalom. A különböző csoportokat összekötő áthidaló társadalmi tőke következménye a rugalmasság, innovációra való hajlandóság, ami egyértelműen növeli egy ország gazdasági teljesítményét. De ezzel szinkronban a vállalati paternalizmust górcső alá téve Modla Zsuzsanna is oda jut, hogy a forprofit cégek is jól teszik, ha az adományozás folyamatát jobban megértve döntenek, amikor a nonprofit szférának felajánlják segítségüket, mivel ezzel a működési környezetüket, a felvevőpiacot, vagyis a társadalmat is befolyásolják, segítik. Tehát akár fizikai munkával, akár pro bono szolgáltatással támogatnak egy közösséget, akkor jár jól minden fél, ha a valódi hiányosságok orvoslására születnek válaszlépések.  

A társadalmi tőke tehát egy olyan tényező, ami a közjavak növekedéséhez akár a gazdaság fejlődése, akár mentális közérzetjavulás formájában hozzá tud járulni. Ha szolidaritást tanúsítok, akkor nemcsak a hozzám közel állók életét javítom, hanem a nagyobb közösségekben is emelem a bizalom szintjét. Erre pedig az uniós tagállamokban mért bizalommutatóban sereghajtó Magyarországnak nagy szüksége lenne.

A Máltai Tanulmányok jelen számában most arról olvashatunk, milyen mozgatórugói lehetnek a szolidaritásnak - akár a szenvedélybetegségekkel küzdők korai kezelésbe vételét célozza az intézmények közötti együttműködés, akár a demensek családtagjainak és a gondozó otthonoknak a kooperációjáról van szó.

De ráébredhetünk arra is, mekkora értékek jöhetnek létre a nehéz sorsokkal küzdő gyermekvédelmi szakemberek összefogásában vagy a családi, egyházi,  civil szervezeti segítséggel üvegplafont áttörő roma fiatalok életútjában, akik a magukban felnevelt rezilienciát mint reményt felmutató lángot tovább is adhatják környezetüknek, sorstársaiknak. A kapcsolati tőke, amely a társadalmi tőke egyik eleme, tehát nemcsak gátja lehet a kiemelkedésnek, hanem kívülről kapott segítség következtében növekedést is hozhat.

Mert ahogy a lapunkban Ferenc pápát idéző Kisnémet Fülöp rámutat: „A történelem nagy változásai akkor következtek be, amikor a valóságot nem a középpontból, hanem a perifériáról látták. Ahhoz, hogy valóban megértsük a valóságot, el kell mozdulnunk a nyugalom és csend központi pozíciójából”.

Ebből a pozícióból kimozdulva tehát a Máltai Tanulmányok szerzőinek gondolatait még jobban megismerhetik azok, akik velünk tartanak majd április 10-én 17 órától azon a kerekasztal-beszélgetésen, ahol friss folyóiratunkat is bemutatjuk. A beszélgetés vendégei lesznek Komolafe Cinderella szociológus kutató, Modla Zsuzsanna, az ELTE TÁTK adjunktusa, kulturális antropológus és  Ponácz György Márk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nonprofit Kft. ügyvezetője, akik  Dr. Lukács J. Ágnes szociológussal, a Semmelweis Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének oktatójával beszélgetnek.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt erre az alkalomra is, kérjük, részvételüket a maltaitanulmanyok.hu oldalon található regisztrációs lapon jelezzék!