– Rá kell nézni az árura és látja, hogy miért jövünk – válaszolja kérdésemre az eladópultnál sorban álló hölgy az Agro Rehab Nonprofit Kft. karácsondi telephelyén. Eközben az előtte lévő idősebb asszony már jó ideje válogat, közben hol az eladóhoz, hol a mellette álló harminc körüli fiához beszél. – Négy karfiolt is vigyünk, meg káposztát párat, várjál telefonálok, hogy kell-e nekik paprika – mondja. Reggel fél kilenc körül jár az óra, most érkeztünk Karácsondra, az Autista Majorságnak keresztelt gazdaságba.


A zöldségek között válogató nő és fia amúgy Nagyútról érkeztek, és nem csak maguknak, de az egész családnak intézik a bevásárlást. Kérdésemre elárulja, hogy sok gyereke és még több unokája van, egyszerűbb így mindenkinek, otthon „leadják” a rendelést, ők pedig hazaviszik, végül több mint 40 000 forintot hagynak a kasszánál, de mondjuk a kocsijukba se fér több zöldség. Közben befut a következő vevő, ő csak pár káposztát szeretne vásárolni, de amikor meglátja a friss paprikát és kelkáposztát, elcsábul és azokból is vesz egy párat. Másodszor jár itt, első alkalommal nyáron jött, akkor paradicsomot és görögdinnyét vett, mindkettővel nagyon megvolt elégedve.
Az elcsábulás teljesen érthető, a ládákban sorakozó, frissen szedett paprika, karfiol, brokkoli, kel- és fejeskáposzta látványa egy megrögzött húsimádó gyomornedveit is beindítaná. Ráadásul a frissen szedett itt a szó szoros értelmében az, az eladópult mögött mintegy ötven méterre sorakoznak a fóliasátrak, ahol folyamatosan vágják a levélpólyába bújt karfiolokat, teszik a targoncára és hozzák-rakják, ha a vásárló úgy kívánja, rögtön bele a csomagtartóba.


Beszélgetés közben megállás nélkül jönnek-mennek a vásárlók, van, aki még csak egyszer-kétszer volt itt, de van olyan is, aki több éve visszajár. Hogy miért? Elmondásuk alapján a zöldségek minősége és az alacsony árak adják a vásárlói motivációt. A környéken nemigen akadnak hasonló termelők, akiktől „csak úgy” lehet vásárolni, a bolti termékek pedig nem mindig kielégítőek, egy sorban álló hölgy ezt így fogalmazta meg: – Gondolom, hogy ezek a boltokban kapható spanyol meg portugál zöldségek is frissen lettek szedve, de ki tudja, hogy azóta hány kézen mentek át. Itt meg látom, hogy honnan, hogyan szedik és még olcsóbb is.


Többen kiemelik, hogy a kedvező ár-érték arány mellett fontos számukra, hogy a vásárlásukkal egy jó célt, autizmussal élő és megváltozott munkaképességű emberek munkáját is támogathatják. Az Autista Majorságot 2008-ban alapította a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, a telephelyen egy, autizmussal élő emberek számára létrehozott lakóotthon is működik, 10 állandó bentlakóval, akik közül öten a gazdaságban dolgoznak. Az alapítás óta a majorság több tulajdonosváltást megélt, jelenleg a Máltai Szeretetszolgálathoz tartozó FETE Kert Nonprofit Kft. a fenntartó. A cég elsődleges feladata a felzárkózó településeken élők munkaerőpiaci elhelyezkedésének támogatása, valamint az ország legelesettebb falvainak lokális gazdasági megerősítése. Heves vármegyében 11 felzárkózó település található, a majorságban dolgozó, megváltozott munkaképességű emberek közül többen ezekről a településekről járnak be dolgozni.


Míg a vásárlókkal beszélgetek, a lábamhoz sündörög egy fiatal, csíkos macska. Rövid ismerkedés után nagylelkűen hagyja, hogy fültövön cirógassam, ebben az intim pillanatban talál ránk Tóth Imre, a telephely vezetője. Kiderül, hogy Tigris (a macska) fontos tagja a majorságnak, ugyanis itt nincs vegyszeres rágcsálóirtás, sőt más vegyszert sem igen használnak, a lehetőségekhez mérten mindent megpróbálnak természetbarát módszerekkel – rovarhálókkal, kókuszháncs ágyásokkal – elintézni. A fűnyírást bárányokkal végeztetik, az esetlegesen felbukkanó pockokról pedig Tigris és a környékbeli ragadózómadarak gondoskodnak, de a helyiek azt se bánják, ha a szomszéd macskák átugranak a majorba egy kis vendégmunkára.


Tóth Imre körbevezet minket a gazdaságban, van mit nézni, 6,4 hektárnyi fóliasátor és még egyszer ennyi lucerna között sétálunk végig. A sátrakban mindenhol mértani pontossággal lefektetett csöpögtető rendszer húzódik, köztük dolgoznak a munkások, akad, ahol még folyamatban van a betakarítás (a káposzta szezonja egészen decemberig tart), van, ahol a nyári termények maradványaitól tisztítják a földet.


De mi van azokkal, akik most is sorban állnak az eladópultnál? Akik nem akarják boltban megvenni az itt termett finomságokat, ők honnan értesülnek a helyről? Mielőtt válaszolna, Tóth Imre elenged egy büszke félmosolyt és kicsit kihúzza magát, mert hiszen a helyi árusítás, ez az ad hoc termelői piac, bizony az ő szerelemgyereke. Az elmúlt évek során ő fejlesztette, híresztelte, és ma már ott tartanak, hogy minden környékbeli település adok-veszek Facebook-csoportjában jelen van, oda szokta kiposztolni, hogy mit, mennyiért lehet éppen kapni a gazdaságban. Mára már olyan jól működik a gerilla marketing, hogy néha vissza kell tartania bizonyos információkat, nehogy túl gyorsan elfogyjon az áru. A Facebook mellett a suttogó propaganda is segít, a gazdaság híre szájról-szájra jár, és még a Mátrán túlról is érkeznek visszajáró vevők.
Elszállt az idő, a séta véget ért, lassan indulnunk kell vissza Pestre, de egy fontos dolog még hátra van. Egy-egy hatalmas zacskót mi is telepakolunk friss zöldségekkel. Megjött az étvágyunk.