Az október 2-i eseményére a szervezet mintegy 70 akkreditált intézményének képviselői kaptak meghívást, a résztvevők pedig „World Café” módszerrel osztották meg egymással szakmai tapasztalataikat.


A workshop előtt Győri-Dani Lajos köszöntötte a jelenlévőket. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke kiemelte: a munkaerőpiaci kérdések az elöregedő társadalmakban, így nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte komoly problémát jelentenek. „Számunkra kötelezően megragadandó lehetőség, hogy behozzunk erőforrásokat. Ez a segítésen túlmutat. Elengedhetetlen, hogy néhány éven belül legyen válaszunk arra, milyen megoldások vannak a kezünkben, vezetőknek és munkatársaknak egyaránt” – hangsúlyozta.


Előd Ágnes, a Szeretetszolgálat Munkaerőpiaci Szolgáltató Központjának vezetője rövid felvezető előadásában kiemelte, a máltai szervezet a törvényileg előírt 5 helyett 8 százalékban foglalkoztat megváltozott munkaképességű embereket. Ez ma 319 főt jelent, 66 telephelyen. Ők mind piaci alapú, valós tevékenységet végeznek. Közülük az állam jelenleg 120 fő részére nyújt bértámogatást. „Ez egy komoly adminisztratív munka, amit szigorúan ellenőriznek a kormányzati oldalról, hogy naprakészek-e a dokumentációk”, tette hozzá. Mint később elmondta, jelentős a növekedés a rehabilitációs foglalkoztatásban, mind a létszámot, mind a létszámarányt tekintve, miközben a Covid következtében több munkatársukat is elvesztették. Azután jött a háború meg a rezsiválság. Mindezek ellenére gyarapodott a terület súlya.


Az esemény házigazdája számára „ennek a tudásmegosztó ünnepi alkalomnak az a legfontosabb célja, hogy a résztvevők elkezdjék egymást megismerni, mind személyesen, mind az egyéni szakmai megoldások terén”. Ezt három kérdéskör mentén valósították meg. Az első: Mennyire rugalmas a munkakör, ha megváltozott munkaképességű ember tölti be? A második: Milyen sikeres munkaerő-toborzási startégiáink vannak? A harmadik: jó és rossz tapasztalatok a mindennapi munka során. Az eszmecserére témánként kétszer 20 perc jutott. Asztalonként legfeljebb nyolcan vehettek részt a kiscsoportos beszélgetésekben. Zárásként az „aratásra” került sor, amikor a szervezők megosztották egymással a konferencia munkatársak által kiérlelt gyümölcseit. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az álláshirdetéseikben jelenjen meg az a felhívás, hogy „szívesen látunk megváltozott munkaképességű munkavállalókat is”.