Miért vagyunk inkább hajlandóak segíteni, ha ezt mások nem látják? Mi a segítségkérő és a segítségnyújtó, illetve az egyén és a társadalom felelőssége? Milyen félelmek, hiedelmek akadályozzák, hogy a bajban lévőkhöz forduljunk? A segítségnyújtással foglalkozott január 10-i adásában a közmédia Ridikül című magazinműsora, amelynek vendége volt Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke is. A további meghívottak Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet Szociális Igazgatóságának szociális igazgatója, Tapolyai Emőke pszichológus és Batári Zsolt, a Kedvesház vezetője voltak.

Győri-Dani Lajosnak édesanyja nevelőotthonban végzett munkája, illetve saját önkéntesként és pedagógusként szerzett tapasztalatai nyomán lett az a meggyőződése, hogy a másik emberrel való találkozás a legfontosabb lehetőségünk, amelyben az életünk kiteljesedhet. "'Legyetek jók magatokhoz: tegyetek jót!' Ez azt jelenti, hogy az ember legnagyobb lehetősége a másik ember" - idézte Istenes Szent János szavait a Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke. Ugyanakkor a segítő munka nem csak művészet - a szükségekre való ráérzés és a beleérzés művészete -, hanem szakma, segíteni csak jól szabad. Az egyik legfontosabb felelőssége egy segítő szervezetnek, hogy szüntelenül tanulja és kimunkálja a jól segítés módjait. "A mi világunk egyre inkább önmagunkról igyekszik szólni, ezért egyre magányosabbak vagyunk. Ha valami ellen nekünk kötelességünk küzdeni, ha valami feladatunk van, akkor az az, hogy eloszlassuk ezt a tévhitet" - foglalta össze Győri-Dani Lajos az üzenetet, amit a Szeretetszolgálat közvetíteni törekszik.

A segítségnyújtásra való hajlandóság kapcsán az ügyvezető alelnök a segítéshez szükséges bátorságra helyezte a hangsúlyt. "A bátorság nehéz, mert gyakran félünk attól, hogy a másik ember problémája bekerül a mi életünkbe. A gyerekeinket egészen kicsi koruktól elvonszoljuk a bajban lévőtől, pedig ők még természetes módon nyitottak a másik ember sorsára. Felnőttként mérlegeljük, megítéljük a helyzeteket, de nem ítélni, mérlegelni kell, hanem odamenni és tenni, amit tudunk. Legfeljebb annyit kockáztatunk, hogy feleslegesen tettük. Ám ez csak akkor derül ki, ha cselekszünk."

Győri-Dani Lajos arról is beszélt, hogy a Máltai Szeretetszolgálat működésének alapja az önkéntességen alapuló szolgálat, de a karitatív szervezet mára több mint 300 intézményt tart fenn, és a szociális szféra minden területén végez segítő tevékenységet. Ilyen szerteágazó, nagy léptékű munkánál különösen fontos, hogy az milyen indíttatásból fakad. "A működésünk kezdetén is kísérte a munkánkat az a jézusi mondat, hogy 'Szegények mindig lesznek köztetek'. Idegenkedtem ettől a mondattól, mert úgy éreztem, azt üzeni nekem, hogy kudarcra vagyok ítélve, hogy bármit is teszek, a helyzet nem fog változni. Harminc évnek kellett eltelnie, mire megértettem, hogy nem ezt jelenti. Hanem azt, hogy mindig mindnyájan tudunk tenni másokért, és mindig mindnyájan segítségre szorulunk. Tehát mindenkinek mindig van lehetősége, hogy adjon önmagából valamit, amiben ő erősebb, és mindig mindenki képes lehet arra, hogy elfogadjon valamit, amit csak mástól tud megkapni. Ez pedig egyáltalán nem kudarc, hanem az emberségünk lényege."


A Ridikül január 10-i adása IDE kattintva tekinthető meg.