Az M1 Ma este című műsorának október 30-i adásában Kozma Imre atya irgalmasrendi szerzetes, a Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke mindenszentek ünnepe, vagyis az üdvözült lelkek emléknapja alkalmából a világ spirituális alapjaira hívta fel a figyelmet. "A szentek, akik tudták, mi a jó, és képesek is voltak azt az életükben megvalósítani, erre a spirituális alapra építették az életüket. Elhunyt szeretteinkkel való, lélekben történő kapcsolattartásunk is erre a spirituális alapra hivatkozik. Ez az alap az emberi élet koordinátarendszere, melynek vertikális tengelyét az Istennel való kapcsolatunk, horizontális tényezőjét az egymással való kapcsolatunk jelenti" - mondta Kozma Imre, majd Szent Ágoston Vallomások című művét idézve azt emelte ki, ami a szentektől leginkább eltanulandó: "Szent Ágoston azt írja: ...nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned. Az Istenkapcsolatunkat kell tehát rendezni - és ezt a szentektől lehet tanulni. Az istenkapcsolat rendezése a többi emberrel való kapcsolatunkat is rendezi."

Az elmúlás fájdalmával és elveszített szeretteink elengedésével kapcsolatban Kozma Imre atya e kapcsolatrendszert mint vigaszforrást mutatta fel: "Az élet olyan kapcsolatrendszer Istennel és egymással, amit a halál nem téphet szét. A halál nem tud elszakítani minden szálat. A jövő titokzatos, ha az örök jövőről kérdezték, Jézus is azt válaszolta, hogy ez az Atya titka. Ám az örök élet a földi életben kezdődik, az üdvösség mint élet az örök élet folytatása. Ebből az következik, hogy a földi emberi életünk az üdvösség szolgálatában áll, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egymás jóllétéért kell tevékenykednünk. Mert egymásra bízott bennünket az Isten, felelősek vagyunk egymásért. Ameddig élünk, ameddig összetartozhatunk egymással, addig az a legfontosabb - amit Jézus bízott ránk -, hogy jobban szeressük a másikat önmagunknál. A találkozásnak éppen ez a lényege: el kell jutni odáig, hogy nem magunkat keressük, nem magunkat akarjuk valamilyen helyzetbe hozni egy kapcsolatban, hanem a másikra figyeljünk, jobban, mint magunkra. Ha ez sikerül, akkor a következő nagy ajándék is megszületik a szívekben: képesek leszünk áldozatot is hozni egymásért, sőt örömünkre is lesz áldozatot hozni azért, akivel összetartozunk. Az egymás elvesztése miatti fájdalomra, az elmúlás sebére vigaszt jelent majd a tudat, hogy amíg éltünk, amíg volt időnk, addig igyekeztünk úgy összetartozni egymással, hogy egymás életét szolgáljuk" - zárta gondolatait a szerzetes.