A Máltai Tanulmányok rendhagyó, a Vigília katolikus irodalmi-teológiai folyóirattal közös, béke témájú lapszámának szomorú aktualitását a csaknem nyolc hónapja tartó orosz-ukrán háború adta – ám a lapszámban megjelent cikkek közös fókuszát a békeszerzés nagyon is valós lehetőségei jelentették. A Pax vobiscum! A béke és a békességszerzés lehetőségeiről című kiadvány megjelenése kapcsán október 25-én kerekasztal-beszélgetést rendeztek a Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti központjában három társszerző, V. Komlósi Annamária címzetes egyetemi tanár-pszichológus, Vigóczki Máté György Oroszország-kutató és Bagyinszki Ágoston OFM ferences szerzetes, teológus részvételével.

Békemisszió – befelé

Mi az egyén felelőssége, mi lehet az egyén hozzájárulása a békéhez egy háború kapcsán? – indította a beszélgetést a moderátor szerepét vállaló Solymári Dániel, a Máltai Tanulmányok főszerkesztője. V. Komlósi Annamária erre úgy felelt, hogy a felelősség meghatározása előtt a személyiség törékenységének, sérülékenységének ismeretére van szükség, és tudatosítani kell, hogy az egyén környezetének mekkora szerepe van abban, hogy fejlődése során a személyiség egyáltalán képessé váljon felelősséget vállalni saját döntéseiért, önmagáért. Az egyén elsősorban saját békéjéért, egyensúlyáért felelős, de ennek fenntartásában számos tényező gátolhatja őt – mondta a pszichológus.
Gondolatmenetét Bagyinszki Ágoston folytatta, aki a ferences rend hagyományos békemissziós feladatait (például a szentföldi békemissziók fenntartását) és kárpátaljai-nagyszőlősi szerepvállalását is példaként említette arra, hogy a békeszerző cselekvés lehetőségeinek felmérése nap mint nap elvégzendő feladat. „Szent Ferenc a keresztes hadjáratok közepén meglátogatta a szultánt, mediátorként állt bele egy konfliktusba és ezzel részt vett a konfliktus lelki átvilágításában. Saját felelősségemre rákérdezve abban ragadhatom meg a belépési pontjaimat, hogy mindaz, ami társadalmi konfliktusként a felszínre jön, valahol a szívünk mélyén keletkezik. Ezért fontos azt is tudatosítani, hogy ami a bűn struktúráiként ránk nehezedik, az ellen a szellemi tudatosság útján is föl kell venni a küzdelmet” – érintette a lelkiismeret-vizsgálat szerepét az atya.

Sok nézőpont közt elvész a közös?

A geopolitikai aspektust az együttgondolkodásba Vigóczki Máté György Oroszország-szakértő emelte be, aki segített rálátni az orosz néplélek, az orosz gondolkodás főbb mozzanataira. Mint mondta, a béke felfogása teljesen más Magyarországról és Oroszországból nézve. A birodalmi gondolkodásra építő orosz állam önképe szerint úgy működik, hogy „stratégiáját tekintve mindig defenzívában, taktikáját tekintve állandó offenzívában van”. Hiába azonos az orosz nyelvben a „világ” és a „béke” szavak alakja (мир; „mir”), Oroszország mindig úgy tekint a világra, mint veszélyes helyre, amitől meg kell védenie magát – akár támadással is. Ez Európából nézve egy kifordított logika, de ha megértjük, közelebb kerülhetünk a konfliktus gyökeréhez. A kutató az egyén felelősségével kapcsolatban a személyes álláspontját osztotta meg a hallgatósággal: szerinte a békéért sokat lehet tenni az alapos és kritikus tájékozódással. „Most olyan háború zajlik Európában, amire a második világháború óta nem volt példa. Erről az eseményről olyan véleményt kell kialakítanunk, amelyet a lelkiismeretünk évtizedek múlva is el tud viselni.”

Ehhez kapcsolódva V. Komlósi Annamária hangsúlyozta, hogy a konfliktuskezelés sem államközi, sem egyéni szinten nem vezethet a másik fél megsemmisítésének szándékáig. „A háború pszichológusi nézőpontból is teljesen elfogadhatatlan: a rombolást, az élet elvételét semmi nem teheti elfogadhatóvá. A háborúnak olyan destruktív hatása van az azt megélő emberekre, olyan pusztítást végez a pszichés állapotukban, amelyet több évtized, akár több generáció alatt sem lehet újra egyensúlyba hozni” – jelentette ki.

Bagyinszki Ágoston a háború nyers valóságára emlékeztetett, és elmondta, milyen körülmények között teljesítenek szolgálatot a kárpátaljai Nagyszőlősön szolgáló rendtársai: légiriadók, szétszakított családok, az emberekben felgyülemlő belső feszültség keretezi a mindennapjaikat. Az imádság és a karitatív szervezetek helytállása mellett azonban a háborúban kialakuló rendkívül összetett élethelyzetekre való türelmes reakció a legfontosabb: „Vissza kell fogni a hirtelen ítélkezésre való hajlamunkat. Tovább kell menni egy lépéssel, és meg kell keresni a közös pontokat egy-egy konfliktusos helyzetben, hogy egyáltalán legyen remény  a rendezésre. Szent Ferenc kulcsszava az, hogy testvérének tekintett mindenkit, még az ellenségeit is. A gubbiói farkas története is arról szól, hogy Szent Ferenc úgy indul a megoldás felé, hogy mindkét felet testvérként próbálja megszólítani, és a farkas igényei felől közelíti meg a város és az azt fosztogató vadállat konfliktusát. Minden teremtményt testvérnek tekint, számára itt rejlik a béke titka.”

Cselekedni, tájékozódni, imádkozni – utak a békéhez

Vigóczki Máté György, aki a folyóiratszámban megjelent cikkében Ukrajna háború utáni kihívásaival foglalkozott, elmondta, hogy a háború demográfiai hatása precedens nélküli. A beszélgetés során fölidézte, hogy „az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága július 13-i adatai szerint több mint 5,8 millióan lépték át Ukrajna határát nyugati irányba, akik közül 3,6 millióan ideiglenes védelmi státuszt is kaptak. Az Oroszországba és Belaruszba érkezők, illetve erőszakkal elhurcoltak száma az ENSZ szerint az 1,6 milliót is meghaladja, de a szervezet szigorú módszertanát tekintve jóval magasabb is lehet ez a szám. (…) a vissza nem térő menekültek száma összesen legalább hatmillió közeli lehet, vagyis a lakosság 15 százalékát is elérheti. Ehhez hozzá kell adni azoknak az egyelőre ismeretlen számát, akik nem tudták vagy nem akarták elhagyni a Donyec-medence, illetve a Herszoni, Zaporizzsjai és részben Harkivi területek megszállt részeit. Mindezek összesen közel húszévnyi népességcsökkenéssel felérő számok, kevesebb mint öt hónap alatt.”

Az össztársadalmi traumán túl V. Komlósi Annamária a háborúnak mint extrém stresszforrásnak egyéni szintű következményeiről is beszélt. „Ez a trauma olyan szinten károsítja az idegrendszeri kapcsolatokat, identitást, érzelmeket, hogy azt az egyén egyedül már szinte képtelen földolgozni, bármennyire érett legyen is. Ám vannak csodálatos kivételek. (…) Azt is tapasztaljuk, vannak olyanok, akik súlyos csapás elszenvedése ellenére képesek maguktól is helyrejönni. Ez legtöbbször a reziliencián, a rugalmas ellenállóképességen múlik. Fontos lenne értenünk, hogy ez a rezilienciapotenciál mindenkiben ott van, csak nagyon sok minden dolgozik ellene. Ezért csodálatos az a segítő munka, amit egyházak, szeretetszolgálatok, civil szervezetek vagy intézmények támogatásként tudnak adni a traumatizált embereknek. Mert a jelenlét, a közösségvállalás, a másik testvéri támogatása meg tudja támogatni, és nem engedi elhalni a mindenkiben meglévő rezilienciapotenciált. Ezért fontos minden tevékeny segítség.”

„A Biblia egyszerre tartja ajándéknak a békét, és mondja Jézus szavaival, hogy boldogok a békességszerzők, azok, akik a béke ügyében fölvállalják az áldozatos belső törekvést” – emlékeztetett Bagyinszki Ágoston. A ferences szerzetes szerint érdemes szem előtt tartani, hogy kinek-kinek egyéni élethelyzete, karizmája, adottságai függvényében kell megtalálnia, mit tehet hozzá a béke ügyéhez, de minden egyénnek feladata, hogy saját lelki békéért megküzdjön. E küzdelem egyik elsődleges útjának az imádságot tartja, s a kerekasztal-beszélgetést is egy imádsággal, Assisi Szent Ferenc fohászával zárta:

Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.

 

A kerekasztal-beszélgetés online közvetítése a Máltai Szeretetszolgálat Youtube-csatornáján visszanézhető. A képre kattintva galéria nyílik. A fotókat Kovács Bence készítette.