A társadalom sérülékeny csoportjai – köztük a hajléktalan emberek – korlátozottan férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, ráadásul a betegségtudatuk is eltér az átlagemberekétől. Helyzetüket nehezíti az egészségügy általános leterheltsége is, ezért kulcskérdés, hogyan jelenhet meg az ő ellátásukban az orvoslásban szükségszerű digitalizáció. „A hajléktalan emberek egészségügyi helyzetéről kevés tudományos információ áll rendelkezésre, ráadásul ez a csoport a nemzetközi egészségügyi kutatásokban is alulreprezentált – az elméleti háttér viszont nélkülözhetetlen ahhoz, hogy működő ellátási modellt tudjunk létrehozni” – így indokolják a szervezők a Máltai Szeretetszolgálat DocRoom programjának létrehozását.

Június 23-án a Bem rakparti országos központban mutatták be a Szeretetszolgálat és a Semmelweis Egyetem Digitális Egészség Kutatócsoportja közös kutatási programját. Az ennek részeként eddig lezárult három projektről, illetve egy hibrid ellátási modell előkészítéséről dr. Békási Sándor, a Szeretetszolgálat 24 órás Egészségügyi Centrumának főorvosa, dr. Győrffy Zsuzsa egyetemi docens és a Digitális Egészség Kutatócsoport vezetője, valamint Morva Emília, a karitatív szervezet közép-magyarországi régióvezetője számolt be.

Két kérdőíves, kontrollcsoportok adataival összevetett kutatást végeztek el eddig, amelyek azt vizsgálták, hogyan viszonyulnak a hajléktalan emberek a telemedicinához, milyen a digitális eszközökhöz való hozzáférésük és mennyiben használják az internetet egészségügyi célokra. Az első felmérésben 98, a másodikban több mint 660 hajlék nélküli ember vett részt. A kutatások következtetései szerint a hajléktalan emberek ugyanolyan arányban nyitottak a telemedicina igénybe vételére, mint a lakosság többi része, és a nyitottságuk az ellátórendszerbe vetett általános bizalmuktól függ. Többi között azt is kimutatták, hogy a hajléktalan emberek 69,6%-a rendelkezik mobiltelefonnal, 34,6%-uk okostelefonnal, 39,9%-uk használja a világhálót egészségügyi célokra és 10,8%-uk használt már egészségügyi applikációt is – tehát olyan számban rendelkeznek digitális eszközökkel és használják is azokat egészségügyi célokra, ami elősegíti a digitális orvoslás különböző formáinak alkalmazását az ő ellátásukban is.

A fenti kutatási eredmények összecsengtek a harmadik projekt, egy telemedicina pilot program tanulságaival. Ennek során négy budapesti hajléktalanszállón összesen 55 hajlék nélkül élő embert vontak be egy hat vizitből, kéthetenkénti alkalmakból álló online vizsgálatsorozatba. A résztvevők egyrészt az átmeneti szállókon lakó, tehát hosszú távon elérhető, valamilyen krónikus betegséggel (cukorbetegség, magas vérnyomás stb.) rendelkező hajléktalan emberek voltak, akiknek nem volt semmilyen, a részvételt ellehetetlenítő akadályozottsága (például kognitív nehézségek, demencia, nagyfokú látás- vagy hallássérültség). Velük a Szeretetszolgálat 24 órás Egészségügyi Centrumának három szakorvosa konzultált, a hajléktalan emberek mellett pedig a szállókon dolgozó, a programba bevont asszisztensek, ápoló végzettségű szociális munkások segítették a folyamatot.

Korán egyértelművé vált, hogy a telemedicina itt sem pusztán valamiféle kiegészítő kényelmi szolgáltatást, „online csevegést”, hanem valós döntéshozatali folyamatot jelentett, hiszen az összesen megvalósult 415 vizit több mint negyedében történt terápiamódosítás: vagy új gyógyszer felírása, vagy pedig a meglévő gyógyszerek szedésének átalakítása. A krónikus betegségek menedzselésének hatékonysága már a hatvizites folyamat során mérhetően sokat javult. Ennek az egyik oka, hogy az asszisztensként szolgáló szociális munkás birtokában volt a megfelelő egészségügyi információknak, így nem csak a gondozottja szociális rendszerben való eligazodását, hanem egészségügyi folyamatait is tudta kísérni – például két vizit között biztosítani a rendszeres vérnyomásmérést, szaturációmérést, medikalizációt stb.


A tájékoztatón elhangzott, hogy a szociális dolgozóknak gyakran nehézséget okoz az egészségügyi információk hiánya, amikor például olyan kérdésekkel szembesülnek, hogy mennyire komoly egy tünet, valós vagy színlelt állapotról van szó, vagy mi a teendő, ha a szakorvoshoz irányított hajléktalan ember nem jelent meg a rendelésen. A telemedicina viszont hatékonyan kiküszöbölheti az ilyen problémákat, ráadásul a hajléktalan embereknek is könnyebbséget jelentett, hogy nem kellett személyesen megjelenniük egy szakrendelésen, ami esetleg túl messze van, vagy ahol túlterheltség miatt nem fogadják őket. A harmadik ok pedig a telemedicina rugalmas összehangolhatósága az ellátás más formáival: ez azt jelenti, hogy amennyiben valakinek az állapota nem indokolja, nem szükséges kéthetente online konzultálnia az orvosával – ha viszont súlyosbodnak a tünetei, akkor nem kell hónapokat várnia, amíg időpontot kap egy szakrendelésre. Ebből következik az is, hogy a hagyományos ellátás online vizitekkel történő kombinálása a gyors állapotromlást is megakadályozhatja: például azt, hogy egy vérrögképződés amputációhoz vezessen.

A projekt minden résztvevője, beleértve az orvosokat és az asszistenseket is, nagy mértékű elédegettségről számoltak be. A kutatási eredmények alapján a Máltai Szeretetszolgálat a kutatásban részt vevő hajléktalanszállókon hibrid ellátási modellt vezet be. Ennek lényege, hogy a személyes konzultációt, a mozgó orvosi ellátást és az online vizitet összehangolja, és rugalmasan alakítja az ellátott ember és az orvos szükségleteihez, illetve a betegség jellegéhez.



Hosszabb távon a hibrid modell a hajléktalan emberek más, illetve szélesebb csoportjainál (például az éjjeli menedékhelyen meghúzódóknál, vagy – tablet segítségével – az utcán élőknél), és akár akut esetekben is bevethető lehet. A modell kiterjesztéséhez azonban előbb sok tapasztalatra van szükség, ezért először átmeneti szállókon élő hajlék nélküliek körében, és a krónikus betegségek ellátásra összpontosítva vezetik be azt.

A hibrid modellnek mint flexibilis ellátási formának további előnye, hogy az alapellátórendszert tehermentesíti. Ráadásul feloldhatja az úgynevezett egészségparadoxont is: azt, hogy a digitális szolgáltatásokat éppen azok nem tudják igénybe venni, akiknek a legnagyobb szüksége volna rá.

 

 

Fotók: Kovács Bence