Életünk elmúlt egy éve a koronavírus elleni küzdelemről szólt, Pilismarót-Basaharcon lévő intézményünkben, az Esthajnal Időskorúak Otthonában élőknek – ahogy valószínűleg más intézményekben is - egyre inkább a bezártságról, motiválatlanságról, búskomorságról. A kialakult, gyengülő mentális állapot új kihívások elé állította az intézmény dolgozóit is, új szemléletre tanított mindannyiunkat ez a helyzet.
Nem csak az iskolásoknak és szülőknek kellett egy új fajta oktatási renddel megbirkózni, ismerkedni, hanem a bentlakó időseknek is - tablet, okos telefon, ipad, messenger, facebook, skype - az élet rákényszerítette őket is, hogy digitális bevándorlókká váljanak 70 pluszosan. Mint minden intézményben, a kapcsolattartást online oldottuk meg itt is, ugyanakkor kezünkbe kaptuk a továbblépés lehetőségét is azzal, hogy új célokat találjunk a kieső családi programok helyére. Élményeket kellett szereznünk, amelyekről az idős emberek beszélhetnek egymással, hozzátartozóikkal.


Ismert tény, hogy ha fizikálisan és mentálisan kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor az immunrendszerünk is feltehetőleg rendben van, ezt tartottuk programkeresésünk közben elsődleges szempontnak. Az internet szerencsére olyan fantasztikus lehetőséget adott a kezünkbe, mint a virtuális sportolás, amelyhez nem kell elutazni, helyben végezhető és leigazolható a modern technikai eszköztárral.
És hát miért ne? Éljünk vele! Ha adott a lehetőség, ismerjük meg! Csináljuk! Vágjunk bele! Néhány aktívabb idősünknek először bizonytalanul vázoltuk fel ötletünket, de lelkesedésük alapján tényleg belevágtunk!

Kezdetben szerényen a 1848-as szabadságharc emlékére meghirdetett „Talpra Magyar! - Hazafutás” programjában 1 km gyaloglást választottunk, nevezésünkkel támogatva az SMA gyermekek gyógykezelését. Az intézményben található faliújságokra kihelyeztünk egy rövid ismertetőt, hogy mi az a SMA, és mikor bonyolítjuk le a megmérettetést. Az idősekkel közösen készítettünk a versenyre horgolt kokárdákat, közösen jelöltük ki kertünkben az útvonalat. A gyalogláshoz jól beöltözött 17 idős lakónkat a rossz idő sem tántorította el, ’48-as nótákat énekelve rótták az udvarban a köröket, míg megtették az 1 kilométeres távolságot.

A kihívás teljesítése büszkévé tett minden résztvevőt, a mosolyuk minket is örömmel töltött el. A széltől, teljesítménytől kipirulva vidáman mondták: többet is tudnának menni. Mikor megyünk újra? Lesz még valami? – kérdezték. Mi pedig viccesen rávágtuk: persze úszás és kerékpározás! Mindenki jót derült rajta, ki gondolta volna, de ennek is eljött az ideje!

És az „Eljött a Te Időd! Virtuális kihívás” keretében emeltük a tétet, bevállaltunk 5 km kerékpározást. A Köridő Csapat szervezője, Szabó Zoltán rugalmasan állt hozzá speciális helyzetünkhöz. Mivel nem hagyhatjuk el az intézmény területét, támogatta, hogy szobakerékpáron teljesítsük a távot.

Időseink örömmel fogadták az új kihívást, többen jelezték részvételi szándékukat. Még aznap edzésbe kezdtek az intézmény szobakerékpárjain, melyeken nem volt könnyű technikailag megoldani a teljesítés méréséhez szükséges kvalifikációt, de sikerült. Először hatan jelezték részvételüket, végül négy fő teljesítette a távot. Két hölgy és két úriember, életkorukat tekintve 65 és 89 közöttiek. Egészségügyi állapotukat tekintve osztottuk fel a távot, így volt, aki kevesebbet, volt, aki többet teljesített. Vidáman nézegették a km órát, alig várták, hogy leválthassák társukat, miközben ecsetelték régi kerékpáros kalandjaikat, hogy ki hogyan tanult meg biciklizni, mekkorákat bukott, ki merre járt. „Amikor én gyerek voltam, elcsentük az édesapám kerékpárját és a váz alatt átbújva tekertem. A testvérem tartotta és szalad mellettem. Aztán elengedte és csak kiabált: Tekerj! Tekerj!… aztán észrevettem, hogy nincs ott, és akkorát estem, hogy csak, na…„
A szobában többen is drukkoltak a résztvevőknek, és hallgatták őket, nagyokat bólogatva, miközben őket is áthatotta a versenyszellem. Hamar elrepült az idő, sportolóink kicsit tovább is tekertek, biztos, ami biztos teljesítsék a távot, hiszen nem volt célszalag, amit át lehetett szakítani.

Többen jelezték azóta, hogy kedvet kaptak hasonló programokon való részvételre, hogy „lepipálhassák” a résztvevőket, megmutathassák meglévő fittségüket.
A kihívó szervezet meglepetésként a csapatunk nevével: „Esthajnal Helyben Tekerők”, valamint a részvevők neveivel gravírozott éremmel jutalmazta teljesítésünket.

Úgy gondoljuk, nehéz ebben a helyzetben új kihívásokat találni. Egy ilyen lehetőséget meg kell ragadni és nem szabad elengedni, amíg tart a megszerzett motiváció. Így hát megragadtuk, és a Föld Napja alkalmából nem csak az intézmény ökológiai lábnyomát készítjük el, de beneveztünk az 5 kilométeres virtuális gyaloglásra is.

Belevágtunk, éltünk a lehetőséggel, megcsináltuk és készen állunk a folytatásra!

Egy éve zárt kapuk mögött élünk és dolgozunk, de annyit mondhatunk: KÖSZÖNJÜK, AKTÍVAN JÓL VAGYUNK!