Szabady Szintia: Milyen volt a tél?

 

Biró Péter: Nyugis. Emlékszem, a tíz évvel ezelőtt a mínusz 20-25 fok sem volt ritka. Álltunk a kollégámmal a terepen, szipogtam egyet és egybefagyott az orrom. A mostani telet nem nevezném keménynek. Ettől függetlenül, minden igyekezetünk ellenére sajnos volt egy kihűléses halálesetünk.

 

SzSz: Mennyire kell az érintetteket rábeszélni, hogy elfogadják a segítséget?

 

BP: Amikor megnyitottuk a szomszédban a krízis kollégiumot, nem hirdettük sehol. Elterjedt a hír, jöttek maguktól. A harmadik napon már vagy hatvanan voltak. Másoknak kell egy kis rábeszélés, és olyan is akad, akit már nem tudunk meggyőzni. Előfordult, hogy csaknem egy óra alatt sikerült a közteresekkel rábeszélni egy férfit, hogy jöjjön velünk. A kollégám bekísérte, aztán amíg én a kocsiból kipakoltam, nem telt el öt perc, eltűnt. Kényszerből ez nem működik. Gyakran gondolunk arra, hogy mi annyira eszköztelenek vagyunk, hogy nincs másunk csak a „jedi erőnk”. A 22.kerületben megismertünk egy bácsit. Egy padon élt a villamosmegálló mögött, volt kabátja, takarója. A kollégák minden este kimentek hozzá és megkérdezték 'Károly, bejön szállóra?' 'Köszönöm, nem.' – válaszolta nap nap után. Azután leesett a hó, bejöttek a mínuszok. A kollégák megtalálták Károlyt a takarói alatt, alaposan behavazva. 'Károly, bejön szállóra?' Károly kikászálódott a rongyai közül, felállt a padról, lesöpörte magáról a havat, és azt mondta: 'Igen. Most már mehetünk.'

Biró Péter: kell egy kis rábeszélés (Fotó: Merényi Zita)

 

SzSz: Mit jelent az alacsony küszöbű intézmény kifejezés?

 

BP: A küszöb ugye az, amit át kell lépni, ahhoz, hogy belépjünk egy ajtón. Ez átvitt értelemben is igaz nálunk. Null küszöbű helynek hívjuk a már említett kollégiumunkat. Itt mi nem kérdezünk és nem kérünk semmit, csak annyit, hogy saját lábán, vagy egy kis segítséggel fáradjon be. A másik épületünkben 15 férőhellyel működik a 'kis Rima'. Itt már elvárás a tüdőszűrés, a rendszeres tisztálkodás és az együttműködés. Meg kell érkezni időben és nincs balhé. Következő lépcsőfok a Feszty Árpád úti hajléktalan szálló, ami egy állandó éjjeli menedékhely kb. húszfős szobákkal, ágyakkal. Itt huzamosabb idejű tartózkodásra rendezkedhetnek be, így még szorosabb együttműködésre van szükség, regisztrálni kell a munkaügyi központba is. A Miklós utcai szállón már kisebb, 3-4 ágyas szobák vannak, tudnak főzni, melegíteni, van zárható hűtőrekesz. Bizonyos feltételek mellett nappalra is bent lehet maradni. Az igazi átmeneti szálló a kerületben a Kocsis utca, havi tízezerért. A szobákba TV-t, kis hűtőt is tudnak vinni. Ez sem egy megléphetetlen szint még koldulásból sem. A támogatott lakhatási programjaink keretében pedig munkásszállókkal kötünk szerződést. Oda fizetjük be a hajléktalan embereket egyre csökkenő önrésszel.

 

SzSz: Mennyire jellemző, hogy végigjárják a lépcsőfokokat?

 

BP: Van aki átugrik párat, és olyan is van aki kiköt legalul, bár csak két napja lett hajléktalan és simán be tudna menni egy átmeneti szállóra. Igaz, ott több hónapos várólista is lehet. 2011-12 telén a Volán felajánlotta az oktatótermét a szomszédban a pályaudvarnál, hogy használjuk szállónak. Volt ott egy pár, Lola és Pali. A bekerülésüket megelőző évben semmilyen ellátást nem vettek igénybe, csak az utcai gondozószolgálattal tartották a kapcsolatot. Sem nappali melegedőbe, sem éjjeli menedékhelyre nem mentek be. Van egy teóriám, hogy a megszokással együtt az igényszint is emelkedik. Ők bejöttek ide, meleg volt, kaptak matracot, teát. Van, akinek ez elég, van, akinek nem. Loláék azt mondták, itt rohadt sokan vannak, nincs tv, zárható szekrényt akartak. Elmondtuk nekik, hogy vannak más helyek is, csak ahhoz nekik is tenni kell. Elmentek tüdőszűrésre, megcsináltatták az okmányaikat, végül bekerültek átmeneti szállóra. Generálódott bennük egy igény, és ők is akartak továbblépni. Megvolt az együttműködés.

 

SzSz: Mennyire nyitottak erre a hajléktalan emberek?

 

BP: Van aki magától jön beszélgetni, van aki teljesen elzárkózik. Lehet, hogy valaki úgy tud a legjobban működni, ha békén hagyjuk. Ennek felismerésében már van rutinunk.

 

SzSz: Null küszöb ide vagy oda, mi az amiért nálatok is kitiltás jár?

 

BP: Tilos bent a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a balhézás. Ha két ember nekiáll patáliázni és rajtuk kívül ott van akár 90 ember, akiknek tönkreteszik a pihenésüket, azt a néhány órát amit melegben el tudnak tölteni, akkor romba döntik a munkánkat. Nem szeretem, ha egymást csendesítik, mert az elindít egy lavinát. Figyeljük őket és kitereljük a folyosóra azt, aki zavarja a többieket. Tettlegesség ritkán fordul elő, de kollégát is inzultáltak már. Nemrég egy hölgy kezdte el ütni a párját, őt el kellett küldenünk. Az összes igénybevevőnk mintegy 500 fő szokott lenni, ebből kb. 20 kitiltás lesz a tél végéig.

 

SzSz: Mennyire fordulnak elő betegségek?

 

BP: Gyakorlatilag mind betegek. Leggyakoribbak a szív- és érrendszeri, a tüdő- és mozgásszervi megbetegedések. Be van csípődve a dereka, seb van a lábán, vagy nehezen veszi a levegőt.

 

Fotó: Kovács Bence

 

SzSz: Mi a fő különbség a téli és nyári üzemmód között?

 

BP: A melegedő télen bővített nyitvatartással üzemel. Ha kiadják a vörös kódot, extra hideg miatt akkor tovább bővül. Az év többi részében egyébként ugyanúgy járjuk a területeket, csak kevesebb ruhát és teát kell osztani. A hajléktalan embereket akkor is az intézményes lakhatási forma felé kell mozdítanunk. Télen feszítettebb a munka, több a krízishelyzet, ilyenkor nyitva van a kollégium épületünk is.

 

A kollégium estétől reggelig tart nyitva (Fotó: Kovács Bence)

 

SzSz: Az udvarban látható kennel mire szolgál?

 

BP: Van, aki kutyával érkezik, számukra nyújt megoldást. Sokaknak igazi társa az eb.

 

SzSz: Előfordul kiégés nálatok?

 

BP: Én legfeljebb hangulatváltozást, kontrollvesztést látok időnként. Külföldön van ahol szociális területen dolgozóknak 3 év után jár egy év szabadság.  Mi nem tartunk itt, de igyekszem lehetőséget adni a kollégáknak egy-egy hosszú hétvégi feltöltődésre.


(Folytatása következik)