A találkozás kiállítása – Megnyílt a szíriai háborút és a máltai segélymunkát bemutató fotókiállítás

A kiállítást Bielik István fotóriporter és Solymári Dániel humanitárius szakember, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársának képeiből állították össze. A tárlat megnyitóján Romhányi Tamás, a Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője elmondta, ezek a képek arra hivatottak, hogy közelebb hozzák, átélhetővé tegyék az ottani világot, a háború következményeit. „Ennek a kiállításnak a célja, hogy egy picit választ kapjunk arra a kérdésre, ami titokban mindenkiben ott van, mi közünk van hozzá, mit tudunk tenni, hogyan hidalhatjuk át ezt a távolságot?” 

Megnyitó gondolataiban Snell György esztergom-budapesti segédpüspök hangsúlyozta, a sok békétlenség közepette készülünk a karácsonyra hazánkban és a világban is. „Az ősegyházat a vértanúk korának nevezték, de a mai egyház életét tízszeresen a vértanúk korának kell nevezni. Amikor ezeket a képeket szemléljük, döbbenten láthatjuk, milyen világban élünk. Azt szeretném, ha imádságainkban megtalálnánk azt az utat, amely egyik embertől a másikig vezet, mert a betlehemi jászolban feküdt megtestesült Megváltó és a kereszten életét értünk odaadó Úr Jézus mindnyájunkért jött a földre, és azt szeretné, hogy amit meg tudunk tenni egymásért imádságban, anyagiakban, megtegyük azért, hogy valóban eljöjjön az az idő, amikor békesség lesz a földön.” Snell György segédpüspök beszéde végén azt kérte, imádkozzunk a Szíriában és más országokban hitükért üldözöttekért, és a háborútól szenvedőkért. „Tegyük meg legalább ezt, és a máltaiak talán még ennél is többet tudnak tenni ott a helyszínen.”

Kozma Imre atya felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok Szent István és Szent László boldog örökösei, ezért nekünk nem kell megkérdezni, hogy mit tegyünk, mint Keresztelő Szent János követőinek. „Mi tudjuk, hogy ebben a világban az örökségünkre hivatkozva mi a dolgunk, mit kell tennünk egymásért és legfőképpen azokért, akik nagy bajban vannak. Nemcsak feladataink vannak, hanem küldetésünk, amit Jézus Krisztus bízott ránk.” A Szeretetszolgálat alapító elnöke hangsúlyozta, a máltaiak különösképpen tudják, hogy hol találkozhatnak Jézussal. „Nyilvánvalóan a legkisebbek között és a legnagyobb bajban lévők között. Sokszor a keresztény ember is biztatja magát, hogy keresi Jézust. Pedig ő elmondta, hogy hol található. Itt Magyarországon is vannak ám ilyen helyek, ahol megtalálhatjuk Jézus Krisztust a küldetésünk során. Elsősorban a ma is még nagy szegénységben élő cigány testvéreink körében és nagyon sok kiszolgáltatott emberben, például a hajléktalanokban. Szent Lászlóra hivatkozva magyar keresztények vagyunk. Ez a kiállítás sokaknak lehet találkozási lehetőség azokkal, akiknek mindenkinél jobban szükségük ránk.” -  mondta Kozma Imre atya.

A kiállítás koncepciójáról Győr-Dani Lajos, a Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke azt mondta, Bielik István fotográfus 2013-2014-ben, a háború alatt készült képeiből és Solymári Dániel humanitárius szakember 2016-2017-ben készült képeiből áll, melyek bár egymástól függetlenül készültek, egymásra épülnek. „A komor háborús világ, amit Istvánnak a képei mutatnak, vált át egy nagyon komor, de színesebb és talán reménytelibb világgá, amiben azt szeretnénk megmutatni, mi módon tudunk segíteni és mi módon próbálunk közelíteni ehhez a kérdéshez, mely talán a világ egyik legnehezebb kérdése. Azok az emberek, akiket a képeken látunk, nagyon irigylik a mi problémáinkat. Ez a tárlat abban is segít eligazodni, mik az igazi értékek, mik a legfontosabb emberi kihívások, mik a valódi szenvedések. És hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy mindezt csak egy kiállításon nézzük meg.” Az ügyvezető alelnök arról is beszélt, hogy a kiállítás az imagyűjtő kampány része. „Mindenki hozzátehet egy szép gondolatot, fohászt vagy egy együtt érző imát azoknak az embereknek az életéhez, akik ott élnek. Az ő lelkükért, boldogulásukért. Azért kérjük, hogy csatlakozzanak ehhez a segítő programhoz, az imagyűjtéshez, mert az valódi segítséggé válik, mert el tudjuk küldeni azokat a gondolatokat, imádságokat ezeknek az embereknek, és azt reméljük, hogy megváltozhat a világ sorsa.”    

A szétlőtt házakba elkezdtek visszaköltözni a családok, a romos utcákon ismét gyerekek fociznak

Virágvölgyi István a Capa-nagydíj titkára arról beszélt a kiállítás megnyitóján, hogy amikor olyan nagy világégésekről beszélünk, mint aminek a Szíriában zajló háború is része, akkor általában sok emberről beszélünk, a nagy szereplőket látjuk. „A fotográfia sajátja, hogy a makró, vagyis a nagy helyett, mikro szinten mutatja be, mi történik. Közel lépünk azokhoz az emberekhez, akik a nagy képet kirajzolják. Ebben segít ez a két fotográfus.” A képszerkesztő azt is kiemelte, hogy fontos, milyen közegben jelenik meg, mert az befolyásolhatja a jelentését. „Egy kép tudja saját maga ellenkezőjét is jelenteni, ha áttesszük egy másik kontextusba. Ezért fontos az, hogy ezeknek a képeknek a hátterét egyrészt a Máltai Szeretetszolgálat adja, másrészt a Szent István Bazilika megszentelt tere.”

A kiállítási program több tekintetben is egyedülálló: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat azon kevés nyugati szervezetek egyike, akik politikailag független segítőként jelentek meg a szíriai polgárháború alatt és kezdtek hiánypótló karitatív munkába. A kiállítás képei között látható Bielik István egy fotósorozata egy elmegyógyintézet lakóiról. Az intézményből elmenekültek az orvosok és ápolók, csupán néhány ember maradt a betegeken kívül, akik étellel el tudták látni őket. Valamint láthatóak képek a gyermekkatonákról, az elveszített szeretteiket gyászoló emberekről, és Aleppo háború sújtotta állapotáról. Solymári Dániel képein mindaz jelenik meg, amit a drámai események ,,maguk mögött” hagytak: üres utcák, düledező, omladozó házak, szétlőtt terek; az élet, egy vitális és virágzó város egykori elemei. A sorozat második részén azonban már ötvöződik mindez a visszaköltöző, visszatérést tervező menekültekkel, az újrakezdés reményével. Amíg a fotóriporter képei jellemzően sötétebb tónusúak, a máltai szakember anyagában már ott a napfény, mosoly, a béke és egy új élet hite. Képei az üres tereken túl az élettel újra megtelő lakásokat, helyszíneket mutatják be. Tartalma és kerete a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által Aleppóban elkezdett karitatív munka, amely az ország egy talán új fejezetében vezet.

A mozgó orvosi rendelő a Szeretetszolgálat adománya, mely kiegészíti a kibővített kórház szolgál tatásait

A kiállításban Szíria egyik különleges sivatagi szerzetes közössége is főszerepet kap. Az eredetileg libanoni származású karmelita nővér, Agnes Mariam de la Croix, 1994-ben elhatározta, hogy újjáépíti a Damaszkusztól 30 kilométerre található és akkor még romokban állt, Feldarabolt Szt. Jakabról (421) elnevezett Mar Yakub kolostorát. Elhatározta, hogy egy keleti monasztikus hagyományokban gyökerező, de modern szellemiségű, befogadó, karitativitásra épülő görögkeleti, melkita szerzetesi közösséggel tölti meg azt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat hosszú ideje működik együtt e szerzetesi közösséggel. Imádságban támogatja, humanitárius és fejlesztési eszközökkel segíti programjaikat. E közös munkának kiemelt projektje a 2016-ban körvonalazódott, majd 2017-ben elkezdett kórházfejlesztés Kelet-Aleppó talán legszegényebb, Al-Nayrab nevű városrészében.