A karitatív szervezet szenvedélybeteg embereket ellátó Fogadó Pszichoszociális Szolgálata által október 10-re szervezett konferencia célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a függőségben élő szülők gyermekeire, minél többen beszéljenek a tabunak számító témáról, hogy az érintett gyerekek is segítséget kaphassanak. Szakemberek becslései szerint Magyarországon körülbelül 400 ezer gyermek él szenvedélybeteg szülőkkel közös háztartásban. Sokan közülük még a segítők számára is láthatatlanok maradnak. Ezek a gyerekek feszült, konfliktusoktól terhelt légkörben nőnek fel, félelem, szégyen, bűntudat és bizonytalanság jellemzi őket. Az ilyen családban felnőtt gyerekek hatszor nagyobb eséllyel lesznek maguk is szenvedélybetegek a későbbiekben. A konferencia címét egy 1969-ben készült tanulmányból emelték át a szervezők, mely először írta le a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek helyzetét.

A konferenciát Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyitotta meg, aki személyes történeteken keresztül éreztette, hogy nagyon sokan érintettek a függőség okozta problémákban. „Először azt gondoltam, hogy ezzel gyerekkoromban nem találkoztam, aztán eszembe jutott, hogy a nagypapám alkoholista volt, csak volt hozzá egy nagymamám, aki eltakarta előlünk a problémát, és csak a jópofa, hangulatos nagypapát hagyta meg nekünk, akire ma is emlékezünk. Mégis, sosem gondoltam úgy a nagymamámra, hogy ő áldozat volt.” –mondta az alelnök, majd felidézte pedagógusként és szociális szakemberként szerzett tapasztalatait, és kitért arra, hogy az elmúlt évtizedben a cigány és nyomortelepeken töltött időben is találkozott a szenvedélybetegség következményeivel. „Sokszor eszembe jut, amikor itt a jóléti erkélyen nézzük a "me too" kampányt, mi lenne, ha beszélnénk arról, hogy a legnagyobb nyomornak milyen bugyrai vannak, és ott mi zajlik. A konferencia fővédnökével, Herczegh Anita asszonnyal az év elején elmentünk szűk körben egy ilyen cigánytelepre, és hazafelé arról beszélgettünk, hogyan lehetne ezt úgy bemutatni, hogy ne a botrányokat, hanem a fájdalmat hallják meg az emberek, hogy ne a rettenetes történéseket vegyék észre, hanem a feladatot értsék meg a döntéshozók. Mert engem nem érint, de valahol mégis, és még nagyon sokakat. Ezt mondjuk ki, és mondjuk ki úgy, hogy meghallják azok is, akik úgy gondolják, nincs dolguk ezzel.” – zárta megnyitó gondolatait az alelnök.

A Máltai Szeretetszolgálat szakemberei azt remélik, ha szélesebb körben is beszélni kezdenek a problémáról, figyelmet és segítséget kaphatnak a ma még rejtőzködő gyermekek. Ezt hangsúlyozta Frankó András, a Fogadó Pszichoszociális Szolgálat vezetője, aki elmondta, azért kell beszélni a témáról, mert a függő szülők gyermekei sok esetben nagy küzdelmek árán sem válnak boldoggá. „Ha abban tudunk nekik segíteni, hogy tudjanak nevetni, el merjék fogadni a segítséget, tudjanak segítséget kérni, és beszélhessenek a problémáikról, akkor hatalmas lépést tehetünk azért, hogy ne legyenek elfeledve.”

Frankó András kiemelte, hogy az első lépés, hogy vegyük észre ezeket a gyerekeket, figyeljünk oda rájuk. „Léteznek olyan programok, melyek nagyon sok szenvedélybeteg embert elérnek, akadnak olyanok, melyek a hozzátartozókat is igyekeznek elérni vagy bevonni, de a gyerekek elérésére egészen kevés kezdeményezés indult el.” A szakember elmondta, hogy nagyon magas személyiségfejlődési kockázattal jár olyan családban felnőni, ahol egyik vagy mindkét szülő, vagy közeli hozzátartozó szenvedélybeteg. A normális családban az apa, anya, gyermek alkotják az egységet, azonban az ilyen családokban a gyerek helyére a szenvedélybetegség kerül, a gyermek pedig kívülállónak, feleslegesnek, sok esetben hibásnak érzi magát.

A függő szülő gyermekeként felnövő gyerekek több mint egyharmada maga is szenvedélybeteg lesz, az alkoholbeteg apák lányai több mint negyven százaléka maguk is szenvedélybeteg embert választanak partnerként akár többször egymás után is, valamint a függők ötven százaléka szenvedélybeteg családból származik. Az ilyen családban felnövő gyerekek egyharmadánál alakulnak ki súlyos pszichés problémák, egyharmaduknál kisebb rendellenességek mutatkoznak és csupán egyharmaduk nő föl egészségesen. Ezeket a gyerekeket gyakran éri lelki, fizikai vagy szexuális bántalmazás, elhanyagolás. Bizonytalanságban és félelemben élnek. Nagyon korán felnőtté kell válniuk, gyakran átveszik a felnőtt szerepeket a családban, gondoskodnak szüleikről, nagyon lojálisak hozzájuk, ezért csak némán szenvednek.


A szakember azt is kiemelte, hogy a függőség olyannyira tabu téma, hogy sok esetben még családon belül sem beszélnek róla. „Gyakran csak akkor kapnak segítséget ezek a gyerekek, ha maguk is szenvedélybeteg lesznek vagy súlyosan megbetegszenek. Feladatunk, hogy megtörjük a - Ne beszélj, ne érezz, ne bízz - hármas védekezési mechanizmust, melyet a szenvedélybeteg szülők gyerekei alkalmaznak és alapszabályként kezelnek. Adjunk hangot helyettük, mert a szülők felé érzett lojalitásuk, a kötődésük nem teszi lehetővé nekik, hogy beszéljenek erről a problémáról. A társadalmunk meglehetősen érzéketlenül bánik ezzel a helyzettel, ezért fontos érzékenyíteni azáltal, hogy hangot adunk a gyerekek érzéseinek. Emellett fontos, hogy bizalmat ébresszünk az érintettekben és akár más szakemberekben is. Talán azt lehet mondani, segítenünk kell, hogy ezek a gyerekek is valóban gyerekek lehessenek.”

A konferencián résztvevők megismerhették. a Máltai Szeretetszolgálat témához kapcsolódó kiadványait, az Apa, anya, pia című könyvet, valamint a Bolyhos és a Lurkó című gyerekeknek szóló mesekönyveket is. A karitatív szervezet emailes és online segélyszolgálatot működtet El-Fogadó néven a közösségi oldalakon, valamint önsegítő anonim csoportja működik függő szülők gyermekei számára. A csoport működéséről és az alkalmazott módszerekről, valamint személyes érintettségéről Kormos Piroska szociálpedagógus beszélt, aki után Budán Ferenc addiktológiai szakértő avatta be a résztvevőket a családjában több generáción átívelő szenvedélybetegségbe és az abból való szabadulásába. „Szenvedélybeteg család, fel sem tűnik, hogy gond van?” címmel tartott előadást Békési Tímea családterapeuta, aki saját példáján keresztül mutatta be a szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek problémáit. Szintén személyes tanúságtételével világított rá a függő szülő és függő gyermek összefüggéseire Lovizer Dániel addiktológiai konzultáns. 

A függő szülők gyermekeinek elérésében, valamint a segítésben alkalmazható módszerekről, az elképzelésekről és lehetőségekről a workshopokon beszélgettek a résztvevők.